Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-07-20 / 29. szám

253 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 erkölcsi alapot említek — úgymond — nem értek ez alatt valamely elvont bölcseleti vallást és erkölcstant, sem pedig valami tételes torzvallást, hanem értem egyedül az igaz és helyesen értelmezett keresztyénség et." E keresztyénségért pedig nem kell — mint holmi paedagogikai hypothesisekért — a külföldhöz fordulnunk, megtaláljuk azt itthon is, hol már 900 éve nevelőnk. „E téren tehát nem szorulunk a külföldre; itt vannak az isteni Mester tanai, elvei, törvényei és intézményei, csak tessék ezeket helyesen alkalmazni az ifjúság nevelésénél s a siker nem fog elmaradni ..." Sőt a szónok meggyőződése, hogy még azokra nézve, a kik a keresztyénségen kívül állanak, sem történhetik jobb, hasznosabb és tidvösebb, mint ha — meggyőződésük érintése nélkül — a nevelést a keresztyénségnek szelíd, türelmet és szeretetet lehelő tanai hatják át. Minden intézet tanári karának törekedni kell arra, — mondja végül — hogy az intézet egész nevelése és oktatása egységes elvek szerint vezettessék. „A hitfelekezeti iskoláknak eme nagy előnyét az állami és más nem hitfelekezeti- iskolákban is értékesíteni kell." Ez volt hát az a híres beszéd, helyesebben, e beszédnek itt leközölt passusai voltak azok, a melyek oly nagy port vertek fel, sőt még az országgyűlés elé is kerültek, mint külön interpellációnak tárgyai. S nézetünk szerint nem is minden ok nélkül. Kétségkívül való helyes elv, hogy az iskolának nem csupán oktatni, hanem első sorban is főleg nevelni a feladata: jellemet nevelni. Kétségkívül való helyes elv az is, hogy e nevelésnek csak valláserkölcsi alapon lehet sikere s e valláserkölcsi eszményt egyedül a keresztyénség szolgáltatja. Az is bizonyos, hogy ez elvért nem kell a külföldre szaladgálnunk, mint holmi különc paedagogikai és didaktikai divatsystemákért, mert ezt itthon is megtaláljuk, a hol csakugyan 900 év óta volt áldott nevelőnk... De kérdés: mit ért Barkóczy min. tanácsos az „igaz és helyesen értelmezett keresztyénség" alatt? Kérdés : mit ért az isteni Mester tanai, elvei, törvényei és intézményei helyes alkalmazásán ? Vájjon mit gondol, miben maradt fenn hazánkban is a keresztyénség, ez a mi 900 éves nevelőnk, a maga isteni tisztaságában és igazságában : az egyház instituciójában-e, avagy az evangéliumban? Az e kérdésekre adott felelettől függ aztán a mi válaszunk is, vájjon helyes-e, a mit Barkóczy min. tanácsos mondott, avagy nem. Sajnos, nem titkolhatjuk el, hogy e tekintetben vannak bizonyos aggodalmaink. Olvastuk, hogy Apponyi miniszter volt az első, a ki egy állami középiskolához kormányképviselői minőségben egy jezsuita pátert küldött, tehát oly rend tagját, a mely hazánkban nincs befogadva, csak épen tűrve. S a melynek „keresztyén" tendenciáit mindenki jól ismeri. (Ezért mondja a régi rossz latin vers is, hogy „omnes, qui cum Jesu itis, cavete a Jesuitis"). Apponyi miniszterről olvastuk, hogy hivatalos teendőinek egyik elseje volt becsukatní az egri állami felsőbb leányiskolát, a mely mellett az ottani érseki leányiskola csak alig tudott tengődni. Most már nyilván virágozni fog. Apponyi miniszter akasztotta meg a pozsonyi kir. kath. főgymnasiumnak ugyancsak általa elrendelt építését is, mert időközben a klérus peticionált, hogy templom is legyen az intézethez építve. Apponyi nevezte ki a kolozsvári plébánost az állami tanítóképzőintézet igazgató-tanácsába számfeletti taggá, holott eddig egyetlen felekezet lelkésze sem lehetett tag épen az állami jelleg szigorú megóvása