Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1904-12-25 / 1. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 13 tapasztalt kegyelmét és kérte atyai támogatását továbbra is. Miatyánkkal és áldással az istentisztelet véget ért. Kezdődött az utolsó, rendkívüli közgyűlés az evang. iskola egyik tantermében. Az elnökség elfoglalván helyét, felügyelő megnyitó beszédét tartja. Szívélyesen üdvözli a megjelenteket, kik utolsó együttes tárgyalásra jöttek össze. Reméli azonban, hogy esperességünk, mely a múltban századokon át ragyogott és mindenkor védbástyája, előharcosa volt az evangéliumnak, a jövőben is, szétvált tagjaiban is meg fogja állani helyét. Az emberi szervezetnek elébb-utóbb vége van, vége van ezen esperességnek is. Fájdalmasan esik a búcsú azoknak, kik egymást megismerve megszerették. Köszönetet mond az esperesség minden tényezőjének kifejtett, önzetlen munkájáért. Bár más keretben, de hűséggel fogjuk szolgálni egyházunkat azontúl is. A gyűlést megnyitja. Jelenti a felügyelő, hogy a nyáron tartott bártfai esperesi gyűlésen üdvözölték a 81 éves volt felügyelőt, Bánó Józsefet. 0 ezt a figyelmet megköszönve, levélben válaszolt. A levél felolvastatik. A megbízólevelek átadását Draskóczy a jegyző jegyzi, ezzel a gyűlés megnyílik és határozatképes. Feláll Dianiska esperes. „Mindeddig segítségül volt nekünk az Úr." Sámuel emlékkövének ezen szavaival üdvözli a gyűlést és beterjeszti hosszabb történelmi reminiscenciákban gazdag jelentését. Izraelt a szabadság, függetlenség magasztos eszméi vezették, mikor ama győzelmét kivívta, melynek emlékén ezen feliratos kő fel lett állítva „Eben Ezer" úgy szólhatunk mi is ezen 1546 óta, tehát 358 éven át fennállott esperességünk feloszlató közgyűlése alkalmából. Már 1548-ban létesült a „confessio pentapolitana". Magasztos eszme, az evang. igazság és szabadság lelkesítette elődeinket, midőn ezen húsz részből álló okiratban vallották, hogy ezen zászló alatt akarnak küzdeni, hogy utódaik szabad magyar hazában, rendezett egyházi viszonyok közt, a protestáns hitelvek szerint tisztelhessék az Istent. Midőn esperességünk utolsó napjait éli, elvonulnak szemeink előtt a mult szomorú képei, midőn magyar hazánk alkotmányát elkobozták s a protestáns egyház törvényes szabadságát letiporták. Mennyit szenvedtek apáink Kassán Barbiano, Eperjesen Karaífa, Lőcsén Pethő és Bársony, Késmárkon Heister kegyetlenkedései alatt! De apáink felkiáltottak az egekhez, ragaszkodtak a könyvek könyvéhez s kitartó hithűséggel és buzgalommal tartották meg hitüket. A Stockei Lénárd által szerkesztett hitvallási okiratunkon első helyen áll Kassa. Az elsők közt, kik ezen confessiót aláírták, volt Kratzer Gáspár, Igazság Gergely, Vedonius Ferencz, Wingler András, Wenckl Márton. De Kassa, mint véghely, a szenvedésben is előljárt. Ezt onnan látjuk, hogy itt a XVI. században egy esperességi gyűlés sem tartatott, holott Bártfán volt kettő (1589 és 1590), Eperjesen kettő (1593 és 1595), Lőcsén és Kisszebenben egy-egy (1597 és 1599). Sőt a XVII. században is Kassán csak háromszor volt gyűlés, míg Lőcsén és Kisszebenben négyszer, Eperjesen és Bártfán hétszer voltak esperességi gyűlések. Ezen ötvárosi superintendentia nagy tényező lett magyar evang. egyházunk életében. Mert ezentúl nem kellett Wittenbergában vagy Briegen felszentelni hitjelölteinket, hanem superintendenseink végezték a papszentelést. így Zabler Péter Lőcsén 210, Wagner Márton Bártfán 221, Lifmann Mihály Kassán 38, Heutsch Fülöp Kassán 32, Zabler Jakab Bártfán 141 és exiliumban 47, Schwarz János Eperjesen 39 és Pfannschmiedt Keresztély Lőcsén 31 lelkészt