Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-05 / 1. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 13^ iskola új egyházi felügyelőjévé Stettner Gyula esperest választotta meg, ki az intézetet már ez év október 12. és 18. napjain meg is látogatta. Helyettesítés. A Szalay Ferenc várpalotai lelkész­esperes halálával megüresedett esperesi hivatalnak ideig­lenes vezetésével Kis Lajos nagyalásonyi lelkész, egy­házmegyei főjegyző bizatott meg. Sátoraljaújhelyi egyházunk elvesztette derék buzgó felügyelőjét, Hönsch Dezső államépítészeti főnököt, kir. műszaki tanácsost, a kit minisztere Nagy-Szőllősre helye­zett át. A kiváló felügyelő tiszteletére nagy búcsúünnepet rendeztek az újhelyiek; az elhangzott beszédek nem csupán az egyházi élet buzgó munkását ünnepelték, ha­nem a zempléni társadalom egyik kitűnő vezérférfiát is, a kinek majd minden téren meglátszik keze nyoma. Az ünnepélyen a városi s vármegyei egész értelmiség és tisztikar részt vett. Rövid hírek. A vasi közép esperesség érdemes felügyelője, Yirtsologi Rupprecht Tasziló, lemondott tisz­téről. Kund Sámuel esperes egy küldöttség élén hasz­talan kérte elhatározása megmásitására. Rupprecht T. néhai Rupprecht Lajos fia, előkelő evang. család sarja, már másféltizede áll az egyházmegye élén. Távozását őszintén sajnáljuk. Eljegyzés. Falvay Antal budapesti polgári iskolai igazgatónak, a Luther-Társaság jegyzőjének Gizella leányát karácsony-estéjén eljegyezte Windt József, a budapesti evang. iskola tanítója, a ki munkásságával a gyülekezet elismerését eddig is nagy mértékben kivívta. A menyasszony szintén tanítónő. E irigy híre az isme­rősök széles körében kelt őszinte érdeklődést és örömöt. IRODALOM. Dr. Luther Márton müvei. A reformáció négy­százados fordulójának örömünnepére és emlékezetére kiadta a Luther-Társaság. Sajtó alá rendezte dr. Masz­-ngik Endre egyetemes evang. theol. akadémiai igazgató­tanár. Első rész. II. kötet. Pozsony Wigand könyvnyom­dája, 1905. 503 8° lap. Ára fűzve 6 K, díszes kötésben 8 K 50 fillér. Az ércnél maradandóbb emléknek, a melyet Luther és a reformáció emlékezetének révén a Luther-Társaság magának is emel : íme a második lépcsőfoka. Külseje szerint teljesen hasonló s méltó az elsőhöz. Benseje szerint még értékesebb. A lipcsei vitát követő időszak, melyet a wormsi birodalmi gyűlés jelenete zár le, azt a Luthert tünteti lelki szemeink elé, a ki magához hívebb, következetesebb sohasem volt, mint e küzdelmek idején. Előttünk áll a vallási renaissance nagy élő inkarnációja, cggéniségének teljes ragyogó fényében és erejében, kezében az Isten igéjével, azzal a hatalmas fegyverrel, a mely előtt halomra dől a pápai hasugságnak a közép­kor hosszú századain át oly szívós kitartással és szor­galommal félépített egész rendszerépülete, romba omlik egész világuralma. Világtörténelmi küzdelmének egész hosszú évsorozatában Luther soha, sehol nem volt oly nagy, oly félelmetesen impozáns, mint e korszakban, a midőn megvívja kemény tusáját az „ős ellenséggel" g letiporja ő azt, a ki őt akarta megsemmisíteni. E kötetbe áthangzanak az előző kötetnek végső akkordjai. A lipcsei vitatkozás nem két egymást gyűlölő rend szerzetesének, az augustinus Luthernek és a domi­nikánus Ecknek a szómérkőzése volt; két világnézet roppant ott egymásra a küzdőporondon: a középkor — és az újkor. Eck, a kit a lipcsei szóvitán résztvett Mosellanus úgy jellemez, mint „szálas termetű, vaskos és érdes egyént, kinek hangja