Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-08-31 / 35. szám

307 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 nak és megérdemli az alapos tanulmányozást. Még nem érett a kérdés, ajánlja, hogy tűzzék az egyházmegyék elé megvitatás végett. Hollerung kijelenti, hogy nem kívánja az erőszakos egységesítést, de mivel a szaba­dosság és önkény nagy, a szabályozásra szükség van. Azt hiszi, ha az értekezlet kimondja a kérdés tanulmá­nyozásának szükségét, ezzel még nem foglalt állást. A tanulmányozásból csak haszon származhatik. Bándy E. hasonló értelmű megjegyzése után felszólalt D. Baltik Frigyes püspök: Á liturgia sohasem volt egyforma a ker. egyházban, sőt a r. kath. egyházban sem. Bizonyítja ezt az örmény és görög katholikusok példája, a kiknek külön liturgiájuk van. A magyar refor­máció szintén a sokféleséget honosította meg. Mindegyik reformátorunk azt a mintát fogadta el, a melyik neki külföldön megtetszett. A sokféleség meg van Kermann és Belius idején is. Azután jött az elnyomás ideje s egy­házunk kiesett a történelmi jogfolytonosságból. II. József philosophiai eszmék hatása alatt álló korában a bécsi consistorium agendáját vették át s azóta nem tudtunk rátalálni a régi nyomokra. A szabadosság sok kárt okoz, hisz arra is van példa, hogy a temetésen halíeluját énekelnek. Tanulmányoztuk tehát a kérdést, hogy a zsinatnak legyen mihez hozzászólni. De új formát a zsinat sem fog kitalálni. A dunántúli keresztyén családi Emlékkönyvet Bándy ismertette. Bírálta tartalmát, mely nagyjában megfelel a célnak, de nem helyesli, hogy a belenyomatott elmél­kedés fordítás. A magyar léleknek terméséből kellett volna közölni, mert így közelebb lehet férni a magyar olvasó lelkéhez. Helyesebb volna, ha a családi emlék­könyvbe az illető kerületek püspökei imák az elmélke­dést. Händel Vilmos attól tart, hogy ez a családi Emlék­könyv kiszorítja jogaiból a Bibliát, a mely sokkal inkább megfelel e célnak s alkalmasabb a hitélet nevelésére. Van abban is Családi krónika. Az értekezlet úgy hatá­rozott, hogy elsősorban a Bibliát s másodsorban a Családi Emlékkönyvet ajánlja erre a célra. Végül még pártolásra ajánlották a Luther-Társa­ságot, a Missiói Egyesületet és a Lelkészifjak segítő­egyletét. III. A kerideti gyűlés. Aug. 22-én este értekezlet volt a theol. akadémia termében. Felolvasták a tárgysorozatot, de felszólalások nem történtek. 23-án reggel gyámintézeti istentisztelet volt a nagy templomban. Albrecht Géza, Nagyszombat ifjú papja prédikált általános figyelem közt s az egyházi vegyeskar szép karéneket adott elő. A gyűlés tagjai ezután az elnökség vezetésével átvonultak a lyceum tornatermébe, a hol Laszkáry Gyida kerületi felügyelő a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: „A vész, mely most egy éve aggodalommal töltött el, elvonult egünkről. Az a félelem, hogy a törvénytelen kormány az államsegélyt, a mire egész egyházi életünket építettük az utolsó időkben, önkényesen megvonja tőlünk, megszűnt. Ismét alkotmányos kormány intézi hazánk ügyeit ; nincs helye semmi aggódásnak, sőt azt a biztatást kaptuk, hogy fölemeli és törvénybe iktatja az állami segély összegét. Emelni fogja addig, míg összes köte­lességeinknek eleget nem tehetünk, iskoláinkat, missiói és jótékony intézeteinket a haladó kor színvonalára nem emeljük. Ez csak a segély állandósítása, törvényszerű biztosítása esetén lehetséges. Mert hova jutnánk, ha egyszer, a kormány változtával a segély elmaradna!? Vagy összeroskadnánk óriás terheink alatt vagy össze­zsugorodnának összes intézményeink, eltespedve