Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-05-18 / 20. szám

II év Budapest, 1906. május II. 19. szám. evameliius öeáílö EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. TARTALOM : Bocskay István. Kovács Sándor. — Szemle. — Tárca: Bocskay emlékezete. Lampértli Géza. — Bocskay István hadjárata és a Szepesség. Weber Samu. — Külföldi krónika. — Missióügy. — Egyházi élet. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. BOCSKAY ISTVÁN 1606—1906. A nemzetek alakulásában valamennyi tényező közül a vallásnak jut legnagyobb, legjelentékenyebb szerep. Ott áll már gondos anyaként a népek bölcsőjénél, átszövi arany szálaival ifjú éveik álmadozásait s maradandó tartalmat ad termékeny férfikoruk alkotásainak. Nem tudunk népről, mely vallás, Istenébe vetett komoly, szent hit nélkül nagygyá tudott volna lenni. Viszont példák özöne a bizonyság rá, hogy a hol a vallásos hit szomorú alkonyata beköszöntött, a küszöb előtt állt már a nemzeti haldoklás borzalomkeltö rideg éjszakája. A föld, a lakóhely is nagy hatalom. Tagoltsága, termékenysége, égaljának száraz vagy esős volta különböző jellemet formál ugyanazon néptörzs lelkéből. Egyiket szolgává neveli, a kinek parancs az eledele és engedelmesség itala; a másikat szabad egyéniséggé, mely akarata korlátait büszkén lehántja magáról; egyiket henyévé, a ki gondtalanul szürcsöli a földadta jólét gyöngyöző nedvét, a másikat munkássá, a ki arca verítékével szentel meg minden göröngyöt. Van még ezernyi más tényező, mely valamely népre hat és élete medrét egyengeti. Egész más világa van a tengerparti és más a hegylakó népnek. De egyetlenegy tényező gyökerei sem hatolnak oly mélyre, mint a vallásé. Ez a legállandóbb tápláléka a nemzetek intézményeinek; életnedve gyakran láthatatlan ereken át áramlik szét a szervezetbe s csupán az eredményekből következtethetünk a hatás erejére. Forradalom, mely vallási szükségből támadt, győzött akárhányszor, nagy ritkán ha eltiporták. Forradalom, mely egyedül kenyérért, anyagi célokért harcolt, nem bírt győzni soha. Az első perc, mely a fellázadt gyomor éhét elverte, halotti szemfedelet borított az egész mozgalomra. A hullámok elültek, a tengerszín kisimult nyomban. Az ütésre emelt kar lelankadt. A történelemnek e tanításából is kisugárzik az az igazság, hogy sorsunk nem csupán földi, nem pusztán pillanatnyi célok szolgálata; az agyagot, a sárt, a melynek öltözetében a mulandóság völgyében járunk, megdicsőíti, mintegy az anyagiság tulajdonságain felülemeli az a nagy eszmény, az a titkos, de legyőzhetetlen erő, a mit a vallásban adott Isten a világnak. A magyar faj kétszer érezte a vallásnak újjászülő, teremtő erejét; mind a két esetben csapást váltott fejlődésének útja. Első izben akkor, a midőn a keresztyénséggel a nyugati műveltség ágát oltotta be sudárba szökkenő életfájába. Az oltás annyira megeredt, hogy alkotmányunk, társadalmi és gazdasági életünk, művelődésünk évszázadokon át ebben az irányban haladt előre. A nép jellemén, erkölcsén, egész világnézetén ennek a szellemnek alakító erejét látjuk. A barangoló nomádból ez a szellem nevelt fészekrakó, öntudatos munkás, a hazát bálványozó nemzetet. A nomád népnek nincs hazája, az egész világot birtokául tekinti, nyugodtan, kötelékek szétszakítása nélkül vándorol tovább, a merre életösztöne hajtja, vagy a viszonyok vezérlik. Szabad nép, de hazátlan. Ilyen erkölcscsel lépte át fajunk a Kárpátok hágóit. Hogy ez a bujdosásban kedvét lelő nép itt megtelepedett, hogy eljutott