Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-05 / 1. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 12^ nevéhez fűződik ez a nemes, ez a nagy, ez az igazán Istennek tetsző szent munka. Klönne Frigyes a Wesel melletti Bislich lelkésze az első, a ki átélvén a napoleoni hadjáratokat s közvetlenül tapasztalván azt az áldott munkát, a mit a háború ideje alatt Németország különböző női- és hajadon egyesületei végeztek, ezen munkásságot állandósítani óhajtja és gyümölcsöztetni az egyházi élet keretében. Alkossanak az egyházközségek asszonyai és hajadon leányai a presbyterium felügyelete és oltalma alatt aiakonissa-egyesületet a szegények, betegek s az élet különféle nyomorultjainak gyámolitására. Stein miniszter és Sieveking Amália eltelve azon óhajtástól, hogy különösebb életcél nélkül élő evangélikus özvegyek és hajadonoknak munkatért nyissanak a keresztyén irgalmasság mezején: a római „irgalmas nénik" intézményét akarják meghonosítani egyházunkban. Gróf Recke Volmerstein Adalbert egyenesen az akkori trónörököshöz, a későbbi IV. Frigyes Vilmoshoz fordul a diakonissaügy új életre keltése tárgyában, míg végre a Gondviselés Fliedner Theodor kaiserswerthi lelkészben el nem küldötte azt a férfiút, a ki minden elméletet és felsőbb hatósági gyámolítást mellőzve, gyakorlati oldalánál ragadja meg az ügyet s megteremtője és atyja lesz az újkori evangeliumi alapon álló diakonissa intézménynek. (Vége köv.) EGYHÁZI ÉLET. Dianiska András f. Lapunk zártakor vert föl a megdöbbentő hír, hogy nagy papjaink egyik legkiválóbbja, Dianiska András, lőcsei lelkész, január 2-án jobb hazába költözött tőlünk. Súlyos betegség után megváltás számba ment rá nézve a halál, de nehéz megnyugodni e tudatban annak, a ki szerette, tisztelte, a rokonság vagy barátság révén magáénak tarthatta. Épen egy esztendeje temette el testvérét, Albertet, a kisszebeni lelkészt. Gyorsan követi őt az enyészet ölébe. 66 éves fővel, 42 éves hű pásztorkodás után hanyatlik sírba. A test nem bírta már a munkát, de a lélek még fenn szárnyalt, alkotások ösztöne lakott benne. Hasonlított ahhoz a serény földmíveshez, a ki nem bírja nézni a parlag földet s a hol csak elfér ekéje, szánt, vet, hogy egy talpaalja föld vetetlen-aratatlan ne maradjon. Dianiskának Lőcse volt utolsó műhelye, egész sor intézmény hirdeti papi munkáját, fáradhatatlan kezeit, lebilincselő jellemét. Azonban egész egyházunk érzi a veszteséget. Utolsó esperese volt a feloszlott VI. szabad kir. városi esperességnek, hosszú időn át elnöke a tiszakerületi gyámintézetnek s állandó erős kapocs gyámintézetünk meg a Gusztáv Adolf-egylet között; birája az egyetemes törvényszéknek. Egyéni kiválóságai útat törtek nagy szerénysége dacára a társadalmi életben is. Lőcsének egyik vezéralakja, a ki nagy műveltségével, szerető szívével meghódított mindenkit, a ki környezetébe jutott, íme, a tekintélyhez, erkölcsi hatalomhoz nem kell előkelő születés, nem kell pénzgarmada, nem kell törtetés, — csak hű kötelességteljesítés, becsületes jellem. Az idő rövid ahhoz, hogy élete útját részletesen megírjuk. Vajha maradtak volna e termékeny léleknek emlékiratai. Mennyi tanulság, az élettapasztalatok mekkora gazdagsága tárulna ott szemeink elé! Bár rendesen a nagy munkásoknak, a tettek embereinek ritkán jut idejök arra, hogy gondolataikat, elmélkedésöket lejegyezzék, bármily szép írói tehetség s nagy tudás legyen birtokukban, bármily nagy szellemi kár