Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-04-20 / 16. szám

II év ' Budapest, 1906. április 20. 16. szám. EVAKELIIUS ÖBÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Bachát Dániel meghalt. — Szemle. — Tárca : Az izráeli profetismus lenyege es jelentősege. Hornyánszky Aladár. Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Pályázat. | Bachát Dániel meghalt. | Hazai közegyházunk idei húsvéti örömén átsötétlett a nagypénteki gyász. A Megváltó keresztjének emléknapján a vallásos áhítat komoly, ünnepi érzését megdöbbenés riasztotta fel arra hírre, hogy Bachát Dániel, bányakeriileti püspök hirtelen, váratlan elköltözött közülünk. Most háromnegyedéve épen, hogy bizalommal, reménynyel köszöntöttük őt a leghatalmasabb kerület püspöki székén. Félesztendő múlt el azóta, hogy a kormányrudat átvette. Tragikus sors, h^gy l

o kelleti termié ^ mielőtt püspökségének ínarad^jidó emléket állíthatott volna. A tervek, álmok, melyek minden szépért-jóért hevülő lelkében rajzottak, megvalósítatlanul jéggé dermedtek. Utána, a ki csupa törekvés, munka és olkotásvágy Volt, alig marad nyom, mely a mély érzésű, eszményekért égő püspököt hirdetné. A remények, melyeket hozzá fűztünk, szétfoszlottak a halál enyésztő fuvallatára. Es bánatunk annál nagyobb, gyászunk annál természetesebb, mert érezzük és tudjuk, hogy tengernyi kincscsel lettünk egyszerre szegényebbek. De csupán a püspök után nem marad emlék. Bachát, az ember után annál több. Azokat, a kik koporsóját fájdalommal körülállták s elomlott porhüvelyét utolsó útjára elkísérték, nem a püspök, hanem az ember hódította meg, mély kedélyével, jóságával, müveit lelkével. Alig akadt egy-egy ember, a ki a hatalom birtokosát gyászolta volna benne: az óriás többség a szív emberéért hullatott őszinte könyüt. Megható volt látni, mennyi emberrel tett jót, mennyinek szerzett örömöt az egyszerű evangelikus lelkipásztor. Ravatalánál átéreztük azt az igazságot, hogy az igazán jó ember, a gazdag lélek nem szorul földi vagyonra, hogy jót tehessen. Végtisztességén a gyász érzésében találkozott, kezet fogott a szegény nép s a gazdagok, a hatalmasok serege. Jeléül annak, hogy az igazi lelkipásztor nem egy társadalmi rétegnek szolgál. A mint Ura üdvezítője mindenkiért meghalt, szegényért és gazdagért egyformán, elhúnyt szolgája is fölvette mindenkinek gondját és nem akadt egyetlen kérő kéz, a melyet elutasított volna. Az egyházi életnek minden ágában találkoztunk Bachát nevével. Munkás részt vett a bizottságokban és mindenütt a komoly egyházi álláspont képviselője volt, azonban az egyéni szabad meggyőződésnek nagy tisztelője, a inint igazi lutheránushoz és íróhoz illik. 31 éven át mintaszerűen igazgatta a budapesti egyházmegyét, lelke volt a budapesti esperességi gyámintézetnek. Biztosította gyülekezete anyagi jövőjét a hatalmas Luther-udvar felépítésével, a melybe ő messze jövőbe néző lélekkel theologiai akadémiát szánt. Gyászolja őt az irodalom is, a melynek fáradhatatlan munkása volt. A vallásos és erkölcsi érzés nevelését szolgálta minden sorával, mert nem tudott elképzelni olyan költészetet, a mely oktatás, nevelés nélkül pusztán csak a szórakoztatás célját szolgálja. Komoly erkölcsi felfogását belevitte a főváros polgárságának életébe és mozgalmaiba; jelleme, szerető jó szive, a lármás tüntetéseket kerülő, de minden tettén áttündöklő hazafisága óriás tekintélyt szerzett néki; évtizedeken át irányadó tagja volt a főváros tanügyi bizottságának s a társadalmi és politikai életnek számos kitűnősége igazi benső barátságával tisztelte meg az egyszerű, de nemes gondolkodású papot.