Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-06-22 / 25. szám
220 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1906 Livingstone Dávidra; és ha az ő nyomdokain j árunk-kelünk ebben a sötét világrészben azt tapasztaljuk, hogy felderül az arcuk a szegény feketéknek, mikor a jóságos doktorról beszélnek, a ki évekkel ezelőtt köztük járt. Noha beszédét nem tudták megérteni, mégis érezték a szeretetet, mely szivét dobogtatta. Vigyétek magatokkal ezt az egyszerű varázsszert új hazátokba, bárhol telepedjetek is le s munkátok sikeres kell, hogy legyen. Semmi nagyobbat nem vihettek magatokkal, ennél kevesebb pedig nem használ néktek. Kevesebbel nein is érdemes útra kelni. El lehettek látva minden egyébbel; készek lehettek minden önfeláldozásra; de ha testeteket a tűzre adnátok is, szeretet pedig nincsen bennetek, az nem használ néktek, nem használ a Krisztus ügyének semmit. Drummond: „A legfőbb ió" ^ n i t t~> >7 c. müvéből. rord.: Szabadi Beta. Az egyházi tisztviselők hatásköréről.* Előttünk fekszik megint egy szabályrendelet javaslata, a melv az egyházi tisztviselők jogairól és kötelességeiről szól. Ismeretes azon mozgalom, mely néhány év előtt ugyancsak a bányakerületből indult ki és aztán más kerületbe is átcsapott. Célja a lelkész hivatali kötelességeinek megállapítása, majd különösen a lelki gondozás gyakorlása terén hatásos útmutatás adása volt. Eredménye azon füzet, mely „utasítások" cím alatt Petrovics Soma esperes szerkesztése alatt készült. Már akkor sokan hangoztatták, hogy nemcsak a lelkész, hanem más egyházi tisztviselők munkájának szabalyozására is ép oly szükséges a szabályrendelet. Most az 1905. évi kerületi gyűlésen a bányakerület (jegyzőkönyve 77. pontjában) ilyen szabályrendelet készítéséről is gondoskodott. Azt alkotmányos tárgyalás céljából leküldték az egyházgyülekezeteknek és esperességeknek. Mi sem végezünk tán felesleges munkát, ha ezen alkotmányos tárgyalásban szintén részt veszünk és a javaslatra megteszszük a magunk megjegyzéseit. Mindenekelőtt is általános Ítéletünket a javaslatról úgy foglaljuk össze, hogy az elejétől végig megboldogult Csecsetka Sámuel „Egyházjogtana" megfelelő részeinek excerptuma, a stílusban sok helyütt kissé átalakítva s itt-ott napjaink viszonyaihoz alkalmazva, de meg is toldva az „Egyházi alkotmány" egyes passzusaival és — a mint látszik — a javaslat szerzőjének saját nézeteivel. Ez utóbbiak állják meg legkevésbbé a kritikát. Sajnos, néhol a fentemlített egyházjogtan kivonata is olyan homályos, sőt érthetetlen, hogy csak az eredeti mű megkérdezése oszlathatja el kételyeinket. Ilyen rossz excerptum nézetünk szerint mindjárt a javaslat „bevezetése". (3., 4. 1.). Az Csecsetka műve 274. sz. lapja után készült. Az első kikezdés 2. mondata szerint csak azt a kormányformát vallhatjuk „az evangélium alapelveiből folyólag" ránk nézve mérvadónak, mely szerint az egyház kormányzásában minden hívünk részt vesz stb. Igaz, hc ^y Csecsetka szerint is (i. m. * Előadás, melyet szerzője az arad-békési egyházmegye- f. é. jún. 13. tartott lelkészértekezleten felolvasott. 274. 