Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-19 / 3. szám

20 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 190 6 egyháztag az egyháznak és egyházi életnek már ösztönszerűleg is terjesztője és kifejezője. Bizony sajna, de a mi köreinkben az már nincsen úgy, nem is szólva arról, hogy némelyek szégyenlik lutheránus voltukat, de még a jó lutheránusok sem juttatják teljes érvényre mivoltukat. Pedig hát miiennénk „e világnak világossága", mi „a hegyen épített város!" De ha mi például a saját keserves filléreinken fentartott intézeteinkben még más vallású tanerőket is alkalmazunk, akkor ez már csakugyan a türelmességnek netovábbja. Volt rá eset, hogy lutheránus gyülekezetnek református felügyelője volt, a mi nemcsak az álliberálizmusnak kórtünete, de egyenesen törvénytelenség is. Miként a nyilvános, úgy a családi életben is szerte uralkodik a félremagyarázott türelmesség. Vegyes házasságban rendszerint a lutheránus fél enged, reversalisokat a lutheránus felek adnak s bizony, bizony a házasságoknál teljesen elvész a lutheránus befolyás. Á mi uraink inkább szokták a róm. kath. plébánosokat megtisztelni és kitüntetni, mint a saját papjukat s volt rá eset, hogy lutheránus gyermekekhez róm. kath. kispap-nevelőt fogadtak, nem is szólva arról, hogy tehetősebb családaink leányaikat a különféle zárdákba küldik s a mi leánynevelő intézeteinkről tudomást sem vesznek. Pedig, hogy ezek a zárdák miként dolgoznak, az nyilvánvaló mindenki előtt, hiszen a nagyszombati női tanintézet lutheránus növendékei közül ép a mult évben is néhány pápistává lett. Mindezeknek a sajnálatos tüneteknek oka pedig a félremagyarázott türelmesség. Mi mindent eltűrünk, mindenre szemet húnyunk! Bezzeg másként áll ez ősi ellenfelünknél. Dr. Masznyik Endre a „Budapesti Hírlap"-ban egy tárcacikk során azt a már nem egészen új állítást kockáztatta meg, hogy Jézusnak testvérei is lettek volna. Ha szorosan veszszük a dolgot, e tétel nem is érinti a római dogmát oly érzékenyen és mégis, hogy megmozdult a római tábor az ősi római nézet védelmére. A „Budapesti Hírlap" azonnal három hosszú válaszcikket hozott avval a jelzéssel, hogy számosan jelentkeztek Masznyik tételének cáfolására. Áz „Alkotmány", a „Magyar Állam" stb. stb. jól felfegyverzett phalanxot állítottak rögtön előtérbe, csakhogy a római katholikus dogmának baja ne essék. A mikor pedig néhány évvel ezelőtt arról kezdtek beszélni, hogy a három jezsuita pátert, kiket Bocskay hajdúi Kassán megöltek, a szentek közé sorozzák s e ténynyel kapcsolatban mindkét protestáns egyházat közelről érintő dolgokat pertraktált a pápista sajtó, csöndes maradt a protestáns közvélemény, tudtommal csak a kálvinista Révész bocsátott közre egy történeti tanulmányt és a lutheránus Stromp írt e lapok hasábjain egy apologetikus cikket. Ennyi az egész! Hja mikor olyan jó betakarózni a türelmesség palástjába! Mennyi vétket takarnak be e jelszavak, mint: „szabad tudományos kutatás", „szabad véleménynyilvánítás", „tudományos kutatásokon alapuló meggyőződés", a melyek mind nagyon szépen hangzanak, de gyakran a lutheránus életgyökereit támadják, sőt el is vágják.* Mi pedig azt mind aláírjuk csak azért, hogy a türelmetlenség vádjával ne illessenek! Természetes, hogy a fanatizmus kóros jelenség s azt távolról sem akarnók pártolni, de a türelmességnek * Cikkíró feljajdulásának sok tekintetben van jogos alapja. Hogy a közöny, a nembánomság s a kényelmes „álliberálizmus" s más oldalról a r. kath. egyház következetes intolerantiája mily sokat árt egyházunknak, mindegyikünk tudja. Ám azért a „türelmesség" — véve e szót nemes evangeliumi értelmében — nemkülönben a „szabad tudományos kutatás", a „szabad véleményilyetén gyakorlása, a mint azt a fentebbi példákkal illusztráltuk, még károsabb jelenség, mert létérdekeinket ássa alá. Ha már a többi egyházak felismerték az idők jeleit s levetették az álliberálizmust, nekünk fel kellene már ébrednünk, hogy végre már egyszer egy kis lutheránus türelmetlenségről is lehetne szó. Róm. 13. f. 11—12. v. Dr. Verus. SZEMLE. Az érettségi vizsgálatok reformja. Dr. Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter 1905. dec. 18-án 105,500. sz. a. kelt rendeletével új érettségi vizsgálati utasítást adott ki, a mely e vizsgálat fokozatos reformjának mondható. A reform lényege abban áll, hogy a rendelet az érettségi vizsgát egyszerűsiti s kevesebb tárgyra concentrálja s e tárgyakban is a vizsgálatot helyesebb irányba tereli. A gymnasiumokon — minket pedig ezek érdekelnek — eltörli a görög és német nyelvű írásbeli vizsgálatot s a szóbeli vizsgáról kiutasítja a görögpótlót és a fizikát. E mellett — a judiciumbeli érettségről lévén szó, a mely az illetőt felsőbb tanulmányokra képesíti — az érettségi vizsgáról, a melynek súlypontját a szóbelire helyezi át, kiutasítja a részletekbe való túlságos elmerülést s arra utal, hogy a vizsgálat főleg arra irányuljon, vájjon a vizsgálandó ifjú az illető tantárgy lényegébe behatolt-e s annak elveivel s feladataival ismerős-e. így pl. a magyar irodalomnál az új utasítás szerint bizonyos szerző munkájának ismertetéséből, jellemzéséből fog kiindulni, innen aztán átmenettel a műfajra, a melyhez az tartozik s e műfaj lényegére és általában az aesthetikai kérdésekre. Egyszóval nem bizonyos beemlékelt anyag előterjesztésén, de az irodalmi tájékozottság és az önálló ítélet kimutatásán fekszik a súly. Részünkről a reformot nem tartjuk valami különös vívmánynak, bár egyes jó tulajdonait el nem vitathatjuk. Sajnos, a görög nyelvnek az érettségiből való kikapcsolása minket theologiai képzésünk szempontjából közvetlenül érzékenyen érint. Már eddig is, mióta a görög nyelv facultativvá tétetett, évről-évre éreztük a visszás helyzetnek káros visszahatását theologiai képzésünkre: most egyenesen keresztút elé jutottunk. A rendelet ugyan kimondja, hogy a kik görögpótlót tanultak a gymnasiumi tanfolyamon, azonban a tudományegyetemek és egyéb főiskolák hittudományi karára ... stb... akarnak lépni (1890. évi XXX. t.-c. 5. §.), a görög nyelvből tartoznak kiegészítő szóbeli érettségi vizsgálatot tenni: ámde tekintettel bizonyos tapasztalatokra, a melyek a kiegészítő vizsgával szemben theol. oktatásügyünket igen fonák helyzetbe hozták, felmerül a kérdés, nem volna-e helyén, ha a megváltozott helyzetben egyházunk, a melynek a theol.szakoktatás teljesen autonom belügye, egyszerűen a maga autonom körén belül kimondaná, hogy ezentúl a görögpótlós ifjaktól felvételi vizsgát követel a kiegészítő érettségi helyett. A theol. akadémiai tanári kar e kérdéssel foglalkozott is már. A kisbizottság a felvételi vizsga mellett foglalt állást. Ám a nagybizottság s ez alapon az egyet, gyűlés fentartotta az eddigi statusquot. Most a görög többé nem maturai tárgy: íme itt a megváltozott helyzet s helyénvalónak tartanok, ha az egyet, egyház is most már a felvételi vizsga mellett foglalna állást. x. nyilvánítás" s a „tudományos kutatásokon alapuló meggyőződés" nem olyan jelszavak, a melyek a luth. élet gyökereit megtámadnák ; ellenkezőleg, a lutheri felfogásnak legitim következményei. Vigyázzunk, nehogy túlzott buzgalmunkban egyik végletből — a másikba essünk. A „türelmetlenség" római értelemben maradjon csak — római kiváltság. Szerk.