Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-19 / 3. szám

]| év Budapest, 1906. január 19. 3. szám. EVAWJlklJS ŐE.ALLQ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre a „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Hangok a múltból. Taylor Jeremiás. — Lutheránus türelmetlenség. Dr. Verus. — Szemle. — Tárca. Hitünk alapja. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. Hangok a múltból. i. A bün kezdete. Láttam, mint szivárogtak át a forrás cseppjei a gát alapján, míg annyira meglágyították a nehéz falat, hogy egy gyermek lábnyoma is meglátszott benne. Megvetették e kis forrást, nem gondoltak vele többet, mint egy ködös reggel harmatgyöngyeivel, míg végre útat tört magának és elég erős folyóvá lett, hogy magával ragadja aláásott partjának romjait és elöntse a szomszéd kerteket; de ekkor már a megvetett cseppek mesterséges folyammá dagadtak s elviselhetetlen csapássá lettek. Ilyen a bün első behatolása is; gátat találhat a szív őszinte imádságában, egy tiszteletre méltó ember tekintetében vagy egy hitszónoklat figyelmeztetésében, de ha az ily kezdeteket elhanyagoljuk, fekélylyé, dögvészes betegséggé válik és megrontja a lelket, holott eleinte kis ujjunkkal is megölhettük volna. Taylor Jeremiás.* (Holy dying IV. 3.) * Taylor Jeremiás az angol egyház egyik legkitűnőbb hitszónoka ; a XVII. században élt s a Szent Pál-templomban prédikált. Óriási hatással volt korára. Taine szerint „lángeszű alak, igazi költő prózában, kinek oly képzelő ereje van, mint Shaksperenek. Szellemének iránya, valamint életének eseményei által arra volt szánva, hogy szem elé tűntesse a renaissance és reformáció szövetségét.. Nem volt jobb és tisztességesebb ember, a ki buzgóbb lett volna kötelességeiben, türelmesebb elveiben, úgy, hogy megőrizve a keresztyén tisztaságot és komolyságot, a renais,sáncétól nem kölcsönzött mást, mint gazdag képzeletét, klasszikus műveltségét és szabadelvűségét. Nagyszerűség és gyengédség van benne, az erő túlsága azonban gátolta az ízlés biztosságát! Lutheránus türelmetlenség. Kiállhatatlan szó; borzasztó ráfogás; lutheránus türelmetlenségről beszélni, a mikor ép azzal büszkélkedünk, hogy századokon keresztül ilyet ránk nem foghattak, ilyennel minket nem vádolhattak. S bizony van is benne valami magasztos, valami felemelő, hogy ép a mi egyházunk klasszikus talaja a türelmességnek. Ámde a mire mi mint egyházunk vezető, sőt éltető elvére büszkék vagyunk, az manapság már hibánkká fajult s bizonyos tekintetben csak épen gyarlóságunkat igazolja, hogy lutheránus türelmetlenségről szó sem lehet. Ennyire beleéltük magunkat a türelmesség nimbusába, oly féltékenyen őrködünk rá, hogy készek vagyunk inkáob a miénkből áldozni, csakhogy a tolerantia dicsfényében sütkérezhessünk. Hát hiszen mindennek megvan a maga határa: a türelmességnek épúgy, mint a türelmetlenségnek s e határt megvonni ép egyházi életünk jól megfontolt érdeke parancsolólag kényszerít. Sokat vétkeztünk eddig csak azért, mert a türelmességet rosszul magyaráztuk s sokat elmulasztottunk eddig, mert a türelmetlenség vádjától féltünk. De nemcsak önmagunkban volt a hiba, a korszak uralkodó eszméi már magukkal hozták a türelmetlenség vádjától való félelmet: az az álliberálizmus, melyet a mult század politikai hullámai hoztak felszínre, óriási károkat okozott egyházi életünkben. Hozzájárult a mindinkább terjedő közöny, a mely a maga nemtörődömségét és indolenciáját ép a türelmesség olcsó és tetszetős takarójával egész kényelmesen tudta befedni. Hála Istennek, az álliberálizmus korszaka már letűnt, mozognak, dolgoznak már mindenfelé, csak ép a mi egyházi életünkben nem vették még észre — úgy látszik — az új hajnal hasadását. Mi még továbbra is türelmesek vagyunk ott, a hol egy kis türelmetlenség ép a helyén lenne. Milyen türelmetlenek a római katholikusok, hogyan tudják mindenhol és mindenha sajátosságukat teljesen kifejezni! Kezdve az elemi iskolán fel egész az egyetemig, a pór családtól a mágnás családig, az egyén életének egyszerű életnyilvánulásától, az állami élet legnagyszerűbb megnyilatkozásáig mindenütt mily féltékenyen őrködnek azon, hogy a római egyház sajátosságait minél praegnánsabban érvényre juttassák! S ez által azt érik el, hogy akarva nem akarva minden egyes