Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-12 / 2. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 19^ világnézetünk s a modern kortudat között óriási űr tátong s nem igyekezünk a modern kort a saját szellemi alapjáról kiindulva győzni meg... Hanem ez a kérdés hosszabb tárgyalást igényelne, alkalmilag rá is térek talán : itt csak a tényt magát óhajtottam jelezni, mint modern erkölcsi nyomorúságunk egyik főokát. S ez az: hogy a vallás elvesztette varázserejét, elvesztette részben épen az oktatás hibájából. S a hol a vallás megszentelő lelke megszűnt hatni a lelkekre, ott tág kapa nyilt — az ördögnek. Lélektani szükségszerűség, hogy modern korunk e materialisztikus irányú evolúciójában az egyéneknek a vallástól való elfordulása maga után vonta a család elvallástalanodását is. E tekintetben szinte kiáltó az ellentét a régi (még csak 30—40 év előtti) s mostani családi élet között. Ez ellentétet ezúttal nem részletezem, igen szépen ráutalt arra egykori kedves theol. tanítványom, Baltazár János a múlt dec. 29-iki számnak „Templom a családban" c. szellemes és mélyenjáró elmefuttatásában. Hát én itt az elmefuttatáshoz csatolom okoskodásomat s azt állítom, hogy siessünk újból felépíteni ama leromlott „templomot a családban" : ez a legbiztosabb orvosság minden erkölcsi romlás és bűn ellen... Az evangeliom lelkétől megszentelt egészséges családi szellem a legerősebb bástya a könnyelműségnek, hiúságnak, léhaságnak minden kísértéseivel szemben, a melyeknek modern eszközeire (divat, színház, olvasmányok stb.) fentebb ráutaltam. Mig azonban a családi élet maga is az élet vásárterének porában fetreng: javulást semmi irányban nem várhatunk. Az eddigiekből folyólag világos, hogy ama társadalmat megújító munkára első sorban az egyház van hivatva. Övé a vallásos nevelés feladata; övé a felelősség is, ha ez nem sikerül, övé ez alapon a családi élet megszentelésének, lelki átreformálásának feladata is, és pedig ugyancsak a vallásos nevelés révén. És vesse különös gondját a leányok vallásos nevelésére: nemcsak ezekért magokért, de a jövőért is, mert a családi élet erkölcsi jó géniusza a családanya... Kiváló figyelmet kell fordítania továbbá a vallásos szellem ápolására, vallásos lelket terjesztő jó könyvek s felolvasások révén, hogy a kik a templomtól elszoktak, azokhoz a kerülő útján férkőzhessen hozzá. S át kell alakítani prédikációját is — a kor kívánta formába. Nőegyletek s hasonló jótékonysági intézmények létesítése útján igyekezzék nemcsak enyhíteni, de leküzdeni a nyomort (legtöbb elbukott leány szerencsétlenségének egyik oka rendszerint a nyomor); létesítsen a társadalom erőinek mozgásba hozatala útján cselédotthonokat, asylumokat s mert bukott nők mindig lesznek, mentő kezét nyújtsa ki ezekre is és gondoskodjék lelki-testi felszabadításukról úgynevezett Magdalenumok útján. íme egyetlen kérdés: a mely maga után vonja a belmissió annyi feladatát, tanulságul, hogy a társadalom, a család evangelizációjának legfontosabb eszköze korunkban épen a belmissió. Ennek kell összefognia s megszentelőleg kihatnia az államrendészeti munkára s hiszem, hogy korunk ama szégyenletes fekélye, a nőcsempészet is még csak ekkor lesz sikerrel megorvosolható. S e munkában valamennyi ker. egyház között a vezérszerepet evangeliomi egyházunknak kell vinnie, mert az istenfiúság elve, a melyet mi vallunk, s a melyet mindenkin kivétel nélkül megvalósítani elsőrangú feladatunknak ismerjük, ama munkát első sorban a mi kötelességünkké teszi. Stromp László. