Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-07-06 / 27. szám

II. év. Budapest, 1906. június 8. 23. szám. mi&miKus őEÁiLó EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: A vallás. Luthard K. E. — Tövisek és virágok. F. — Tárca: Grundtvig. (Cs.) — Oktatásügy. — Külföldi krónika. Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. A vallás. A vallás általános tény. Minden népnél találunk vallásra. Legyen ez a vallás bármilyen elromlott, külsőleges, eltorzult, mégis mindenütt van egy általános vonás és ösztön, mely a maga kielégülését keresi s mely magának vallásos formákban és életszabályokban külső alakot ad. „Láthatsz államokat — mondja Plutarch — falak nélkül, törvények nélkül, pénzek nélkül, írás nélkül, de népet Isten nélkül, imádság nélkül, vallásos gyakorlatok és áldozat nélkül még senki sem látott". Mert mindenütt van Istenről való tudat és az ember nem gondolhatja úgy Istent, hogy valamilyen viszonyba ne lépne vele, és épen ez a vallás. A vallásnak általánossága bizonyíték annak benső szükségességére nézve. Nem olyan ötlete az az embereknek, mely eszökbe juthatott, de a melyre nézve az is lehetséges, hogy nem juthatott volna eszökbe. Az embereknek kell vallással bírniok. Nem egyeseknek találmánya az, melyet mások nem magokra engedtek volna beszéltetni. Épen olyan kevéssé feltalált dolog az, mint akár az evés és ivás és alvás, vagy a beszélés stb. Valami természetes, bensőleg szükséges, magának az embernek lényegéhez tartozó a vallás. A hogy magának az embernek lényegében adva van Istennek eszméje, úgy adva van ezzel azon Istenhez való benső viszony is, kit az ember tud és a kitől és a kihez viszonyítva magát tudja, kit úgy tud, mint az ő alapját és célját, vagyis adva van a vallás. A vallás az embernek eltulajdoníthatatlan, benső birtoka. Magával az emberrel együtt adatott a vallásos szükség, Istennek keresése. Isten és ember nem maradhatnak egymáson kívül, nem maradhatnak egymással közönyösen szemben állva; benső szükségességgel törekesznek egymás felé; ők egymásért vannak, mert Isten az emberek Istene akar lenni és az embernek Isten emberének kell lennie. Istenben van egy, az ember felé irányuló benső vonzódás; mert ő akarta az embert, az ember Istennek első és utolsó gondolata, akaratának befejezése, szivének szeretete. Az emberben van egy, Isten felé irányuló benső vonzódás; mert ő Isten akaratából eredett; Isten által és Istenre teremtetett; Istennek akarata valamint az ő alapja, úgy életének törvénye és az ő célja is. Isten az embernek legbensőbb törekvése és vágyakozása, az ő legmagasabb törekvése. Az embernek törekednie kell. Az élet törekvés. A ki nem törekszik, az megszűnt élni. Az embernek törekednie kell; törekednie kell a legmagasabb felé, a kit csak gondolni tud. Azon célnak nagyságában, melyet maga elé tűz, áll magának az embernek is nagysága. Csak törekvésének legmagasabb célja, csak gondolatainak, akaratának, szivének legmagasabb tárgya méltó egészen az emberhez és csak ez elégíti őt ki. A legmagasabb pedig Isten. Minden szellemi erőnk, egész lelki életünk csak Istenben találják meg céljokat, igazságokat; csak Istenben jut az érzelem a maga boldogságához, a gondolkodás a maga igazságához, az akarat a maga igaz szabadságához. A szív mindenkor nyugtalan a világban; nem tud megpihenni ezen mulandó dolgokban; csak egy nagy szivén, Istenben piheni az ki magát. Gondolkozásunk az egyesről egy általánosra, az absolutra, a legfőbb gondolatra, a legmagasabb igazságra emelkedik föl. Ezen legmagasabbnak, a mit mi gondolunk, a mit mi gondolkozva keresünk, analógnak kell lenni a gondolkodó szellemmel; nem egy dolog és nem egy abstractió, hanem egy gondolkodó szellem, egy absolut én, Isten az. „Adjatok nekem egy nagy gondolatot — kiáltott fel Herder utolsó betegségében, — hogy abból éljek!" A legnagyobb és azon gondolat, melyből mi igazságban élünk, Isten. Az akarat szabadságra, erkölcsi szabadságra törekszik. Az erkölcsi tökéletességben, az erkölcstörvény megvalósításában keresi azt; a véges akaratnak a legfőbb akarattal, Istennel való