Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1904-12-25 / 1. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2 hazug jelszavak hatását ellensúlyozzuk. Gyűléseink sokszor kisszerű kérdések hosszadalmas őrlésével töltik az időt; nagy célok, elevenbe vágó gondolatok vitatására sem figyelem, sem közönség nincsen. Naprólnapra jobban érezzük, hogy egyházunk jövőjét nem a közigazgatás gépies munkájára szorítkozó gyűlések teremtik meg, hanem az a közszellem, mely néhol szunnyad, néhol ébredőfélben, itt-ott már hajnalt harsog, s a mely külső utasításra nem várva a lélek ösztönéből cselekszik, hat és alkot. Ennek az élő munkás szellemnek akarja e lap a diadalt megszerezni; ez hassa át gondolkodásunkat, összejöveteleinket, tanácskozásainkat, hogy egyházi ügyeinket necsak hivatalos foglalatosságból intézzük, hanem a vele járó gvönyörűség kedvéért. Ez váljék ételünkké, italunkká, levegőnkké, a mi nélkül nem élhetünk. Ez újjá születésre szüksége van egyházunknak ; e nélkül a jövendő nagy harcokban elerőtlenül, elenyészik siratatlanul. Nem szabad elfelednie, hogy ez érzéki, látható egyháznak amaz örök eszményi egyház, Isten országa szerint kell a földi viszonyok közt is élnie és munkálkodnia; Krisztus képét kell magán, minden elhatározásán, mozdulatán viselnie. Ebből az elvből következik, hogy minden intézményt, mozgalmat, szót, gondolatot, embert a szerint ítélünk meg, vájjon a Krisztus lelkének lehellete érzik-e rajta, áldás vagy kár háramlik-e belőle közegyházunkra. Elszánt bátor lélekkel útjába állunk minden törekvésnek, mely közegyházunk egyetemes érdekét kisebb körök érdekére bontja szét. Harcolunk azért, hogy egyházunk minden szolgája az általa végzett munka tiszta értéke arányában megkapja a földiekből azt, a mi testi táplálására és lelke művelésére szükségesAz 1848. XX. törvénycikk végrehajtását, mint százados igazságtalanságok jóvátételét, sürgetjük, de egyúttal szent meggyőződésként hangoztatjuk, hogy az államnyújtotta milliók egyházunkat nem fogják megmenteni. Az egyháznak magának, saját belső ereje maradékából kell magát reformálnia. A kedvezőbb anyagi helyzet csupán eszköz, a mivel szent céljainkat szolgáljuk; henye és ideáltalan nemzedék kezében a bűn és hitványság melegágya, fertője lehet; nagy, Isten lelkétől ihletett emberöltő ellenállhatatlan diadalmas fegyverként forgatja. Lapunk hitvallását nem részletezzük tovább; esetről-esetre minden fölmerülő kérdésrőlkifejtjük meggyőződésünket. Minden sorunkat igazságérzet és egyházszeretet sugallja; mellékérdek ujjnyi rést sem talál soha behatolásra. Cikkeink, közleményeink hangja a mívelt irodalmi ízlés követeléseinek hódol s a politikai lapokban, itt-ott az egyházi sajtóban is fel-felbukkanó nyers, ízléstelen s a krisztusi szellemet is sértő modort, önérdekű személyeskedést egyszer s mindenkorra kizárjuk. Polémiáink szigorú tárgyszerűséggel felvilágosítani, meggyőzni akarnak, nem bántani, gyanúsítani, letiporni; csak így remélhetjük, hogy lapunk az egyházi közvélemény és közakarat kifejezője lesz. Isten nevében indulunk el utunkra, az ő Szent Lelke segítsen, hogy mindvégig néki szolgáljunk! * ¥ Az „Evang. Őrálló" minden pénteken reggel Budapesten jelenik meg egy ívnyi terjedelemben, (1905. évi első száma tehát január 6-án), hogy vasárnapra a legtávolabb eső vidékekre is eljusson. A lap beosztásáról, rovatairól, színvonaláról a mutatványszám tájékoztat. Minden számban lesz a szükség szerint egy vagy két iránycikk, egyházi szemle, iskolai, belmissziói, irodalmi, művészeti, külföldi (német, angol, holland, francia svéd és finn) rovat. Egyházi életünknek minden ágát figyelemmel kisérjük s gondot fordítunk a református, unitárius, r. kath. és óhitű egyházak mozgalmaira is, de csak azt említjük fel, a mit valóban fontosnak tartunk. Tudósításainkat is úgy szerkesztjük, hogy csak a jellemző és érdekes adat, megfigyelés találjon helyet hasábjainkon. Közlünk érdekes, szépen írt tanulmányokat is a theologia, történelem, társadalom, nevelés, egyházi művészet köréből, hogy a tudományos kutatás eredményeit közöljük s ezzel a magy. prot. theol. szakirodalom megalakulását mi is elősegítsük. Dolgozótársaink egyrészt a tudomány és elv álláspontjáról ítélő tanárok, másrészt a