Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-07-27 / 30. szám

263 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 SZEMLE. Barkóczy és a Magyar Szó. A Magyar Szó július 24-iki számában köpönyegforgatással, behódolással stb. vádolja az Őrállót Barkóczy báró beszédéről közölt rövid cikkéért. Vitába nem ereszkedünk vele, mert egyházunk semmi hasznát sem látná. Egy-két megjegyzéssel azonban tartozunk. Komoly egyházi lapnak, a minőnek az Őrálló is indult, szent eltökéléssel és rendíthetetlen következetességgel arra kell törekednie, hogy stílusa, ízlése méltó s illő legyen ahhoz az egyházhoz, a melynek napszámosául szegődött. Természetesen mellőznünk kell a kötekedő hangot, utcai rikkancstempókat s a mennyire emberi gyarlóságunk terhe engedi, iparkodunk fölemelkedni a tárgyszerű bírálat nyugalmáig. A napi sajtó, a melynek sensació a levegője, más kelméből dolgozik, mint az Őrálló s így nem esünk túlságosan kétségbe azon, ha ízlésünk nem egyezik. Hogy az Őrálló más hangnemben ír, de elvi álláspontja szilárd fentartásával, annak igen egyszerű oka van. Mi bennünk él a felelősség érzete, lelkünk ezer szállal van oda fűzve az egyházhoz, a melyet aggódva yés remélve szolgálunk, a melynek könnyelmű kockáztatását kerüljük s a melynek a harc hevében is tiszteletet igyekszünk szerezni fegyvereink, vitatkozó módunk nemessége által. A Magyar Szóval e tekintetben mi soha sem lehetünk egy véleményen. A mit cikkünk célzatáról mond, az egyszerűen ferdítés. Ügyünket a Magyar Szótól a gondolkodva olvasókhoz fölebbezzük, ők döntsék el, vájjon igazat írt-e? Egyéb szavunk nincsen. OKTATÁSÜGY. A modori leánynevelő-intézet kibővítése. A dunáninneni egyházkerület területén lévő sokféle ev. iskolák és intézetek egyik dísze és ékessége a modori leánynevelő-intézet, mely rövid négy éves pályafutás után a tantestület ügybuzgósága, paedagogiai szakavatottsága s az elért sikerek, s a növendékekben felkeltett szorgalom és ambíció révén egyházi és világi kitűnőségeinknél osztatlan elismerésben s általános köztetszésben részesült, a mint azt az Őrálló hasábjai is bizonyítják. Az élet küzdelmei ellen itt nyerik meg evang. leányaink a leggondosabb prot. szellemű s hazafias s a kor színvonalán álló sokoldalú, de e mellett vallásos neveltetésüket. S minthogy az intézet már országszerte jó hírnévnek örvend, az elmúlt évben már 73 növendék iratkozott be, ezek közt 33 bennlakó növendék. Azonban már tavaly kénytelen volt az ügybuzgó Brand Vilma igazgató több jelentkező növendék szülőinek lemondó levelet írni. A jövő évre már 36 bennlakó növendék van felvéve s üres hely hiányában ismét több jelentkező növendéket kellett elutasítani. Az igazgató a minap megjelent iskolai értesítőjében így sóhajt fel: „őszintén sajnálom, hogy az internátus hálóinak és ebédlőjének kortátolt térfogata miatt több növendéket nem vehetek fel s kénytelen vagyok a jelentkező növendékeket visszautasítani, a mit már tavaly is több ízben kellett tennem. Az intézet fentartói már tavaly megpendítették intézetünk kibővítésének eszméjét. Mindnyájunk szíve szerint beszélek, ha azt mondom: őszinte lesz örömünk, ha ez eszme már a közel jövőben megvalósulást nyer." Őszinte és igen nagy lesz különösen azon szülők öröme, a kik leányaikat ezen kitűnő intézetbe, ha ez idén helyszűke miatt nem adhatják is be s azokat esetleg magántanulóknak vagy