Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-07-27 / 30. szám

264 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 zik. Ez az örömünnep rá is nyomta bélyegét az egész ez évi missiói ünnepre. Június 5-én este 8 órakor mindenekelőtt az „Evangel. Vereinshaus" termében íidvözlőestély volt a lipcsei missió szúkebbkörű barátai számára. Beszéltek D. Hölscher, lelkész, D. Ihmels, tanár és Handmann hittérítő, utóbbi a keletindiai missiói egyház nevében. Június 6-án volt az ünnepi istentisztelet a tágas Nikolai-templomban, a melyet a közelből, távolból egybesereglett buzgó missióbarátok megtöltöttek. A liturgiát D. Hölscher végezte, az ünnepi beszédet Lie. Horn neustrelitzi országos szuperintendens mondotta. A beszéd alapigéje Ap. Csel. 15, 36 volt és hatalmas bizonyságot tett arról a józan és biztos szellemről, mely missiói munkánkat áthatja. Erre D. Schwartz missióigazgató terjesztette elő beható missiói jelentését, a melyből kitűnt, hogy a keletindiai missiói munka a pestis, kolera, drágaság és éhínség daczára (a melyre a missiónak 42000 márkát kellett áldoznia) 292 lélekszaporulatot mutat fel. Pogánykeresztelés 559 volt. A tanulók száma 200-zal növekedett. Pandúrban mezőgazdasági iskola nyílt meg, a koimbaturi állomás két részre osztatott. A lélekszám 21,500. A két keletafrikai missió-mező közül a wakambák közötti még mindig terméketlen. A jimbai kettős állomást meg is kellett szüntetni. Örvendetes képet tár elénk a wadsagga-missió. Itt 95 pogánykeresztelés, 3700 templom látogató, 128 katechumen és 929 keresztyén volt, E jelentést Hübener lelkészjelöltnek, keletindiai hittérítővé való felavatása követte, melyet D. Ihmels tanár végzett Ján. 20, 21—23 alapján. A mély benyomásokban oly gazdag istentisztelet a szokásos záróliturgiával végződött. Délután 4 órakor következett aztán a tulajdonképeni jubileumi ünnepség a Szt. János-templomban. Itt néhány rövidebb beszéd és üdvözlésen kívül elsősorban Jakab lausitz-neschwitzi lelkész egyszerű, de mindamellett oly meleg és mélyenjáró előadásában gyönyörködhettünk. Az első luth. missionárusról, Ziegenbalgról nyújtott jellemzése igazán mesteri volt. Ezzel azonban még nem volt kimerítve az ünneplés, mert csak most következett este V

28 órakor a nagyszámú közönségtől látogatott nyilvános missiói közgyűlés. Ez alkalommal Köberle, selbi lelkész, D. Pank lipcsei egyháztanácsos, Fröhlich, trankebari hittérítő és Kanig mulangoi hittérítő beszéltek. Végül még Hüberner, az újonnan felavatott hittérítő mondott néhány búcsúzó és köszönő szót. — Másnap hivatalos közgyűlését tartotta a missió, a melyen ez alkalommal először volt képviselve hazai egyházunk, a dunáninneni kerület kiküldöttje, Schmidt K. J. pozsonyi lelkész által. Itt is újra látható volt, hogy missiónk és annak vezetése hű és céltudatos kezekben van. Természetesen a pénztári állapot is alapos megbeszélésnek volt itt alávetve. A bevételek 1905-ben 690,98142 márkára rúgtak, a kiadások 683,564*16 márkára, tehát a pénztári maradék 7417*26 márkát tesz. Hazánkból 2060*18 márka folyt be, tehát majdnem 300 márkával kevesebb, mint 1904-ben. „Vajha ne lankadnának meg hitsorsosaink a missió munkájának szent buzgalommal való ápolásában s különösen hű kitartással ragaszkodnánk a lipcsei miszsióhoz, mint a mi missiónkhoz." Végül állást foglal a legújabban Budapesten megindult missiói mozgalommal szemben, a mely hitvallásra való tekintet nélkül kiván működni s a mi egyházunk missióbarátait is a saját táborába szeretné gyűjteni. Tiszteletben