Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-22 / 25. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 179 Ennek első mondata maradjon ki és a következő mondat igy szóljon: „Azon lelkész vagy igazgató, a ki egyházközsége vagy intézete szavazatát a bizottsághoz a kellő időben juttatni elmulasztaná, minden egyes elmaradt szavazatért 50 koronában s ha szántszándékkal tartotta volna vissza, törvényszéki úton még súlyosabb pénzbírsággal, sőt hivatalából való elmozdításáig terjedő büntetéssel sújtatik". A 12. pontban (4. kikezdés) az, hogy a püspök a papjelöltek számára házi nevelői állomásról gondoskodjék, törlendő. A 16. pont első kikezdésének utolsó sorában Csecsetka positiv rendelkezése szemben a javaslat negatív kifejezésével visszaállítandó : „az egyház hitvallásaival megegyező legyen". (E helyett: vele „semmiben sem ellenkezzék"). Végül a 22. pont 1., 4. és 5. kikezdéseiben a „felfelé" „lefelé" és ,.kifelé" szavakat, mint egy rosszul alkalmazott sablon teljesen nélkülözhető kifejezését törülni kellene. Az egyházmegyei jegyzőkről szóló 3. pontban (18. 1.) „a jegyzőkönyv másodpéldányait a szükséges számban az esperesnek köröztetés végett megküldeni" ma már nem kell, mert kinyomatnak. Csecsetka idejében, kinek könyvéből ezen passzus származik, ennek még volt értelme, mert a jegyzőkönyvek kinyomatása még nem volt oly általános, mint ma. De a javaslatban ezen passzus a jegyző felesleges megterhelését követelné. A körlelkészeket az illető szakasz 8. pontja felesleges módon megterheli pénztári teendőkkel. E pont törlendő. Az esperesről szóló szakasz 7. pontjában a 6- sorban Csecsetka könyvéből „a vétőket" után ezeket kell pótolni: „az Isten igéjével és egyházunk nyilvános hitvallásával ellenkező" és a következő sorban a „hamis" szót ki kell hagyni. Úgyszintén a 10. és 11. sorban gondolatjelek közt levő „az egyházmegyei felügyelővel egyetértőleg" szavakat is ki kell hagyni, mert felesleges gyámkodást hoznak be az ott rajzolt esperesi lelkipásztori ténykedésbe és annak sikerét is könnyen kockára teszik. Különben Csecsetka könyvében e passzus nem is olvasható, az javaslatunk egyik különlegessége. És tényleg, ha az egész javaslatot s annak szellemét nézzük, azt látjuk, hogy ezen gyámkodás behurcolása ezen a helyen a javaslatnak egy alaphibáját, egy fent említett forrásain nagyon túlmenő sajátosságát teszi előttünk nyilvánvalóvá, azt t. i., hogy minél lejebb megyünk az egyházkormányzatnak fokozatain, annál nagyobb mértékben megterheli az ikerelnökség világi felét a lelkésznek sajátos lelki teendőivel és a helyett, hogy elnöktársának meghagyná, feljebbvalójává emeli. Jellemző a javaslat ezen tendenciájára mindjárt a mi 7- pontunk, melynek végén az esperes kötelességei illetőleg jogai sorából kihagyja azt, a mit Csecsetka könyve azon helyén, melyet a javaslat itt felhasznál, így fejez ki, hogy az esperes intse, feddje vagy jelentse fel az olyan lelkészt, a ki „saját gyülekezetében divatozó szertartásokon és szokásokon önhatalmúlag tesz változtatásokat". (475. 1.). Szóval Csecsetka szerint is az istentisztelet feletti felügyelet az esperes joga. Ezt a mi javaslatunk az által, hogy róla hallgat, elveszi az esperestől. És pedig miért? Azért, hogy azt a helyi felügyelőnek adja oda. Evvel elérkeztünk a javaslat azon részéhez, a melyet legjobban el kell ítélnünk. Míg még az esperesség kormányzását és közigazgatási vezetését egészen helyesen az esperesre (14. l.),a kerületben,ugyanezt (21.1),valamint a fegyelem és a tanok körüli ügyek vezetését(33.1.) a püspökre bízza és a világi felügyelő gondjait főleg az egyházközségek anyagi viszonyaira tereli (17., 33. 