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Hit és tudás. A hit és tudás kérdése rég óta foglalkoztatja a világos elmét és a mélyebben érző kedélyt egyaránt. Teljes érvényében és tartalmasságában vetette föl azt a keresztyénség. A gnosztikusok, alexandriai theologusok, középkori scholasztikusok és rationalisták is kutatták, — de azért csak mai korunk ismerte föl annak a kérdésnek nagy jelentőségét. Helyes viszonyának meghatározásától függ, hogy minő állást foglalnak el ma a műveltek a vallással szemben. Érdekesen világítják meg e két, forgalomnak egymáshoz való viszonyát a keresztyén világfelfogást védő és mélyítő „Glauben und Wissen" c. folyóiratban König tanár és Kühnhold lelkész ekképen. Hit és tudás két egymást érintő és kiegészítő kör. Szív és ész Jacobi értelmében vett küzdelme melyet mindenki érez önmagában, mely „2 lélek" azonban a mi kebelünkben tulajdonképen egy és ugyanannak a léleknek két különböző functiója. Hisz lehetetlen, hogy ma gondolkodó és holnap hivő emberek legyünk, valamint az sem lehetséges, hogy csak gondolkodók vagy csak hivők legyünk. A tudományt: egy Kopernikust, Galileit vagy Darwint ignorálni lehetetlen, de a biblia szó szerinti inspirációját sem támaszthatjuk fel halottaiból. Nem tehetjük ezt mindaddig, a míg élő hit lakozik a lelkünkben, mely élő hit benső vonatkozásban van az élő tudománynyal. A hit és tudás az Istentől adott egy és ugyanannak a léleknek egymással a legbensőbb összefüggésben lévő kettős functiója, sőt tovább menve : minden törekvés a szellemi élet terén a hiten, az igazság hitén alapul. S e benső viszonyt a történelem is igazolja. A tudomány adta az első keresztyén gyülekezetek hitéhez a formákat, s így született meg a theologia. A dogmatörténet igazolja, hogy vallás és tudomány folytonos behatással volt egymásra. Azt találjuk, hogy a tudomány, mihelyt diadalmaskodott, mihamarább merev intellectualismussal végződött. Példa rá a keleti dogma-alkotás, Aquinói Tamás és a római egyházi tan, a XVII. század orthodoxiája s a XVIII-ik század rationalismusa és supranaturalismusa. De látjuk azt is, hogy a hivő kedély ereje tétlen mysticismussá lesz Ágostonnál, a román és a germán mystikában s a pietismus és methodismusban. Ott egy theologia, mely lenyűgözi a vallásosságot s itt egy vallás, mely megveti a theologiát Az egyháztörténelem elfogulatlan szemlélete azt igazolja, hogy egézséges fejlődés csakis a hit és tudás kölcsönös érintkezése mellett lehetséges, s hogv a kort mozgató legnagyobb egyéniségek, mint p. o. Augustinus, Luther és Schleiermacher, mindenkor a theologia és a vallás összeegyeztetésére törekedtek. A tudomány szolgálja a hitet s a hit ne érintse a tudományos kutatás önállóságát. De a hitet és ne a dogmát szolgálja a tudomány. A dogmát csak akkor szolgálhatná, ha, mint Schell würzburgi kath. theol. tanár esete igazolná, önmagát tagadná meg (sacrificio dellinteletto). Miként a tudomány a hit számára mindenkor a kifejezés formáit szolgáltatta, úgy ma is nagy szolgálatot tesz neki azzal, hogy föltünteti a gondolkozás formáinak kortörténeti jellegét, vagyis azt, hogy korukkal támadnak és korukkal tűnnek. Épen azzal, hogy a tudomány saját kutatása eredményeit mindenkor megbírálja, feloszlatja és pótolja, felszabadította a hitet azon békótól, a melybe korábbi idők gondolkozása azt szorította. A modern tudomány is megadja majd a hitnek azt a ki-