kinnlakó növendékeknek lesznek kénytelenek beíratni, de legalább az utána következő tanévtől remélhetik vágyaik teljesülését. A f. évi augusztus hó utolsóelőtti hetében tartandó kerületi közgyűlésre s az irányadó egyházi és világi férfiainkra vár a fontos feladat, hogy az intézet kibővítése elhatároztassék s hogy őszszel, vagy legkésőbb tavaszszal az építés megkezdhető legyen. Az intézet igen célszerűen bővíthető a mostani veranda helyén, mint azt maga az iskolaszéki elnök, Hollerung Károly esperes előttem mondotta. Ott elférne egy emeletes épület 16 ágygyal; a mostani zeneteremben 8 ágy volna elhelyezhető, a zeneterem meg az új épületbe kerülne. A fődolog az, hogy legkevesebb 24 ágyszaporulattal az internátus 60 bennlakó számára legyen elégséges. A veranda szétszedhető és más alkalmas helyen felállítható. A bejárók száma amúgy se lévén nagy, az eddigi tantermek a szükségnek teljesen megfelelnek a jövőben is. Ha az ebédlő szűknek bizonyulna, a bennlakók esetleg két csoportban étkezhetnének! A tanerők száma egygyel lenne csak nagyobb s e tanerőnek javadalma az új bennlakó növendékek tan- és tartásdijából bőven megtérülne. A június végén tartott vizsgák alkalmával nemcsak D. Baltik Frigyes püspökünk, hanem az ide gyűlt esperesek is meggyőződtek róla, hogy leányaink neveltetése kitűnő, szakavatott, szerető kezekre van bízva, hogy ezen iskola falain belül jó evangelikus szellem uralkodik, s hogy ezen jó hírnévnek örvendő intézetünk elodázhatatlanul bővítésre szorul. A kerületi gyűlés határozatai közül meggyőződésem szerint egy se fakaszt annyi áldást és jó gyümölcsöt, mint az, mely a mint egyházi és világi vezetőink bölcsességétől reméljük, a modori kerületi leánynevelő-intézet kibővítését mondja ki. Nincs veszteni való időnk ! evangelikus leányaink, a kik egyházunk jövő nemzedékének anyái, megérdemelnek ennyi figyelmet. Az ifjúság termékeny föld, mely sok jó gyümölcsöt teremhet jó mívelés mellett. Egy családapa. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. A lipcsei missió jubileuma. A lipcsei missió mindenesetre már jelentőségénél fogva is megérdemli, hogy kétszázéves jubileuma alkalmából mi is megemlékezzünk róla; de számíthat érdeklődésünkre és rokonszenvünkre már annálfogva is, mert magyarhoni ág. hitv. egyházunk néhány év óta állandó összeköttetésben van vele, mint velünk egyazon bibliai és hitvallási alapon álló missióval s adományaival legnagyobb részt ezt támogatja. Schmidt K. J., pozsonyi lelkész, a ki ü. Bal tik Frigyes dunáninneni püspök megbízólevelével utazott ki az ünnepre, tapasztalatairól és benyomásairól következőleg értesít. „A lipcsei lutheránus (ág. hitv. ev.) missió félszázad óta pünkösdöt követő szerdán szokta évi ünnepélyes közgyűlését tartani Ez idén is e napon folyt le ez a lélekemelő ünnepség, csakhogy természetesen sokkal nagyobb méretekben, mint egyébkor, minthogy ez évre esett a luth. tamulmissiónak kétszázéves jubileuma is. Hiszen ez év július 9-én volt kétszáz esztendeje, hogy az első luth. missionáriusok Ziegenbalg Bertalan és Plütschau Henrik, mint Dánország küldöttei Keletindiába a Koromandelparton fekvő Frankebarba érkeztek, hogy megkezdjék azt a gazdagon megáldott hittérítői munkát, a mely az isteni gondviselés csodálatos és változatos vezetése mellett mind e mai napig, és pedig a lipcsei missió gondozása alatt fennáll és virág-