Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-29 / 26. szám

II év Budapest, 1906. június 29. 26. szám. Emf fiELliUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EV ANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELEI.ÖS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: A hit. Tompa Mihály. — A két evangeiikus egyház közös bizottságának felterjesztése az 1848. XX. t.-c. végrehajtása ügyében a miniszterelnök 1905. évi októberi leiratára, — Gróf Apponyi Albert kultuszminiszter válasza a fönti felterjesztésre. — Tárca: Grundtvig. (Cs.) — Oktatásügy. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Szerkesztői üzenetek. JI hit Óh, áldassák az égi hatalom: Melytől intézve van a habokon Vész idején az a kis deszka-szál, Min a szegény liajótört partra száll; Az a csillag, mely fel-feltünedez, S az éjben a vándor vezére lesz. Ki veszt sokat, mindent, mi drága itt, . Hitét ha örziy őrzi őt a hit; A panasz elhal, tart az ima még, Míg a föld ködös, fenn derült az ég; Siralmak völgyén, vad kietlenen: Hol ember nincs már, Isten van jelen ! Tompa Mihály. A két evangeiikus egyház közös bizottságának felterjesztése az 1848. XX. t.-c. végrehajtása ügyében a miniszterelnök 1906. évi októberi leiratára.* Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! Kegyelmes Urunk ! Nagyméltóságodnak az 1848 : XX. t.-c. végrehajtása tárgyában benyújtott emlékiratunkra folyó évi október hó 20-án 4972/M. E. szám alatt hozzánk intézett leiratát a két evangeiikus egyház által ezen ügyben kiküldött bizottság tárgyalás alá vévén, mindenekelőtt köszönetünket fejezzük ki azért, hogy a magas kormány a legjobb indulattal fogadta alázatos előterjesztésünket és az abban foglalt kívánságok legalább részbeni teljesítése céljából a kezdeményezés terére lépett. Megnyugvással veszszük, hogy a magas kormány az 1848: XX. t.-cikk 2-ik §-ának végrehajtásánál a * Újólag lenyomatjuk a tavalyi évfolyamból e felterjesztést, ogy olvasóink a miniszter leiratával egybevethessék. Ä hozzá Szólásoknak szívesen tért nyitunk. törvényesen bevett vallásfelekezetek közötti tökéletes egyenlőség és viszonosság elvét akarja az egész vonalon érvényesíteni, a mi által kizártnak tekintjük azt, hogy a törvényes fejlődés és az egyes vallásfelekezetek benső természete által előidézett különös viszonyok tekintetbe vételének — a melyet a leirat hangoztat — az az értelme legyen, hogy a törvényes fejlődés által előidézett különös viszonyok továbbra is az egyenlőség és viszonosság sérelmével fentartassanak. Nyíltan szólva, mi nem követeljük más egyházak közjogi előjogainak megnyirbálását, hanem csak azt, hogy a mennyiben ezt a fennálló viszonyok megengedik, mi is részesüljünk ezen közjogi előnyökben, de már azt határozottan követeljük és azt hiszszük, hogy ebben velünk a magas kormány is egyetért, hogy ezen történelmileg kifejlődött viszonyok akkép módosíttassanak, hogy híveink más egyházak részére semmiféle vagyoni szolgáltatásokra (párbér, patronatus) ne köteleztessenek. Ezt a célt a történelmileg kifejlődött intézmények fentartása mellett is el lehet érni, és nem szenved kétséget, hogy ezen követelés, mint a részrehajthatlan és megdönthetlen igazságosság követelménye, semmi jogos érdeket nem sérthet. Ismételve kérjük tehát a magas kormányt, hogy az emlékiratunkban az 1848 : XX. t -c. 2. §-ának végrehajtása tárgyában előterjesztett kívánságainkat is mielőbb teljesíteni méltóztassék. Megnyugvással vettük Nagyméltóságod kijelentését, hogy a magas kormány nem zárkózik el az 1848: XX. t.-c. 3. §-ában lefektetett elvek végrehajtása és megvalósítása érdekében a szükséges intézkedések megtétele elől és meg vagyunk róla győződve, hogy ha a magas kormány azzal a jóakarattal és azzal az erős elhatározással fog e kérdésekkel foglalkozni, a melyeket Nagyméltóságod leiratából kiolvasunk, úgy mentül előbb sikerülni is fog ama pénzügyi akadályokat elhárítani, a melyek ez idő szerint még az ügy útjában állanak. Örömmel fogadjuk és magunkévá teszszük Nagyméltóságodnak azon elvi álláspontját is, hogy az 1848: XX. t.-c. 3. §-a értelmében nyújtandó államsegély nyújtásánál a mi egyházi autonómiánkat sértetlenül fentartani akarja, a miért is az állam nem az egyes egyházi testületeknek és egyházi céloknak fogná megadni a segélyösszegeket, hanem egyházi főtestületeinkkel, illetve azok megbizottaival megállapítván a szükséges segély összegét, az egyházi főtestületeknek hagyja fenn a segély megosztását és hováfordítását. Nagyméltóságod azon kijelentéseire azonban, hogy a magas kormány első sorban az egyháztagjainkon