Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-08-31 / 35. szám

II. év. Budapest, 1906. augusztus 31. 35. szám. raMELKUS ŐEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HOENYANSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: „Késő". (A. E. L. K.) — Lelkész és felügyelő. Sztehlo Kornél. — Külföldi krónika. — A dunáninneni kerület gyűlése. — Egyházi élet. — Pályázat. „K é s ő". „Van nékik Mózesek és prófétáik, hallgassák azokat". (Lukács ev. 16. 29.) A gazdag

1 ember történetében mutatja meg' Jézus azt, a kinek már „késő" volt. A gazdag a pokolban kínlódik s nem szabadulhat, még

1 — ha „akarna is" ; hiányzanak a vezetői, a kik e földön előtte jártak: Mózes és a próféták. Ha „őt atyafiai" ezeket követik, nem jutnak „ők is e gyötrelemnek helyére". 0 maga, sajnos, nem követte azokat. Pedig ott álltak előtte napról-napra és hívogatták őt. Úgy álltak ott, mint Isten halhatatlan követei; mert Mózes és a próféták hivatala testi halálokkal meg nem szűnt: Isten maga adta az ő Igéjét szájokba, az 0 Igéje pedig megmarad mindörökké. 0 maga gondoskodott arról, hogy megmaradjon ez Ige, támasztván e világnak Mózest és a prófétákat; hanem e világ úgy tett velük, mint ama másik példázatbeli szőlőmunkások az Úr szolgáival: nem hallgattak hívó szavukra. Mert az emberek semmiféle más követekkel nem bánnak el oly mostohán, mint az Úr követeivel. Faraó legalább megdöbbent, a mikor Mózes szembeállott vele; Saul is megrendült Sámuel előtt: mert hisz észrevették, hogy Isten küldöttei ezek. Manapság már az emberek nem ijednek meg Mózes és a próféták, nem az apostolok, sőt maga a Fiú előtt sem. „Övék" valamennyien s mégis úgy bánnak velők, mint nem övékkel. Mást olvasnak, mást hallgatnak, másba merül el a lelkük. Pedig ők az egyedüli híd oda túlnanra, az örökkévalóságba, ők az egyedüli vezetők Istenhez. Ama gazdag embernek már „késő" volt: ám nem késő még „őt atyafiainak", a kik e földön vannak. Hiszen, a kik e földön vannak, azokra vonatkozik az Ige: „Van nékik Mózesek és prófétáik, hallgassák azokat". Kemény szó, a mely kibúvót nem ismer. Hiszen legalább ha megkísérelnék, ha csak egyszer hallgatnának rájok. Ha legalább csak egyszer komolyan hozzáfognának! Megfoghatatlan, több, megbocsáthatatlan, hogy bárha az ember minden haszontalanságra rá is ér: Isten követeinek a befogadására, ha ajtaján kopogtatnak, rendszerint nincs ideje. Pedig fogadná be őket csak egyetlenegyszer s bizony mihamar észrevenné, hogy nem csupán emberekkel van dolga. A biblia egyszerű betűi lángbetűkké élednének lelkében, a mint az Úr maga mondja: „Az én Igém nemde lángoló tűz?" És akkor szemeiről is lehullana a hályog és meglátná a hazugság helyett az igazságot, a látszat helyett a valót. Ez iskolában ugyan még senkisem tévesztette el a helyes utat. És mert ez úton Isten, lelkének legnagyobb gazdagságát, Mózest és a prófétákat, Jézust és az ő apostolait, világ kezdetétől fogva kijelentett szent Igéje egész summáját tárja elénk: azért használjuk e kincset szorgalmatosan s telepedjünk e mennyei Mesterünk lábaihoz készségesen, fogékony szívvel. Nekünk van még Mózesünk és prófétáink; nekünk — Istennek hála — még nem „késő". (A. E. L. K.) Lelkész és felügyelő. — Észrevételek Geduly Henrik cikkére. — Egyetértek Geduly Henrik úrral abban, hogy a lelkészi karnak evangelikus egyházunkban nincs meg az a tekintélye, a mely őt hivatásánál fogva jogosan megilleti és hogy ez nem jól van így. Én azzal sem elégszem meg, hogy a lelkész és a felügyelő az egyházban két teljesen egyenrangú szerepet töltsön be, és azt tartom helyesnek, hogy a lelkész legyen az egyház vezetésében a „primus inter paris", mert a mint a lélek ápolása fontosabb és előbbre való a test ápolásánál, úgy legyen a lélek gondozására hivatott lelkipásztor előbbre való az egyház anyagi érdekeire és jogaira ügyelő felügyelőnél. A célban tehát Geduly úrral egyetértünk, de nem értek vele abban egyet, hogy mi okozta és okozza azt, hogy a lelkészi kar átlaga nem tud megmaradni azon a magaslaton, a melyet elfoglalni nem csak joga van, hanem a melyet elfoglalni kötelessége is.