Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-07-20 / 29. szám

If ev Budapest, 1906. július 20. 29. szám. MEMOS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. »Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: „Mit szorgalmatoskodtok?" (Chr. TT.) — Apponyi levele. Balaton.— Szemle. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. „Mit szorgalmatoskodtok ?" „Vegyétek eszetekbe a mezei liliomokat, mi módon növekednek; nem munkálkodnak és nem fonnak . . (Máté 6, 28.) Jézus élete tele volt szorgalmatoskodással. Hiszen ő látta jól, mint fenyeget az ítélet, mint közeleg a vég. Szemei előtt állott a szörnyű katasztrófa, égnek-földnek összeomlása, elítéltek örökös kínja. Ám az emberek, az ő honfitársai, a kiket Isten egykor magának elválasztott, nem törődtek e dolgokkal. Akkor őt a „szorgalmatoskodás" munkára hítta, küzdelemre szólította, a melyet oly erővel és hatalommal hajtott végre, hogy az erőtelen lelkeknek szinte elviselhetlen volt. Szavai, tele fenséges gúnynyal és keserű szatírával, mint hegyes nyilak ömlenek ajakáról. Fellépésében engesztelhetlen, megalkuvást nem ismerő harag, a melylyel harcra kel Istennek minden ellenségével szemben. Ám azért élete nem merült ki csak e küzdelemben. Ez csak egyik felét tette ki annak. A másik felét pedig a békeség Istenben. Isten harcosa a világgal szemben — mindig békeségben volt Istenével. S e békeség érzetében még e világ is, a melynek pedig közel végét hirdette, úgy tűnt fel előtte, mint Isten országának a hirdetője. Gyönyörködve látta benne a ríigyezést és a növést, az emberiség életlüktetését. S lelki szemei előtt fenséges költeménynyé eszményiesült minden, a mit testi szeme látott. Minden mulandó jelenség, még a rövid virágfakadás és gyors hervadás is az örökkévalóságnak szimbólumává finomult lelkében, az Atya szentségének és szeretetének beszélő visszfényévé. Egész életünk folytonos izgalmak és feszültségek közt foly le, sokkal inkább azonban hitéletünk. Tartalma: keresés és megtalálás, béke és békét'enség, harc és nyugalom ellentéte. A mint hogy Isten országa is kegyadomány és feladat is együtt. Birtok, a melynek tulajdonában boldogok és elégedettek vagyunk. És mégis folyton szorgalmatoskodnunk kell érette, folyton újból ki kell azt magunknak küzdenünk, ha nem akarjuk elveszíteni . . . Manapság mindazoknak, a kik magukat keresztyéneknek tartják, ez a komoly és nagy feladat teljes súlylyal nehezedik a lelkére. Az idő s ennek szüksége intve int! Erezzük a kötelességet, hogy Jézusnak, Istennek harcosaivá váljunk. Ámde e harcból magából ugyan meg nem élünk: Isten országának lelkét, erejét, boldogságát nem nélkülözhetjük. E gondjaink közepette ne feledkezzünk meg arról, a mit Jézusnak s az ö tanítványainak a mezők liliomai beszélnek. Nemcsak egykor-akkor, de még most is. És ha lelkünket elfogja az aggodalom, a „szorgalmatoskodás" kínos, fojtogató érzete, legyenek a mezei virágok útmutatóinkká az örök, a nagy Istenhez, a kinek szeme mindnyájunk felett egyenlő hűséggel őrködik s tekintetének sugaraival testének egy közösségévé köt össze mindnyájunkat. (

Chr. W.) Apponyi levele. i. A három milliós ígéret állandó kérdése a protestáns egyházi sajtónak. Minden oldalról hozzászólnak, összehasonlítgatják régebbi Ígéretekkel, magával a törvénynyel s természetesen szóba kerül az egyenlőség szempontja is. Egyértékű-e a nekünk igért dotáció azzal a javadalmazással, a mit a r. kath. egyház élvez majdnem álló ezeresztendeje a magyar állam jóvoltából? A római hitűek lapjai kivétel nélkül magasztalással adóznak Apponyi Albertnek a kezdeményért. Érthető dolog, mert hiszen ők még mindig óriási előnyben vannak s a törvény teljes végrehajtása felé kegyesen fölengednek az első lépcsőfokra. Ez még se árt, se használ nekik, mint a körösi szentelt víz. Az se utolsó dolog,