származzék némaságukból. Dianiskának azonban más eszközei voltak a halhatatlanságra: alkotásai, a lőcsei kórház, árvaház stb., a melyek túlélik azt a nemzedéket is, mely meleg lelkének sugarait érezte. Béke hamvaira! Áldás emlékére! Püspöki jubileum. Ferencz József a magyar unitáriusok érdemes püspöke, miként erről a M. Szó értesít, az idén töltötte be papi és tanári tevékenységének ötvenedik esztendejét. Ez alkalomból nemcsak híveinek tisztelete és szeretete nyilvánult meg az érdemben gazdag főpásztor iránt, hanem az erdélyi társadalomé is, felekezeti különbség nélkül. Mert Ferencz József a mellett, hogy egyháza érdekeiért fáradhatatlanul munkálkodik, tevékeny részt vesz a társadalom minden mozgalmában és élénk tevékenységet fejt ki a közélet minden terén. Az ő nevéhez fűződik a pesti és több magyarországi unitárius egyházközség megalapítása, a papi kongrua rendezése, számos templom építése, az egyház anyagi ügyeinek javítása, főleg pedig a kolozsvári unitárius kollégium hathatós fejlesztése, díszes és mintaszerű palotájának építése. Erdemeit nemcsak az egyház ismerte el: a király is kitűntette a főpapot, midőn a Lipót-rendet adományozta neki hazafias és közhasznú tevékenysége jutalmául; legújabban pedig idősb Dániel Gábor főgondnok lemondása óta a főrendiház tagja lett. A jubileum alkalmából rendezett ünnepségeket a budapesti Dávid Ferenc-egyesület kezdte meg, a kolozsvári Dávid Ferenc-egyesület üdvözlete fejezte be. A magunk részéről őszinte szívből üdvözöljük a jubiláns püspököt s kívánjuk, hogy egyházának további felvirágoztatása s a keresztyén atyafisága békesség és türelem ápolása érdekében őt a gondviselés még sokáig testi és lelki erejének most bírt frissességében tartsa meg. Egyházi gyűlés. A Budapest-Deák-téri ág. hitv. ev. testvéregyházak képviselőtestülete 1905. dec. 30-án este 5 órakor az evang. polgári iskola dísztermében Zsigmondy Jenő dr. egyházfelügyelő elnöklete mellett ülést tartott. Az ülés megnyitása után Zsigmondy dr. felügyelő kegyeletes szavakban megemlékezett néhai Büsbach Péterről. A gyűlés jegyzőkönyvileg megörökítette az elhunytnak érdemeit. Azután az újonnan megválasztott tanerők úgymint: Klement Jenő dr. és Loysch János tanárok, Windt József tanító, Fuchs Paula, Scholtz Margit és Döbrentei Irén tanítónők letették a hivatalos esküt. Az eskütétel után Zsigmondy felügyelő üdvözölte az új tanerőket, a kiknek nevében Windt József mondott köszönetet az egyház bizalmáért, ígérve, hogy kötelességeiket mindenkor buzgón és lelkiismeretesen teljesítik. Ezután iskolai és építési ügyeket intéztek el. Piukafon december 17-én volt a lelkészválasztás, mely alkalommal 413 szavazat közül 257 Ziermann Lajos rohonci és 156 Geisztlinger Pál horkai lelkészre esett, úgy, hogy Ziermann 101 szótöbbséggel a pinkafői gyülekezet lelkészévé választatott. Adja Isten, hogy a gyülekezetnek a heves választási küzdelem által megzavart békéje minél előbb helyreálljon. Helyreigazítás. Lapunk 51. számában tévesen azt írtuk, hogy a dunántúli egyházker. kőszegi felső leányiskolájában Szalay Ferenc eddigi iskolai felügyelő elhunyta után az egyházker. elnökség még nem intézkedett arra nézve, hogy ki fogja az iskolát a tanév végéig látogatni. Tényleg azonban a dolog úgy áll, hogy Szalay esperes betegeskedése folytán már előbb lemondott, úgy, hogy már az idei (1905. július 12-én tartott) egyházker. közgyűlés gondoskodott helyettesítéséről, a mennyiben az