Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-08-17 / 33. szám

I

I. év. Budapest, 1906. augusztus 10. 32. szám. // EVAMELIKUS OEALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Gyöngédség. (Chr. W.) — Templom a családban. Paulik János. — Lelkész és felügyelő. Geduly Henrik — Szemle. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. Gyöngédség. „Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek se a disznók eleibe ne hányjátok, a ti drága gyöngyeiteket, hogy azokat meg ne tapodják lábaikkal". (Máté 7, 6.) Jézus, a mikor Heródes előtt állott, állhatatosan hallgatott. Ismerte jól a zsarnok alávalóságát: azért hát csak jellel sem adott neki feleletet, nemhogy egyetlen szóval. Az ő szent ^énxe sokkal fenségesebb magasságban állott e terem%iénynyel szemben, semhogy igéjének gyöngyeire méltathatta volna azt! így hozhat össze bennünket is olykor az élet emberekkel, a kiknek nyersesége, alávalósága és szemtelensége elnémít s a beszéde képtelenné tesz. Lelkünk legszentebb mélyét előttük feltárni annyi volna, mint gyöngyöt hinteni a disznók elé. Ám azért az Üdvözítő szavaiból senki se csináljon külső törvényt! Bizony az is megtörtént már sokszor, hogy az élő és bátor hitnek egy erőteljes kifakadása, a szent megbotránkozás egy erőteljes megnyilatkozása a nyers és durva gúnyolódok egész társaságát szégyenítette meg. Csak azt az egy benső törvényt tartsuk meg, hogy tartsuk szentnek a a szentet s ne dobjuk oda gyöngédtelenül arra illetéktelenek zsákmányául. Az a keresztyén ember, a ki lelke benső világával reklámot csinál, ne panaszkodjék, ha tisztátalan kezek mocsokkal szórják tele. (Chr. W.) Templom a családban. — Egy magyar „Postilla" tervvázlata. — Evek óta többfelől nyert kifejezést az az óhaj, hogy jó volna a magyar ev. hívek kezébe egy olyan könyvet adni, a melyből pihenő óráikban otthon épülnének s a mely a házi istentiszteleteknek mintegy agendául szolgálhatna. S a ki figyelembe veszi viszonyainkat, figyelembe veszi különösen azt, hogy híveinknek milyen nagy száma él távol minden templomtól s nélkülözi e miatt az igehirdetést : ezt az óhajt igazán helyénvalónak kell elismernie s megvalósulását egyik elsőrendű egyházi érdeknek. Mert nem szólva arról az ijesztő tényről, hogy hány lélek megy így veszendőbe, ránk nézve, különösen a szórványokban, ha csak azt veszszük is tekintetbe, hogy hány jóravaló s a vallási dolgok iránt fogékony lélek kénytelen nélkülözni a házi épülésnek egy ilyen alkalmatos eszközét, a melynek szellemétől hitében erősödve környezetére nézve talán erjesztő kovászszá válhatnék: már magában ez az egy dolog is elegendő lehetne arra nézve, hogy minket az e téren való százados mulasztás helyrehozására, illetőleg egy magyar Postillának a megírására serkentsen. Egy magyar Postillára égető szükség van, azért tömörülniök kell az egyházunkban rejlő összes erőknek arra nézve, hogy azt mielébb megteremtsék. Csak dicsérni lehet tehát a Luther-Társaságot, hogy ezt az eszmét felvetette, illetve felkarolta s annak a maga erejéhez mért megvalósítására késznek nyilatkozott. Egyelőre odáig jutott a dolog, hogy többeknek szóbeli s Rédei Károly pusztaföldvári lelkésztársamnak írásbeli megkeresésére a Luther-Társaság irodalmi választmánya ezzel a kérdéssel a mult őszön foglalkozott s miután a jelenlévő tekintélyes férfiak az eszmét időszerűnek s megvalósítását elodázhatlannak találták, a Luther-Társaság engem alulírottat azzal bízott meg, hogy készítsek egy tervjavaslatot a magyar Postillára vonatkozólag. Ennek a megbízatásnak kívánok eleget tenni ezen soraimban, annál nagyobb örömmel, mivel a magyar Postilla eszméjét évek óta magam is propagálom s hiányának kárait magam is többször észleltem és tapasztaltam. Hogy ezen tervjavaslatomat a nyilvánosság elé viszem, teszem azt azért, hogy kedves tiszttársaimnak a hozzászólásra alkalmat adjak s kikérjem szives tanácsaikat, hogy azután minden irányban tisztázott eszmékkel foghassunk hozzá, illetve foghasson a Luther-Társaság ennek a munkának a megalkotásához. 1. Az első kérdés, a mit ez ügyben tisztázandónak tartok, az volna, hogy: milyen alapon épüljön fel a Postilla? Mely vezérelvek szem előtt tartásával írassék meg a szövege ? Miután a Postillának az istenige interpretátorának kell lennie, nagyon természetes, hogy tartalmának szentírási alapigéken kell alapulnia. Tudvalevő dolog azonban, hogy alapigék dolgában a Postillák kétféle eljárást követnek ; egyesek ugyanis mereven követik az egyházunkban szokásos perikopa-rendszert, mások ellenben