tartva bárkinek egyéni szabadságát, azt mégis természetesnek találjuk, hogy mint az ágostai hitvall. evang. egyház tagjai, a saját hitvallásunk alapján álló missióhoz csatlakozunk, annál is inkább, minthogy magyarhoni egyházunk ebben a tekintetben már döntött, midőn a lipcsei missió támogatására vállalkozott. A meglevő s nem általunk csinált határok tiszteletben tartása itt is a békesség és áldásos munkásság első feltétele. Fejleszszük missióügyünket a már megkezdett alapon s tegye meg minden egyház a maga kötelességét. A pápa és a feminizmus. Theimer Kamilla bécsi írónő nemrégiben meglátogatta X. Pius pápát, mely alkalommal különösen a nőkérdésről esett szó. Érdekes az illető nő referatuma, a melyben a beszélgetés lefolyását, illetőleg a pápának a mondott kérdésben elfoglalt álláspontját írja le. Első sorban is azt kérdezte a pápától, vájjon a nők emancipációja érdekében kifejtett mozgalmat helyesli-e? mire a „szent atya" a következő feleletet adta: „Hát persze, hogy helyeslem, természetesen annyiban, a mennyiben a keresztyén erkölcsbe nem ütközik. A kath. (értsd: róni. kath.) egyház méltányol és áldásával kisér minden oly mozgalmat, a melynek az emberiség intellectuális és sociális színvonalának emelése a célja. Biztosítom róla, hogy magam is dolgozom és pedig sokat, miért ne dolgozhatnának tehát a nők is ?" — Szent atyám, tehát nem kifogásolja, ha a nők tudományos pályára lépnek? — „Ugyan már miért kifogásolnám! Ellenkezőleg, csak tanuljanak ! De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy van egy mező, a melyen a nő munkaereje mindeddig még nem lett eléggé kihasználva s a melyen a nőkre oly szép és magasztos feladat vár még. És ez a mező — a nyilvános szegényápolás. E célra kellene a nőket első sorban nevelni és pedig mindenütt s minden hivatalos emeltyű mozgásba hozatalával. A szegények istápolása — bármely faját is tekintjük e feladatnak — különben is a nőknek eminens értelemben vett hivatása. Mert ugyan mi más is egyéb a keresztyén Charitas gyakorlása, mint az anyaság érvényre juttatása a legtágabb értelemben?" Ám a nők politikai egyenjogúsítása már sehogy sincs a szentatya Ínyére. „Nőválasztók, nőképviselők, Isten őrizz tőlök!" kiáltott fel s kezével oly mozdulatot tesz, mint a mikor valaki valami ellen védekezik. „Asszonyok a parlamentben! No hiszen csak ez kellene még épen! Mikor a férfiak magok is már elég zavart és felfordulást csinálnak! Mi lenne ebből, ha még az asszonyokat is közéjök bocsátanák!... Ám azért közvetve az asszonyoknak is lehet a politikában áldásos befolyásuk, sőt kívánatos is, hogy legyen. Az asszony feladata, hogy hozzátartozóit jó irányban befolyásolja, hogy fiait jó irányban nevelje a polgárkötelességek érvényén. Csak ne politizáljon!" A további beszélgetés közben megemlítette még a pápa, hogy őt a vallásos s tisztán egyházi kérdéseken kívül még főleg három probléma foglalkoztatja: az egyik, hogy mikép lehetne a munkás osztály sorsán megfelelő munkásvédő törvények által gyökeresen javítani; a másik a népek békéjének kérdése és a harmadik a párbajellenes mozgalom. „E három mezőn — úgymond — erős munka vár az asszonyokra is, melynek nyomán az emberiség életében jólét s Isten áldása fog felsarjadni". EGYHÁZI ÉLET. GYŰLÉSEK. Az egyetemes gyűlés, mint a Hivatalos Közleményekben közzétett meghívóból látni, nov. 7-én lesz Budapesten. A közgyűlések naptárát a H. K.ben találják olvasóink. Pozsonyváros. A pozsonyvárosi egyházmegye júl. 12-én Pozsonyban tartotta rendes évi közgyűlését Trsz-