1.) őt tehát a lelkiekbe való beavatkozásra fel nem jogosítja, addig már az egyházközségek vezetésében máskép intézkedik. így a felügyelőről szóló első szakasz 7. pontja szerint „a felügyelő a lelkészszel együtt (? hisz a lelkész végzi!) ügyeljen arra, hogy az istentisztelet mindenkor kellően és díszszel végeztessék ... ne engedje meg, hogy az egyházközségben kegyeletben tartott, ártatlan szokásokon és szertartásokon a lelkész önhatalmúlag változtasson, de viszont a kegyes érzelmekébresztése és élesztőse végett az egyházi felsőbbség által (!) az egyházközség beleegyezésével (!) megrendelt szertartások behozatalát ne gátolja (!)•••" Mint már mondtuk, mindez az esperes joga és ha ezen intézkedés jogerőre emelkedik, a felügyelő az esperes előtt a lelkész felügyelője lesz és oly hatáskört állapítana meg a felügyelő számára, a mely a lelkésznek az Úrtól vett jogaiba, az ige hirdetésébe és a lelkészi teendők elvégzésébe való beavatkozást engedné meg neki. És az igen sok esetben a lelkész lelkiismerete feletti uralkodást, annak leigázását vonná maga után, ha a felügyelő olyan dolgokba avatkozna, melyeket nem érthet, meg sem ítélhet, melynek megítélésére csak az esperes képes és illetékes. Aztán hány esetben szüntetné meg épen ezen új helyzet vagy legalább is veszélyeztetné a lelkész és felügyelő közti jó viszonyt, mikor nem egyenlőjogú elnöktársak volnának, hanem az egyik a másiknak felügyelője, a ki néki valamit meg nem engedhet, őt ellenőrzi stb. Mindez igazi kyriarchia, melyet a javaslat bevezetésében elvet. Áz egész 7. pontot el kell hagyni. Ugyanígy törlendő a 9. pont, a mely a felügyelőnek részt biztosit az egyházfegyelemnek lelkipásztori úton való gyakorlásában és pedig akkor, mikor őt feljogosítja valamely egyháztag kitiltására a közgyűlésből, oly jogot ad neki, a mely a fegyelmi eljárásnak eiébe vág, illetőleg csak a fegyelmi eljárás útján gyakorolható. Mint felesleges törlendő a 10. pont is. A 11. f) pont és ebben főleg a jegyző- s anyakönyvek feletti felügyelet is az esperest illeti, azért itt törlendő és az esperes jogai közé felveendő. A 2. szakasz 4- pontja törlendő, mert a felügyelőnek megint oly jogot ad a lelkészek magánéletébe való beavatkozásra, melyet csak akkor gyakorolhatna, ha felettük állana. A 7. pont is, mely úgy intézkedik, hogy a felügyelő ügyeljen fel arra, hogy a lelkész (bizonyos határozatokat) haladéktalanul közöljön a felügyelővel, törlendő, mert a felügyelőt a lelkész felsőbbségévé teszi. Még világosabban nyilvánul meg ezen tendencia a 3. szakasz 2., 4. és 5. pontjában. Itt a lelkész egyrészt egészen háttérbe szorul, mintha nem is létezne, hanem volna lelkészi iroda helyett valami felügyelői iroda, a mint a 2. és 4. pontból kitűnik, melyek szerint a felügyelő terjeszti a gyülekezet határozatait az egyházmegyéhez (2. pont), ő hajtja végre az egyházmegye és a kerület, meg az egyetem határozatait és intézkedéseiről ő tesz jelentést az esperességnek (4. pont). Másrészt meg a lelkész a felügyelő Írnoka vagy titkára gyanánt szerepel, mikor úgy intézkedik a javaslat, hogy a felügyelő bizonyos panaszokat „a lelkész útján" terjeszszen fel az egyházmegyéhez. Ezen pontok közül a másodiknak a 8. lapon levő 6—9. sorában „az egyházmegyéhez... terjesztendő fel" törlendő, míg a 4. és 5. pont egészen kihagyandó. A negyedik szakasz 1. pontja megint felesleges, azért törlendő. Míg az első szakasz 12. pontjában az érdekek és a kötelességek összeütközésének elkerülése végett is azt kellene kimondani, hogy egynél (és nem háromnál) több egyházközségében egy egyén felügyelő nem lehet. Azután törlendők még a második szakasz 1. pontjában azon szavak, melyek a tanítói állás megüresedése esetében megint a felügyelőt terhelik különböző intézkedések megtételével, holott azokat a lelkész el szokta végezni és el is végezheti. A javaslat fent érintett azon sajátossága, hogy a felügyelő állását a lelkész fölé helyezi, némileg magya-