érdekében. Sajnos, léptennyomon halljuk, szinte köztudatszerű már a vélemény, hogy Apponyi miniszterrel a klerikalismus vonult be a kultusz- és közoktatásügyi minisztériumba. Mindezek dacára mi hiszszük, hinni akarjuk, hogy a nemzet véleménye téves. Mi felteszszük, hogy a 48-as Apponyi és összes osztályvezetői szigorúan megállanak a 48-as törvény valláselvi álláspontján s hogy így végrevalahára igazi liberalismus korszaka virrad közoktatásügyi szempontból is hazánkra. Szívesen magyarázzuk így Barkóczy min. tanácsos szavait — s üdvözöljük a neveléseszmény meghatározásánál a keresztyén elvet, a melyet azonban nem institúciókból, de egyedül az evangeliomból lehet és szabad is csak meríteni. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Ausztria. Az osztrák evangelikus egyházi élet június hó első felében a gyűlésezés jegyében állott, nem kevesebb mint három nagy egyházi társulat tartotta évi összejövetelét Bécsben. Az evangelikus lelkészi egylet dr. Schmidt bieiitzi lelkész elnöklete alatt, több üdvös s az egyházi életre messze kiható határozatot hozott: összeírják az osztrák theologusok számára létező stipendiumokat, különös gonddal foglalkoztak az új, az egész osztrák egyházra érvényes agendával, melynek első része már is megjelent és az eddig elért 600 korona tiszta hasznot theol. stipendiumra fordították. Kimondották továbbá, hogy egy lelkészi seminariumra okvetlenül szükségük van, még pedig Bécsben, a mi által azt akarják elérni, hogy a bieiitzi „Kandidatenhaus" megszüntettessék és a lelkészi seminarium a bécsi fakultással szorosabb viszonyba hozassék. Az egylet főülése igen szép látogatottságnak örvendett, különösen pedig vonzotta a tagokat Konsky lelkész előadása, a mely az új pietistikus irányzatnak jogosultságát az egyházi életen belül tárgyalta. Konsky annak a Württembergből most már Ausztriába is átcsapott, mozgalomnak a szószólója, melyet Németországban Kellei lelkész és a stuttgarti „Philadelphia" egylet propogál, s mely az egyház híveit kisebb imaközösségekbe határozott pietistikus irányzattal akarja egyesíteni, hogy az ájtatosságot emelhessék. Konskyval szemben az osztrák lelkészek igen helyesen ráutaltak arra, hogy a modern pietismus seperatistikus hajlamú s nem hogy az egyházi élet egyesítésére, de széttagolására dolgozik, mindamellett elismerték ennek az iránynak is jogosultságát. Június 6 án, mint a gyűlésezés másodnapján, az összes lelkészek jelen voltak a bécsi theol fakultás előadásán, a mikor is a dékán dr. Loesche üdvözölte őket, az új systematikus dr. Betz a vallástörténet jelentőségéről a keresztyénség lényegének megismeréséről tartott előadást és dr. Feine Bábelről és az új-testamentomról értekezett. Az evangelikus ifjúsági istentiszteletek meghonosítása céljából keletkezett egylet szintén tartotta főülését, június 5-én

; a mikor is tudomásul vették, hogy Wangemann egyleti lelkész leköszönt állásáról. A felszaporodott munka miatt elhatározták, hogy ezentúl nem egy lelkészt alkalmaznak, a ki az egész országos egyházat beutazza az ifjúsági istentiszteletek rendezése és tartása érdekében, hanem felosztják a munkát 3 részre, a három nemzetiség szerint s választottak a német egyházak számára Schiefermair rottenmanni, a lengyelek számára Kulisz, kameralellgothi és a csehek számára Prutky brünni lelkészt. A külmissiói egylet szintén jún 5-én tartotta főülését istentisztelettel és előadással kapcsolatban, a mikor is Thomas vikárius a pogány missió jelenlegi állapotát ismertette, Becker lelkész a gyermekek világa és a pogánymissióról tartott előadást - és Haberl professzor azt a