Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-01 / 22. szám

II év Budapest, 1906. június I. 22. szám. mJ&HJKUS ŐEÁLIÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM : Pünkösd. Torkos László. — Utóhangok a Bocskay-ünnepről. Ii. S — Szemle. — Tá,rca : Grundtvig. (C's.) — Egyházi élet. — Pályázat. — Tiszai kerület. — Pünkösdi melléklet: Pünkösdi ének. Batizi András. — Az üdv hadserege, Gineverné Gyó'ry Ilona. -— Thurzó György imádsága a halálos ágyon. Jeszenszky Károly. — A francia protestánsok istentisztelete. Gagyliy Dénes. Pünkösd. Szentlélek Isten, fény s erőnek Csodás hatalmú, örök kútfeje, Kitől az üdv malaszti jönek, Áldásaiddal szállj a földre le! Mint hajdanában a nagy ünnepen, Légy köztünk is világnyelvekkel jelen! Szentlélek Isten, gyújts világot Letkünkb'efi, mely homályban tévelyeg, Hogy szomjazván az igazságot, Miért eped, benned találja meg. Kit nem vezérelsz lényed fényivel, Magától hozzád soha nem jut el. Szentlélek Isten, kelts szivünkben Erőt, követni szent törvényidet, Ha bűnre készt a vér erünkben, Segíts győznünk a kísértés felett. Kegyelmidben ha részesek leszünk, Egy pünkösddé lesz teljes életünk. Torkos László. Utóhangok a Bocskay-ünnepről. Elmúlt az ünnep, a mit az Úr kegyelme rendelt számunkra. Csak itt-ott hangzik még fel a hálaadó zsolozsma; mintha elkésett villámlás volna az elvonult fergeteg után. Megállapíthatjuk a mérleget: vájjon az ünnep méltó volt-e a nagy hős, a bölcs államférfi emlékéhez ? Habozás nélkül felelem: az ünnep a századforduló jelentőségén jóval .alul maradt. Nem csupán a külső dísz hiányzott, a mi sokat nyom épen a tömegek szeme előtt, hanem- az egész ünneplésen meglehetős fáradtság, itt-ott kelletlenség érzett. Még a falvak, kisebb központok még inkább fel tudtak emelkedni az alkalomhoz illő érzelmi magaslatra. A nagyobb egyházaktól hasztalan vártuk, hogy valami termékenyítő, megragadó gondolat röppen ki ünnepükből közegyházunk társadalmi életébe. Hiába lestük nagy alkotások, szent elhatározások hírét. Csendesek voltak a vizek, a tengerszínen egyetlen árva szellőcske sem szántott barázdát. Azután hiányzott ünnepünkből a nemzet részvétele. Most másféltizede mennyivel szebb volt az 1790/91-iki törvény emlékünnepe! A mi hálaimádságunkba beleolvadt más vallású testvéreink igaz, őszinte öröme. A sajtó állandó rokonszenves figyelemmel kísérte mozgalmainkat. A kö.-,tudatból kisugárzóit az a meggyőződés; hogy a protestantismus erősödése a magyar nemzet gyarapodását jelenti szabadságban, műveltségben. Igazán gyönyörű s emlékezetes volt a Lmther-iinnep, a reformátor születésének 400 éves fordulója. Akkor is minden elfogulatlan ítéletű ember leborult a világtörténelemnek e héroszi nagysága előtt. Ma az uralkodó hangulattól féltökben protestáns uraink jó része szintén távol maradt az ünnepről a „szent opportunitás" miatt. Oh mily végzetes csapás lett volna reájuk, ha „türelmetlen hírük" futamodik s köztudomás szerint a közéletben szereplő protestáns ember már azzal is rászolgált a „türelmetlen" hírre, ha saját egyháza örömében-bajában részt vesz. Pedig Bocskay államférfinak talán még nagyobb, mint protestáns hősnek. Akkor, a midőn egy a pápa számára készült emlékirat szerint egy r. Jcatholikusra ezer protestáns esett ebben az országban, könnyű lett volna fegyverrel a protestáns egyház uralmát, kiváltságos helyzetét állítani a r. kath. uralom helyébe, még sem tette. Nem hatalmat akart, hanem szabadságot. Szabadságot, lelkiismereti szabadságot minden magyarnak. Nem tagadom, hogy van némi mentsége e sajátságos jelenségnek. A három esztendő óta tartó nemzeti válság annyira túlfeszítette idegeinket, hogy a megoldás után természetes következményképen beállt az erőlankadás. Ép oly bágyadás ez, mint a lábadozó betegnél látni a láz után. Idő telik bele, míg a rendes állapot, fogékonyság, érdeklődés helyreáll. Egyetlen örvendetes jel, hogy a Bocskay-alapra kész szívvel és szép eredménynyel adakoztak híveink. Néhol hihetetlen nagy összeg gyűlt be a gazdagok fölöslegéből s a szegények verítékéből. A gyámintézetnek ismét lesz egy alapja, a mivel jót tehet, sebeket kötözhet.