Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-04-13 / 15. szám
1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 129 S a föld férge tulajdonom. Ha éhezném, sem mondanám, Hisz enyém a föld s mi rajt' van. Hát ökröknek húsát eszem És a bakok vérét iszom P Istenednek áldozz hálát S váltsd be néki fogadalmid S hívj engem a rossz időkben S ha megmentlek, dicsérj engem 1 1. A gonoszhoz így szól Jahve: „Mit számlálod parancsimat S veszed szádra szövetségem, Ha megveted a fenyítést S szavaimat félredobod? Tolvajt látva vele tartasz, Pará znákkal tá rsalkodol, Rosszaságra nyitod szádat S csalfaságot sző a nyelved; Testvéredet szidva ülsz te, Ócsárlod az anyád fiát. így jársz el, és mert hallgattam, Magadhoz vélsz hasonlónak. I)e most feddve eléd tartom. Értscl meg ezt, te istentelen, Mert széttéplek menthetetlen. Az tisztel, ki hálát áldoz, S a ki vigyáz lépteire, Az látja meg Isten üdvét." Ford. Hornyánszky Aladár. A késmárki Thököly-várkápolna vallási jellege. A késmárki Thököly-várkápolna vallási jellege még nincsen egészen tisztázva és senki sem tudta pontosan meghatározni, mely évben került ezen kápolna r. kath. kézre. Sine ira et studio akarok a következőkben egynehány történelmi adatot felhozni, mely alkalmas némi fényt deríteni a kápolna hitfelekezeti állapotára nézve. Elvitázhatatlan tény, hogy mind az egész vár, úgy az ottani kápolna is a Thököly ev. család birtoka volt. A vár nem egyszerre nyerte a mai formát és berendezést, hanem idővel fejlődött és mind inkább megfelelt a haladó kor és művészet igényeinek. Olyan nagyobb stílű új fejlődést tapasztalt a kápolna Thököly István (II.), Thököly Imre apja alatt 1659-ban, a várkápolna kapuján olvasható felirata szerint. 1 Az ev. kápolnában természetesen csak ev. istentisztelet tartatott. Külön várlelkészek voltak alkalmazva. Ugyanazon Thököly István, ki a kápolnát mint, épületet nagyobbította, 1668-ik évi jún 26-án hívta meg Lasius Ádám hitszónokot, s Lieffmann Mihály kassai lelkész és superintendens avatta fel lelkészi hivatalába. 2 Még Thököly Imre is alkalmazott lelkészt a várkápolnába 1683-ik évi jún. 30. Asbót János személyében, kit szintén a VI. szabad királyi városok superintendense Heutschius Fhülöpp avatott fel. A Thököly - család alatt 1 Hanc acdem Deo sacram fieri curavit Comes Stephanus Teököly p. p. de Késmárk. Eques curatus, Comitatus Arvensis Supremus Comes, 1658. 2 Nachrichten von den Lebensumständen c/n Schriften er. Prediger von Johan Samuel Klein. Leipzig. Ofen 1789. S. I. 128, 197. csak evang. várlelkészek végezték az istentiszteletet a kápolnában. A Thököly-család szerencsecsillaga elhomályosodásával tudjuk, hogy a Rueber-család lett birtokosa a Thököly-várnak és a várkápolnának is. Kérdés, milyen vallású volt ezen új birtokos? Szintén ev. vallású, még pedig a protestantismus szemefénye egész Felsőmagyarországon, különösen Szepes és Sáros megyében. Rueber Ferdinánd gróf, a késmárki vár birtokosának egyik előde volt Rueber János, ki 1584 márc. 12-én meghalt és a 24 szepesi város lelkészeinek jegyzőkönyvében mint a protestáns egyház egyik oszlopférfia magasztaltatik. 1 Nemcsak az élő protestánsok használták a várkápolnát, még a halottak számára kripta is létesült ott, melybe Thököly István feleségének, szül. Gyulafi de Báthori és több családtag földi maradványai elhelyeztettek. Eddigelé tehát mindig ev. kézben volt a várkápolna és annak használata. így bekövetkezett az 1709-ik végzetteljes év. Annak elején a késmárki evangélikusok II. Rákóczy Ferenc ténykedése folytán minden templom, tehát a várkápolna birtokában is voltak, a kis tót templom kivételével, melyben a kath. functiókat végezték, a r. kath. anyakönyv tanúsága szerint az 1709-ik évről. 2 Heiszter császári táborszernagy elfoglalta Késmárk kuruc várost 1709-ik évi dec. 13-án. E ténynyel Késmárk városában ellenkezőre megváltoztak a viszonyok. A város és az ev. egyház élén álló érdemes férfiak Kray Jakab, Lányi Márton és'' Toppertzer Sebestyén lefejeztettek és a katholikusok állíttattak a város élére. A templomok, az iskolák, a paplakok és a tanítói lakások az evangélikusoktól elvetettek és a katholikusoknak adattak át. Ez volt a pillanat, melyben a várkápolna is a katholikus kézre került. E rémuralom alatt senki sem gondolhatott jogra és annak védelmére. Miután a városházán úgy mint a templomokban befejeztetett a kath uralom, bekövetkezett a Te Deum laudamus és az ágyúk dörgése a bástyákról és a falakról. Sehol sincsen felemlítve, hogy az ev. várkápolna kivételt képezett volna a többi templomok között. A logikai következmények szükségessége a várkápolna elfoglalása mellett szól, kivétel akkor nem létezett. 3 Megengedem, hogy várkápolna kulcsa a városház titkos szekrényében ezentúl is őriztetett és hogy a város a megvett várral a várkápolna birtokosának is érezte magát, de a várkápolna tényleges katholizálása csakis a 1 „Anno 1584 12 martii mortuus est Sárossi Magnificus et praestantissimus Heros ac Ecclesiarum nostrarum Patrónus summns, Dnus Joannes Rueber de Pixendorf et Grawenwerda, harum Partium Inferioris Hungáriáé Supremus Capitanem in vera invocatione filii Dei, pie et piacidé. Cujus mors erat quoddam praeludium futurarum mutationum et calamitatum. Nam pii ut Esaias inquit 57, a facie malitiae abripiuntur, et venium in pacem et requiescant in cubilibus suis, ne sint spectatores malorum imminentium. Erat summis et Heroicis virtutibus praeditus, reliequens post se omnibus luctum, piis vero maximum desiderium. Faxit Alius Dei ut in equis locum succedat pius gubernátor, qui prospere procedat et regnat. Amen." (Matricula Moleriara pag. 608.). 2 „Tempore expulsionis Reverendorum Patrum Paulinorum Ordinis S. Pauli P. E. quando Lutherani acceperant Ecclesias Catholicas, nos vero migrae coacti ad Residentiam Slavonicam administrantes Catholicis Sacramenta incepi ego Rds Pater Michael Raumann Ordinis equisdem Kesmarkensis substitutus Prior et Concionator Germanicus cum Vbh Patre Bernando Wildunek Concionatore Slavonico Baptismata, suita Matrimonia et funera connotare in et extra Civitatem Kesmark." 8 Buchholtz Georg Geschlechts-Register, Familienchronik . . . S. 336 „Den 14 dec. um 4 Uhr sind die Kirchen den Evangelischen benommen u. deren Pfarherren bis den 15 um 10 Uhr sich auszuräumen u. fort aus dem Pfarrhof zu machen, ungeachtet es an einem Sonnabend bei der Nacht gewesen, so haben sie doch ihre Sache in der finsteren Nacht fortgelassen müssen, in gleichen auch die Schulbedienten.