Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-04-13 / 15. szám

130 rémuralom idejére 1709-re vihető vissza, annál inkább, mert más év arra egész biztonsággal nem áll rendelkezésünkre. A katholizálás lényege tehát ezen felemlített viszonyoknál fogva semmi alkuból, semmi jogcímből nem magyarázható meg, hanem csakis az erőszak következménye, a jus fortioris érve. Midőn az ellenreformáció idejében 1772—1776 az evangélikusoktól a templomokat elvették, ezen jogcímmel történt az, hogy a katholikusok építették a templomokat, tehát azoknak vissza is kell adni. Itt a késmárki várkápolnáról az a jogcím legtávolabbról sem áll, mert azt csakis evangélikusok építették és helyreállók kivétel nélkül minden időben. A Rákóczy ideje után történt erőszakoskodások következményei a humánus korszellem lengése közben, lassanként mind megszűntek. A száműzöttek élve-halva visszatértek, az elkobzott birtokokat visszaadták, a szabadság hősei Rákóczy és Thököly hamvai hazájukba visszakerülnek, csak a késmárki várkápolna képezzen kivételt és maradjon ott, hova a rémuralom alatt az erőszak folytán került ? Legyen mindig tanuja az üldözés pusztításainak ? Sajnos, hogy ezen állapoton eddigelé nem tudtak segíteni. Ha Thököly Imre saját örökébe nem jöhet vissza, úgy az erkölcsi érzés, a méltányosság nincsen kielégítve és akár Eperjesre, akár Késmárkra hozzák hamvait, ő mindig száműzve marad ősi fészkéből és örökségéből. Weber Samu. Zoeckler f. (A pbilosophia és a theologia doctora, született Grünlergben (FelsőHesszen) 1833 május 27-én ; 1863—66-ig rendkívüli theol. tanár Gieszenben, attól fogva rendes tanár a greifswaldi egyetem theologiai fakultásán; elhunyt 1906 február 9-én rövid szenvedés után. Főbb müvei: Theologiai naturalis. I860. Geschichte der Beziehungen zwischen Theologie und Naturwissen schaft 1877/79. Die Lehre vom Urständ des Menschen. 1879. Gottes Zeugen im Reiche der Natur 1881 és 1905. Der Himmel des Naturforschers und der Himmel des Christen. 1882. Die christliche Apologetik im 19. Jahrhundeit 1904. KiiiiscLe Geschichte der Askese 1863; 2. kiadás: Askese und Mönchtum 1897. Hieronymus Leben u. Wirken 1864. Drs Kreuz Christi 1875. Bibl. u. Kirchenhistorische Studien 1893 sk. Die Tagendlehre des Christentums 1904. — A többiek közreműködésével szerkesztett s 3 kiadásért „Handbuch der theol. Wissenschaften" c. 4 kötetes vállalatában ő maga írta az alapvető elvi és történeti részt, az egyháztörténetet, a patrisztikát, a hittan rendszerét. A Lange-féle „Bibelwerk"-ben ő dolgozta fel a krónikák, a példabeszédek, a prédikátor könyveit, az énekek énekét és Dánielt; a Strackkal együtt kiadott „Kurzgefasster Kommentárban az ó-szövetségi apokryphusotat, az apostolok cselekedeteit, a galatia- és thessalomkabeliekhez írott leveleket. Ezeken kívül számos nagyobb és kisebb cikkeket írt az 1882 óta tőle szerkesztett (előbb Hengstenberg-féle) „Evang. líirchenzeitung"-ba, mint társszerkesztő a „Beweis des Glaubens" c. apologetikai folyóiratba és egyéb lapokba, különösen pedig a Herzog-Hauck-féle theol. reálencyclopaediába. Több műve angol és norvég nyelvre lofordíttatott.) Előttem fekszik arcképe, és a mint elnézem, tündöklő egyéniségének igazi fényképe jelenik meg lelki szemeim előtt a hálás kegyelet gyászkeretébe foglalva. Ha visszagondolok rá, a mint ezelőtt hét évvel előadásait hallgattam, vagy a mint egész könyvtárhoz hasonló dolgozó szobájába mindjárt a legelső alkalommal oly jóságos indulattal fogadott s végig nézek szellemi termékeinek az emberi tudás legkülönfélébb téreire tartozó hosszú sorozatán : egy oly igazi keresztyén tudósnak szinte eszménynyé dicsőült képe áll előttem, a kiben az ész és a szív, az elme világossága és a kedély melege, a hit és a tudás a mai kornak végletek közt csapongó szellemi harcában talán páratlan, varázserővel ható harmóniában egyesült. Tulajdonképeni szakja az egyháztörténelem volt. de a theologiai tudománynak alig van olyan ága, melyet önállóan és sikerrel ne művelt volna; sőt a theologia körén túl különösen a természettudományok és a bölcselet terén is szakszerű képzettséggel rendelkezett s mindezt a roppant tudását egy magasztos, szent célra használta, melynek szolgálatára szentelte egész életét: a positiv evangyéliomi keresztyénség védelmére és megerősítésére. Ennek a keresztyénségnek a maga korában talán legnagyobb tudományos apologétája volt. Harmonikus egyénisége, szelíd, békés természete a harmóniát kereste mindenütt, a nélkül, hogy hajlandó lett volna az igazság rovására menő megalkuvásokba bocsátkozni. Apologetikájának némely eszközei és módszerei talán elavultak már; de a cél, a melyet szolgált és a munka, a melyet e cél szolgálatában végzett és az a szellem, a melyben e munkát végezte, teljes mértékben megérdemli az utókor hálás elismerését. A hittan terén a régi egyházi dogmatika nyomain speculativ irányban haladt, de nem zárkózott el az újabb theologiai mozgalmakban felszínre került igazsági mozzanatok elismerése és felvétele elől. Egyházi téren az unió körén belül a lutheri irányt képviselte. A Harnack-féle apotoslicum vita idején szintén positiv szellemben femelte fel szavát. A katholicizmussal szemben [különösen, mint a szerzetesség történetének s közelebbről is a jesuitizmusnak egyik elsőrangú ismerője tett kitűnő apologetiko-polemikus szolgálatot egyházának. Az ismeret, a tudás, az igazság, a világosság után való mély titáni vágy nyilatkozik meg ebben az életmunkában, nem egetostromló hévvel, mely bábeli tornyokat épít, hogy az elérhetetlennek bizonyult szédítő magasságból alázuhanva a bábeli zavar, a kétely és tagadás posványaiban merüljön el, hanem állandó energiával fölfelé haladva azon az úton, melyen az ember minél magasabbra jut, annál mélyebb lelki alázattal imádja a Megfoghatatlant és lát az Ember Fiának feje fölött megnyilatkozott eget. Zoeckler nem azok közé tartozott, a kiket a tudás kevélylyé és rideggé tesz. Keresztyéni alázatosság és mindenki iránt szolgálatra kész szeretet— a rendkívüli tudás mellett egyéniségének alapvonásai. Ezt az ő szeretetét és nyájasságát éreztük, tapasztaltuk mi is magyar tanítványai, s azért méltó dolog, hogy ezerekre menő hálás tanítványai között mi is kegyeletteljes hálával adózzunk drága emlékének. Pröhle Károly.