szentelt föl, összesen 757. A III. Károly-féle resolutió csak négy superintendent engedvén meg nehéz küzdelmek' után, a dobsinai egyezmény szerint superintendentiánk 1743-ban beolvadt a tiszai kerületbe, de mint esperesség, tovább fennállott, sőt bizonyos kiváltságokat is élvezett. Hogy ezen korszakban sem állott utolsó helyen, bizonyítja, miszerint több lelkésze superintendens is volt. így Fischer Illés Késmárkon, Fábry Gergely Eperjesen, Szontágh Sámuel Kassán. A felügyelők közül említendő Zsedényi Ede, a legkiválóbbak egyike, Malatinszky Ferenc, Brósz Jonáthán, Bánó József; espereseink közül pedig Szopkó Márton, Sztehlo János és Linberger István. A mult évi kerületi közgyűlés tehát csak igazságot szolgáltatott esperességünknek, midőn „kegyelettel emlékezett vissza egyházmegyénk dicső történeti múltjára s készséggel elismerte azt is, hogy ezen egyházmegye a régi kiváltságos idők alakulata által teremtett s még jelenleg is fennálló keretében feladatának mindig megfelelt! Mindazáltal Lőcse már 24 évvel azelőtt ezen indítványnyal lépett fel, későbben Kassa és Késmárk is, hogy ezen esperesség osztassék fel, mivel egyházai három vármegyében vannak elszórva, földrajzi nehézségek vannak, a modern kor, sőt az elevenebb egyházi élet is megkívánja. így ezidén a felosztás a kerületnél és az egyetemnél is kimondatott és mi kegyelettel veszünk búcsút ezen ősrégi testülettől s egyházainkat új kötelékbe bocsátva, reméljük és kívánjuk, hogy ezentúl is a megváltozott viszonyok közt is mindig becsületesen meg fognak felelni! A veszteség fájó tudatával áldozunk néhai Csisko János, a kassai I. egyház buzgó volt lelkésze emlékének, ki a bártfai gyűlésen még velünk volt és egy hó múlva meghalt. Emléke áldott legyen köztünk. Szeretettel üdvözöljük dr. Flórián Károly eperjesi jogakadémiai tanárt, ki a plavniczai egyház felügyelőjévé választatván, utóda lett Czapkay Imre volt felügyelőnek és ezen gyülekezetnek gondját viseli. Kisszeben II. egyházának beteg lelkésze Dianiska Albert oldala mellett, Martincsek Márton lett segédlelkész és Loiko Sándor budaméri nyugalmazott tanító kántornak lett megválasztva. A Zsedényi-féle jutalomdíjat a püspök úr Kertscher Gusztáv kassai kiváló tanítónak ítélte oda. Néhai Kacziány Gusztáv volt bártfai és sókuti lelkésznek özvegye Graf Amalia 40,000 koronát adományozott a gyámintézetnek négy szegény egyház és iskola segélyezésére. Kassai házát peclig az eperjesi kollégiumnak adományozta ösztöndíjakra. Ősrégi egyházmegyénk élén az első korszakban hét esperes, a második korszakban 1614—1741. hét superintendens és a harmadik korszakban máig nyolc esperes volt. Dianiska András tehát ezen férfiak közt a 22-ik és utolsó és mint ilyen, köszönetét fejezi ki az esperességi tisztviselői karnak azon bizalomért, melylyel kitüntették. Ezzel jelentését Istentől áldás kívánással befejezi. Indítványoztatik, hogy a felügyelő megnyitója és az esperes jelentése jegyzőkönyvbe vétessék egész terjedelmében, azonkívül köszönet szavaztatik Draskóczy Lajosnak, hogy Kassa adminisztrációját elvállalta, részvétnyilatkozat küldetik jegyzőkönyvi kivonatban Csisko özvegyének, köszönet mondatik Czapkay Imre volt plavniczai felügyelőnek, üdvözöltetik dr. Flórián Károly az új felügyelő," köszönet fejeztetik ki Kacziányné előtt tett nagy alapítványáért és elhatároztatik, hogy a jegyzőkönyv 500 példányban ki fog nyomatni és elterjesztetni. Felolvastatik Késmárk levele, melyben külön búcsúzik az esperességtől. Felolvassák a plavniczai egyház vagyonának átvételéről szóló jegyzőkönyvet és felolvastatnak a kerületi és egyetemes határozatok az esperes-