egész egyházi életünk. „Régi ellenségünk, az ultramontanismus szüntelen hadakozik ellenünk. Árt, a hol árthat. Ha anyagilag nem árthat, árt erkölcsileg, sértő gyanúsításaival. A r. katho­licismust nem tekintem ellenségnek, mert hiszen a r. kath. egyház is egyik felekezete a keresztyénségnek, de ennek kebelében működik egy irányzat, mely azzal gyanúsít, hogy a nemzetiségi törekvéseket gyámolítjuk. Ezt a gyanút viszautasítom e helyről. Tegye mindenki, kövesse példámat, a hol csak alkalom nyílik reá. A mi egy­házunk hazafias egyház, az államnak első rendű támasza. Mindent elkövetünk arra nézve, hogy az állammal karöltve működjék a közös feladatok megoldásán. Egy részt, mert egy állam sem tűrhet meg a maga kebelében izgatókat, másrészt, mert mi is akkor várhatjuk egyházi ügyeink felvirágzását, ha a magyar állam erős és virágzik. Ez évben 'ünnepli meg hazánk a nagy Bocskay István emlékét. Ez volt az a hős, a ki az üldözések idején fegyvert fogott jogaink védelmére. Nem nyugodott addig, míg ki nem vívta a vallásszabadságot és új biztosítékokat nem szerzett a magyar alkotmánynak. Oly kapcsolatot hozott ezzel létre a protestantismus és a magyar nemzeti törek­vések közt, mely századok viharain át is kiállta a próbát. Indítványozom, hogy kerületünk tekintélyes küldöttség­gel vegyen részt a böszörményi Bocskay-szobor lelep­lezésén." Ezután megemlékezett báró Radvánszky Béla és Bachát Dániel elhúnytáról, a kiknek emlékét a köz­gyűlés jegyzőkönyvében megörökítette. Szintúgy Szász Károly ref. püspökét, a kiről a püspöki jelentés emlé­kezett meg. A terjedelmes püspöki jelentésből csak az általános részt olvasta fel Baltik püspök. Itt újra nem tudjuk eléggé ajánlani a dunántúli kerületben meghonosodott és tökéletesen bevált eljárást, mely szerint a püspöki jelen­tés a gyűlés előtt egy hónappal már megjelenik nyom­tatásban. A közvélemény tájékozódik az esztendő ese­ményeiről, a fontosabb tárgyakról, sőt megbeszélésre is jut idő. Meg kellene állapítani egy határozott időpontot, a meddig minden esperesség köteles benyújtani évi jelentését. Mennyivel magvasabbak lennének a viták s mennyi időpocséklás maradna el az idejében kiadott tájékoztatás következtében. Ajánljuk az egyházmegyék figyelmébe e javaslatunkat. A jelentés egész történetét adta a lefolyt eszten­dőnek. A szécsényi gyűlésről, a Bocskay-ünnepről, a közös bizottság üléséről, az Apponyi miniszternél való tisztelgésről lapunk annak idején részletes tudósítást hozott. A Bocskay-offertoriuni a kerületben 1300 koronára rúg. A missiók ügyében lassan haladunk előre. Pőstyén és Teplic lelki szükségletét a pozsonyvárosi és pozsony­megyei lelkészek elégítették ki. Brogyánban, az oldenburgi nagyhercegnő birtokán a nemrég épített templomban Albrecht Géza nagyszombati lelkész tart istentiszteletet és szervezi a fiókegyházat. Pőstyént nagy csapás érte buzgó gondnoka és megteremtője, Köhler Edinhard elköltözé­sével. Jogosan panaszkodott arról, hogy a hitoktatás terén a viszonosság megsértése egyre riasztóbb példák­ban nyilvánul. Mi más vallású hitoktatóknak készségesen termet nyitunk, a r. katholikusok a miniszteri rendelet dacára sem teszik. (Egy hang közbeszól: Valóságos botrány!) Hitoktatóinkat nem részesíthetjük megfelelő tiszteletdíjban. Az Őrálló segélyezésére a püspök 333 koronát szakított ki az irodalmi átalányból. (A Hivat. Közleményekre külön 600 korona.) Végül meleg szavak­kal búcsúztatta el a kerülettől régi szolgáját, Körcsek Zsigmond levéltárost és jegyzőt, a ki testi fogyatkozása

Next

/
Thumbnails
Contents