Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1904-12-25 / 1. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ lelkipásztorkodás mezején kitűnt lelkészek s így az „Evang. Őrálló"-ban az elmélet a gya­korlati iránynyal kezet fogva szolgálja egy­házunk ügyét. Teljes névsorukat következő számban közöljük. Az „Evang. Őrálló "-nak állandó melléklete a Hivatalos Közlemények, mely minden máso­dik héten szigorúan hivatalos tartalommal jelenik meg. Közölni fogja az egyházunkra vonatkozó országos törvényeket s végrehaj­tásukat elrendelő utasításokat; a ministeriu­mok, főleg a vallás- és közoktatási ministe­rium egyházunkat illető rendeleteit; a Buda­pesti Közlönyből az egyházunkat érdeklő adatokat és közleményeket; a püspökök, esperesek körleveleit; gyűlési meghívókat, választások elrendelését; az egyházközségek, esperességek, kerületek, papi értekezletek közgyűlési fölterjesztéseit; az iskolák hirdet­ményeit, a vizsgálatokról, felvételekről szóló értesítéseit; a hivatalos könyvbírálatokat, az alapítólevelek hiteles szövegét; egyházi cé­lokra történt közadakozások nyilvános nyug­ta tásál; a pályázatokat s a gyülekezetekben előforduló személyi változásokat. A szellemi közleményeket, a kéziratokat hivatalos közléseket stb. a szerkesztőhöz, Kovács Sándor tlieol. akad. tanárhoz (Pozsony, Konuent-u. íí.). kell küldeni. A lap árát, a hirdetések szövegét és díját pedig a kiadó­hivatalhoz : Hornyánszky Viktor könyvkiadó­hivatala, Budapest, V., Akadémia-idea 4. Az „Evang. Őrálló" ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 kor. A Hivatalos Közleményeket a kerületek, egyházmegyék, anyaegyházak, fő- és közép­iskolák, tanítóképző- és leánynevelő intézetek minden díj nélkül kapják. A Hivatalos Közleményeket az „Evang. Őrálló" előfizetői 2korona kedvezményes áron rendelhetik meg. Az Őrálló nélkül külön ren­delve 4 kor. az ára. Kérjük egyházunk közönségét, karolja fel vállalatunkat és a lap árát, a mely a képzelhető legolcsóbb, a mellékelt posta­utalványon minél előbb küldje be, hogy a példányszám felől tájékozódjunk és a szét­küldésben fennakadás ne történhessék. Karácsony. Boldog- örömnap derült ránk ! E szent ének a szent napon évről-évre felhangzik ajkainkról s egy pillanatra csakugyan, mintha boldogoknak érez­nők magunkat. De az édes karácsonyi hangulatot, úgy érezzük, hogy mégis csak meg-megrontja valami titkos elégületlenség, zsibbasztó, bántó bágyadtság. Nem tudunk többé oly zavartalanul örülni az angyali hírnek, hogy: „Ma született néktek a Megtartó!", a mint egykoron örültünk s a mennyei seregek sokaságának dicséretére : „Dicső­ség a magasságos mennyekben az Istennek! és e földön békesség és az emberekhez jóakarat", csak elhaló visszhang kél kétkedő lelkünkben. Mi az oka ennek ? Az ég lett mostohább mi hozzánk, vagy mi változtunk tán meg? Hogy nem értjük immár az égi szózatot!! Nem. Az Isten ma is ugyanaz, a ki volt öröktől fogva s az is marad mindörökké: a mi szerető mennyei édes Atyánk! Az ő karja nem rövidült meg. A karácsonyi nagy örömöt, mely az egész nép öröme, ő most épp úgy hirdetteti nekünk, mint egykor, akkor ott messze keleten a bethle­hemi pásztoroknak. Másutt a baj. Ott, hogy mi már nem vagyunk többé vigyázó pásztorok — a nyáj mellett sötét éjben. Az ég most is ki van tárva. Az Úr angyala is alászáll kezében az örök evangeliommal. Az evangeliom kincsei sem kisebbedtek s kevesbedtek meg. Nagy öröm, az egész örömtelen és boldog­talan nép öröme és boldogsága vagyon azokban elrejtve. Isteni felséges adomány, ingyenvaló kegye­lem, váltság, békesség, szabadság és örök élet! De a pásztorok alusznak. Ébrednénk fel, akkor e reánk borult sötét éjben is látnánk nagy világosságot. Akkor meg­értenők, hogy az angyali hír: „Ma született nék­tek a Megtartó!" valóban igaz s a mennyei sere­gek sokaságával mi is énekelnők: „Dicsőség a magasságban Istennek! és a földön békesség és az emberekhez jóakarat!" És elmennénk a pász­torokkal Bethlehemig, hogy meglássuk a dolgot, melyet az Úr megjelentett nekünk. Ébrednénk fel! Mert bizony-bizony alszunk, nagyon mélyen alszunk. Nem veszszük észre, hogy az a karácsonyi öröm, a melyet ma már nem az angyalok s nem is pásztorok hirdetnek, hanem mi béresek, többé nem öröm a népnek s még kevésbbé öröm mind az egész népnek. Az angyalok és pásztorok valóban örömöt, a boldogtalan, a megfáradt és bűnös szív örömét, a Megváltót, ki az Úr Krisztus, hirdették. Hirdették azt, a ki maga volt a váltság, a mennyei Atya irántunk bűnös emberek iránt való végetlen kegyel­mének és örök szeretetének megtestesülése, a menny ingyen való üdvözítő karácsonyi ajándéka. Hirdet-

Next

/
Thumbnails
Contents