bömböl mint egy tragikus színészé, rabulista műfogásai oly fortélyosak, hogy egy Socrates legyőzésére is alkalmasnak látszik, s kit szája, szemvágása s egész arca után inkább mészárosnak vagy kariai harcosnak néznél, semhogy theologusnak" s kinek e nyers jellem typusát oly megfelelően egészíti ki vég­telen fanatismusa és nagyralátása ; ez az Eck, a mint sikerült Lipcsében Lutherből kivennie az „esetnek" — vallomást, hogy bizony Husz János nem volt eretnek, s hogy a zsinat s pápa tévedhetnek, a minthogy tévedtek is: sietve Rómába indúl, hogy ott bepanaszolja szemé­lyesen azt a javíthatlan eretneket, Luthert, s kieszközölje ellene az átok-bullát. Persze, hogy szívesen látott ven­dége lesz a curiának. Bíborosok kezükön hordozzák, a pápa a saját szent ajkaival összecsókolja a hű hitvédő arcát s megkovácsolják az átokvillámot, inelylyel Luthert lesújtsák. Hát Luther, ki Rómából részben levelezései, rész­ben onnan visszautazó barátai s ismerősei révén tisztára tájékozva van ellenfelei praktikájáról, nem várja a készülő fergeteget szótlan-tétlenül. Ellenkezőleg, lesújt előbb ő maga az Antikrisztusra s minden fajzatára. „Fahr hin, unseliges Rom!" kiáltja oda a saját vesztébe rohanó pápaságnak s e hangulatban születnek meg egymásután halhatatlan traktátusai, a melyek közül különösen a három legkiválóbb: „A német nemzet keresztyén nemes­ségéhez" „Az egyház babyloni fogságáról" — és „A keresztyén ember szabadságáról" címűek úgy emelkednek ki, mint egy három óriási sziklakockából egymásba rovott piramis, a reformáció szent ügyének soha össze nem omolható fenséges emléksymboluma. Nem célom itt e három iratot részletesen ismer­tetni. Sokkal ismertebbek azok, semhogy erre szorul­nának. De még különben is közkézen forog a „Magyar Protestáns Irodalmi Társaság" által ezelőtt 4 évvel kiadott Luther könyv, a mely épen Luthernek e három alapvető reformátori iratát tartalmazza; elmondtam ott a bevezető részekben bőven mindazt, a mi az iratok tör­téneti helyzetére s tartalmi összefüggésére kellő vilá­gosságot vet. Első főművében megostromolja a hierarchia fellegvárának külső falait, a melyek a kánoni dekrétumo­kon épültek fel A másodikkal aztán behatol magába ama fellegvárba s romba dönti azt, összes dogmatikai oszlopaival együtt; a harmadikkal most már e romokon új épületet emel, Istennek tetsző fellegvárat, melynek alapja az Isten élő Igéje, tetője az ez Igébe gyökerező személyes elő hit, teste pedig a keresztyén morál fen­séges épülete, melynek lényege a szabad hitnek a sze­retetben való szolgasága. Első művében csupa erő, dac és szenvedély; a másodikban e jellemvonások össze­olvadnak a subtilis magaslatokon járó theologus erős hittől ihletett dialektikai finomságával s edzettségével; a harmadikban isteni fenség és nyugalom, milyet csak az élő hitben megszentelt és megdicsőült keresztyén öntudat képes teremteni... Dr. Masznyik ezen általa akkor fordított s általam bevezető történeti és tartalmi ismertetéssel, nem különben bő magyarázó jegyzetekkel ellátott és revideált iratokat most újból áttanulmányozta és a fordítást újból átstili­zálta s így adja az olvasó kezébe, hozzájok csatolva még azon iratokat, a melyek e kor szellemi mozgalmát szemléltetik s annak képét így egy életteljes egészszé kerekítik ki, kezdve a lipcsei vitától fel egészen a wormsi nevezetes birodalmi gyűlésig. Ez iratok: „Az új Eck-féle bullákról és hazugságokról." — „Az Antikrisztus

Next

/
Thumbnails
Contents