Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-06 / 2. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 27 egyház, mely a régi városi egyháztól teljesen független és a mai, saját egyházi és vagyoni viszonyait önállóan adminisztráló, autonom evang. egyházközségnek csírája. Közvetlenül a régi egyház megsemmisülése után azonban csak némi gyér életjelenség vonja magára figyelmünket, mely mint az egyénekben jelentkező hithűség és szabadságvágy egyelőre félénken vonja meg magát a hatalom szemétől távoleső zugokban, de minden jelenségre figyel, minden kis fordulatra szerencsét próbál és az egyéni lét kockáztatásával tör utat, hogy egy szebb jövőben, szerencsésebb körülmények között ismét hatalmas szervezetté alakuljon. Igaz, hogy Kollonics a templomfoglaláskor rátette kezét a templom minden kincseire, vagyonára, anyakönyveire, a lelkészek könyvtárára, a temetőkre, harangokra

; szóval mindenre, a mi a hatalom keze által csak elérhető volt; igaz, a templomok ezután is templomok maradtak, a harangok, temetők, anyakönyvek ezután is régi rendeltetésüket teljesítették. Tudjuk, hogy a lefoglalt anyakönyvekbe a plébánia továbbra is bevezette a megkereszteltek és házasulandók névjegyzékét és pedig valószínűleg, most a felekezet sem 1672-ig, sem azontúl kitüntetve nem volt, csakis az evangélikusokét, mert ugyanazon szavakkal találkozunk az említett határidőn innen is, túl is.

1 Már most, ha az evangelikus polgár csak fájdalmat és keserűséget érzett is, mikor az ő régi templomaiból a katholikus szertartás hangjait hallotta ki az utcára, vagy megkondult a Segner harang templomba hívó szózata, vagy katholikus rítus szerint temették el halottját a régi evangelikus temetőbe, ez a fájdalom és keserűségérzet sem engedte őt szívvel-lélekkel beleolvadni a katholikus egyház szervezetébe. Kollonics azonban nem a jelen nemzedék számára akarta megvalósítani híres mondását: faciam Hungáriám primum captivain, postea mendicam, denique catholicain (Magyarországot először rabbá, azután koldussá, végre katholikussá teszem) ; úgy volt meggyőződve, hogy a minden érzelgés nélkül végrehajtott kemény rendszabályok következtében a későbbi Habsburgok egy alkotmányától megfosztott, szegénységben alázatos és hitvallásában egységes birodalom tulajdonába lépnek. Ha a mai kor embere ezen politikai irányt meghaladottnak tekinti is, ne feledkezzünk meg arról, hogy a XVII. században még a protestáns I. Jakab angol király és a XVIII. században I. Frigyes Vilmos porosz király is így gondolkoznak. A trónok körül csak III. Vilmos angol király után kezd más szellő lengedezni, ez is csak Angliában és mihozzánk csak Nagy Frigyes szelleme közvetítésével II. József szakít — legalább az egyházpolitikában — a Kollonicsok szellemével. Az erőszakos nyomással szemben Pozsonyban csak egy kicsiny ós nem a mérvadó rész sülyedt apathikus csüggetegségbe. Az evang. polgárság zöme titkos egyetértéssel, magában egyénenkint őrzött erős vallásos érzületével megtudta teremteni a kapcsot, mely az evangelikus vallás végső lobbanását elhárította. Ezt leginkább 1 A prot. evangelikus egyház legrégibb anyakönyvei, 6 köt. a pozsonyi káptalan könyvtárában. abból láthatjuk, hogy midőn a Nagyszombatban elítélt polgárok hazajöttek és aláirt térítvényeik miatt sok zaklatásnak voltak kitéve, sőt Pozsonyban a kamaránál és Bécsben a kancelláriánál és az udvarnál olyan jelentőséget tulajdonítottak a reversalisoknak, mely szerint a pozsonyiak önként mondottak le az evangelikus vallás szabad gyakorlatának jogáról: a pozsonyi evangelikus polgárokban oly erős közvélemény alakult ki, hogy a reversalisták részéről felmerült annak szüksége, miszerint magukra nézve a felelősséget elhárítsák.

1 Ezen iratukban, melynek szerzője éles jogügyi distinctiói után ítélve, a később nagy hírnévre szert tett Rössler Farkas András lehetett, kifejtik a reversalisták, hogy miután mindegyik aláíró külön-külön állított ki egyegy reversalist, az abban foglalt kötelezettségek csak magának az illetőnek a személyére, nem pedig az evangélikusok összességére vonatkozhatnak. Hibás és jogtalan azon következtetés, mely szerint a reversalisták jogfeladása következtében a pozsonyi evangélikusok mondottak volna le szabad vallásgyakorlatukról és mindarról, a mi ezzel összefüggésben van. De másfelől a Nagyszombatban elfogottak közül senki sem irt alá olyan okiratot, melyben magát hitének megváltoztatására vagy az addig birtokolt evang. templomok és iskolákról való önkéntes lemondásra kötelezte volna. Kénytelenek voltak aláírni a reversalist, mert már kezdettől fogva előnyökkel kecsegtetvén az aláírókat, az aláírás megtagadása következtében hozzájárultak volna Pituis Dávid esperes fogságának meghosszabbításához. Az aláírás megtagadása azonkívül makacsság színében tűnvén fel, ezen az alapon a jog látszatával hozhattak volna ítéletet. A nyomorult helyzet, melyben az elfogottak sínylődtek, különben sem volt alkalmas arra, hogy az evangélikusok közösségének valamit használhattak volna az aláírás megtagadásával Ha pedig nemcsak maguk tagadták volna meg az aláírást, hanem másokat is erre erővel befolyásoltak volna, ezen körülmény egyes ingatag jellemű embereket — a mint már ez kezdetét is vette — áttérésre kényszerített volna. (Folyt, köv.) OKTATÁSÜGY. Igazgatóváltozás. A nyíregyházi ev. főgimnázium érdemes igazgatója, Martinyi József, negyven éves közszolgálata után nyugalomba ment s ez alkalommal Nyíregyháza város és Szabolcs vármegye közönsége lelkes ünneplésben részesítette. Az ünnepelt férfiúhoz Berzeviczy Albert kultuszminiszter üdvözlő tűviratot, Zelenka Pál püspök pedig hosszabb elismerő iratot intézett. A főgimnázium uj igazgatója Leffler Sámuel professzor lett. 1 Von derjenigen Schutzschrift, welche die zu Tyrnau in die 3 Monat lang gefangene Pressburgerische Bürger, als sie ihrer Entledigung halben einige Reversalien von sich gegeben, und solches ihnen von vielen hat übel ausgedeutet werden wollen, eilfertigst aufzusetzen sind gemüssiget worden. Réimundus Rimando, I. in. 200—202. o.