Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-30 / 13. szám

II év Budapest, 1906. március 30. 13. szam EYÁMELKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Böjti hangok. —e. — Egyetemes lelkészi értekezletünk. Geduly Henrik. — Szemle. (Tátraaljai.) — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázat. Böjti hangok. A mi békességünk veresége vagyon ő rajta és az ö sebeivel gyógyultunk meg. Es. 53. 5. így szól a próféta azon szilárd remény hangíí ján, mely a jövőbe tekintve már megvalósulva látja az Istennel való békességet, a kiengesztelést és megváltást. Ez a remény volt az ó-szövetség vallásának az isteni kijelentés alapján legszebb virága, az ó-szövetség igaz híveinek nemcsak ismertető jele, hanem egyetlen vigasztalása. Ez a remény teszi őket majdan részesévé annak az üdvnek, a mely a Jézus Krisztusban valósággá lett. Ha boldogít a remény, mennyivel inkább boldogít a remény tökéletes megvalósulása. Ezért mondja az Úr tanítványainak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, melyeket ti láttok; mert mondom néktek, hogy sok próféták és királyok kívánták látni, a melyeket láttok, de nem látták, és hallani, a melyeket hallotok, de nem hallották". (Luk. 10, 23.). Az a békesség, a melyet a próféta remél, megvalósul az által, a ki azt mondja: „Békességet hagyok néktek; amaz én békességemet adom néktek; nem úgy adom néktek, mint e világ adja. Ne háborodjék meg a ti szivetek és ne féljen". (Ján. 14, 27.). És ez a békesség egyúttal gyógyulás; a bűntől elzsibbadt tagok újra élednek s örömmel munkálkodnak az Úr szolgálatában. De nagy ára volt ennek a békességnek. Az Urnák veresége, szenvedése. Hogy mi meggyógyuljunk, O neki kellett megsebeztetnie. Csudálatos útja Isten igazságának és irgalmának! De oly út, mely imádatra, örök hálára kötelez bennünket; mert csak így nyerünk teljes vigasztalást, A törvény csak vádol, ítél s azt mondja, hogy a kárhozat fiai vagyunk. Lelkiismeretünk kénytelen igazat adni neki; mert Dincs közöttünk igaz csak egy is. Az ön megnyugtatás semmivé leszen ; emberek szavában írt nem találunk, ha csakugyan átéreztük a bűnnek hatalmát, a mely újra meg újra a porba von s legszentebb törekvéseinkbe is beférkőzik mint hiú önzés. Valóban, ilyenkor csak egy érzelem töltheti el szivünket, az, a mely az apostollal azt mondatja: „Oh én szegény ember, kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Róm. 7, 24.). Kicsoda? ... A szülőjét megsértett gyermek csak akkor nyugszik meg, ha a szülő ajkáról hallja a megbocsátó szót, ha a szülő karjának öleléséből érzi a változatlan szeretetet. így vagyunk a mi mennyei Atyánkkal is. O a megsértett, mi a sértők, a haragra érdemesek. És O felénk fordul. Szeretetét tárja fel előttünk, szivére szorít bennünket. Ezt akkor teszi, mikor egyszülött fiát adja érettünk, midőn szenvedni engedi, midőn megengedi, hogy a bűnnek minden átkát magára vegye egész a keresztfáig. Itt tárul fel előtted szive. Itt látod, mire képes éretted a te Istened. Most már megtalálhatod a megnyugtató feleletet bűntudattól gyötört lelked számára. A felelet: Jézus, a ki a világ bűnét magára vette és mindent elviselt türelemmel s végetlen szeretettel. Azért mondhatjuk most már: „A mi békességünk veresége vagyon O rajta, azaz: a mi békességünk végett szenvedett; az O sebeivel gyógyultunk meg; mert e sebek mutatják, hogy az O szeretete minden áldozatra kész mi érettünk". És ez nem puszta tan, ha mindjárt máskép, mint emberi tételekben nem is szólhatunk róla; hanem tény és valóság. így látták az apostolok; így találtak benne megnyugvást; így nyertek világgyőző erőt az evangelium hirdetésére. így lett ez az igaz keresztyénség soha meg nem ingatható alapja, a vigasztalást kereső léleknek egyetlen igaz vigasztalása, az üdvösség útja. Előttünk az isteni szeretetnek ténye: a valóságos kiengesztelődés a Jézus Krisztusban. Áldásában részesülhet mindenki, a ki erre a tényre