1.) csak ugyanezen kermányforma „a protestantiz" nius alapelveiből folyó". Csakhogy mi evvel szemben a kormányforma közönyös voltát állítjuk az evangelium és egyházunk tana szempontjából és azt vitatjuk, hogy az egyetemes papság nem egyházjogi, hanem üdvrendi elv és e két tér annyira különböző, hogy az üdvrendben állított egyenlőség Isten előtt egyáltalán nem vonja maga után ezen egyenlőséget az egyházjog terén is. Szóval ezen dolgon legalább is lehet még vitatkozni. Azután a bevezetés 3. kikezdésének utolsó mondata szerint a szabadságnak nem szabad fajulni féktelenséggé, „de ne is képezhessen ürügyet arra nézve, hogy cége alatt hierarchikus intézmények csempésztessenek be az egyházba". Ki érti ezt? Ha megnézzük Csecsetka könyvének megfelelő részét, melyből ez állítás származik, úgy találjuk, hogy nem a „szabadság", hanem a .jó rend" szolgálhat a hierarchia becsempészésének ürügyéül. így már érthető. De a javaslat állítása egy rossz excerptum, a mely teljes értelmetlenségre vezet. Ezen bevezetés a javaslat elvi alapja akar ugyan lenni. Azért mi mégis elhagyandónak tartjuk, egyrészt, mert egyes állításai korántsem eldöntött igazságok, hanem igenis vita tárgyát alkothatják, ilyesmi azonban nem való olyan szabályzatba, mely mindenkit kötelez. De azután nem is veszít a szabályzat gyakorlati célja semmit, sőt nyer, ha az egész bevezetés elmarad. Magának a javaslatnak tárgyalásánál a végétől haladunk az eleje felé, mert minél jobban közeledünk ehhez, annál több ellenmondásra fog találni a javaslat. Az eskűformákat nem teszem vizsgálódás tárgyává. Csak megjegyzem, hogy az egyháznak kötelessége, hogy az eskünek gyakori és kisszerű okokból való használata ellen épen az eskü szentsége érdekében állást foglaljon. De akkor legelső sorban is saját kebelében kellene ezen álláspontot érvényesítenie és nem volna szabad minden egyházi hivatal átvételénél és annyiszor, a hányszor valakit újból megválasztanak addig is viselt hivatalára, az esküt kivenni. A becsületre is kellene még valamit bízni. Az egyházkerületi tisztviselőkre vonatkozó rendelkezések ellen nincs sok lényeges kifogásunk. A kerületi felügyelőkről szóló szakasz (32. sz. 1.) 1. pontjában kihagy andók e szavak: „vagy elhalálozásáig, vagy törvényes elmozdításáig" mint felesleges és részben bántó feltevés. Egyházkerületi jegyzőnek egy-egy egyházi és világi, tehát összesen két tag kevés lesz. Legalább négy jegyző szükséges. A püspök egyházlátogatása alkalmából szerkesztendő jegyzőkönyv kérdőpontjait, melyek Csecsetka könyvének útmutatása nyomán, de sokkal bővebben vannak megírva, általában jóknak és kimerítőknek tartjuk. Legfeljebb „a lelkészi hivatal"-ra vonatkozó kérdések közű) az 1. pont néhány kérdését, valamint a 12. pont összes kérdéseit, mint olyanokat, melyekre a lelkész bajosan felelhet maga, ki kellene hagyni. Ide tartozik a II. szakasz bizalmas kérdése is (a 28. 1.). A püspökről szóló szakasz (20. sz. 1.) 1. pontjában „az egyházkerület legmagasabb rangú papja" szavak kihagyandók. Az egész pont így szólhatna: „A püspök egyszersmind a kerület valamely egyházközségének rendes lelkésze s mint ilyen ő az első a lelkésztestvérek közt". A második pont 2. sorában a „jelesebb" szó elelmaradhat, mert vagy felesleges, vagy esetleg nevetséges is lehet Az 5. pont 4. sorában az „esperesnek" helyébe „a szavazatszedő bizottságnak" teendő és a büntetés az utolsó sorban 20 koronáról sokkal magasabbra, esetleg 100—200 koronára emelendő, különben a legnagyobb visszaélésnek nyitjuk meg e csekély büntetéssel az ajtót. Az 5. pont ezen változtatása aztán maga után vonja a 6. pont megfelelő változtatását.