Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1904-12-25 / 1. szám

kedelmi könyvelő idegenként telepedve meg Pozsonyban, itt évről-évre, lépcsőről-lépcsőre emelkedik a közbizalom és köztisztelet lajtorjáján, míg végül eléri, tisztán a maga erejéből, a legmagasabb fokot: neve nemcsak a városban lesz a legtiszteltebbé, hanem közbecsülés tárgyává lesz szerte e hazában, a hová csak híre eljutott. A mit csak polgárnak polgárerény és érdem megszerezhet: kitüntetésekben, nagyok barátságában volt része elég. Ámde, a mi a polgárerény igazi mértéke: a polgártársak önkéntes és osztatlan meghódolása a jeles előtt — ez a csak keveseknek kijutó jobb rész Grünthérnék busás osztálya lőn. Mondják, hogy a nagyság egyik elmaradhatlan kelléke a sok barát mellett a sok ellenség. Hogy csak színtelen embernek nincsenek — ellenségei. Hát Günther élete fényesen rácáfol az ú. n. sarktételre. Neki ellenségei nem voltak, csak barátai. Több: tisztelői! E köztisztelet igazolta, hogy nagy volt, éppen azért, mert nem akart nagy lenni, csak hű és becsületes. A törtetést, kapaszkodást lelkéből útálta. Csak egyet becsült — az elvhűséget s az azzal párosuló szerény, de szorgos munkát. így aztán nem csoda, hogy mert csak a munkát kereste, de az állást nem : ama réven eljutott ehhez is és pedig bőségesen. Nincs Pozsonynak közgazdasági, kulturális, társadalmi avagy politikai előkelő intézménye, a melynek vezetésében számottevő, sőt döntő szava ne lett volna. Oszloposa volt a dunáninneni evangélikus egyháznak. Országszerte ismeretes az a nevezetes és Pozsonyban egyszerűen csak úgynevezett „Günther-féle munkaprogramm", a melylyel 1897 elején lepte meg egyházát s a melyet ez azzal honorált, hogy elhangzása után az egész konvent tisztelete jeléül felállott. .,Egy évtized" munkáját tervezte meg abban ; sajnos, mind el nem végezhette, sőt a pozsonyi evang. gyülekezetnek, a mint azt Günther közvetlen derék utóda, Steltzer Endre, majd meg ennek lemondása után dr. Dobrovits Mátyás is székfoglalóikban egyaránt hangoztatták, több nemzedéken át nem lesz egyéb gondja, mint „a Günther e szellemi végrendeletének végrehajtása, a lelkétől megálmodott intézmények megteremtése". Mily izzó lélek lehetett az, a mely egy évtized munkájának tervezi azt, a mit utána egy vagy több nemzedék tud csak majd megvalósítani! E munkaprogrammból, a melynek legközelebb megvalósítandó feladatát egy praeparandiával összekötött felsőbb leánynevelő-intézet és egy kórházzal kapcsolatos diakonissa-telep képezik, eddig az új lyceumi épület, e modern értelemben vett kultúrpalota mellett, a lyceumi internátus felépítése képezi, mely 120 bennlakó lyceumi tanulóra tervezve, 1901. évben adatott át áldásos ren deltetésének. E két palota mellett és közöttük egy egész új városrész, Pozsony legszebb, legmodernebb része magasztalja Günther alkotó elméjét. Az internátus eszméjét helyeselték ugyan mindenfelől, ámde féltek a pénzügyi kockázattól, sőt voltak, a kik ez intézményben amolyan javítóintézetet sejtve, attól egyenesen a lyceum jövő sorsát féltették. Günther itt mutatkozott erős és egész embernek. Bámulatos kitartással, rendkívüli szívóssággal és lelki nyugalommal harcolt eszméje mellett — és győzött és mily öröme volt, hogy végre munkába foghatott! A kora hajnal, épp úgy, mint előbb a lyceum építésénél, már az építkezés színhelyén, találta, a melynek munkálatait a legaprólékosabb gonddal ellenőrizte és ha valaha ember boldog lehetett, hát valóban ilyen boldog volt Günther az 1901. évi szept. hó 5-én tartott megnyitó ünnepen, a hol egy nagy lélek mélységes hálájától remegő hangon mondotta el gyönyörű, magasröptű megnyitó beszédét, a mely még most is emelőleg hat arra, a ki azt hallhatta . . . Nagy lelkek tulajdonsága, hogy nem nyomnak súlyukkal, de magukkal merészen emelnek a magasba. Hogy hatásuk alatt az ember szinte nemesebbé, jobbá lesz! . . . Most már nem ő áll a pódiumon, csak a képe függ a pódium fölött. Az a nemes, becsületes, hűséges arc, azok a jóságosan mosolygó szemek . . . Az internátus foyerjában pedig egy a jobboldali falmezőbe helyezett márványtábla a következőket mondja: E HÁZAT A LYCEUMBA JÁRÓ IDEGEN TANULÓK SZÁMÁRA GÜNTHER M. VILMOS KIRÁLYI TANÁCSOSNAK ÉS AZ EGYHÁZ ÁLDOTT EMLÉKŰ FELÜGYELŐJÉNEK KEZDEMÉNYEZÉSÉRE ÉS NEMESLELKÜ BUZGÓLKODÁSÁRA EMELTE A POZSONYI ÁG. HITV. EV. EGYHÁZKÖZSÉG 1901-BEN ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ INTÉZETEN, ENNEK MEGALKOTÓIN, A NEVELŐKÖN ÉS A NÖVENDÉKEKEN MINDEN IDŐBEN. Emelkedett érzelemmel, könyező szemekkel olvastam el az egyszerű feliratot. S míg lépteimet az ünnepélyről hazamenet az előcsarnokból kifelé irányoztam, ajkam, szívem e felirat utolsó szavaira halkan rámondta: Amen. Stromp László. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. A pápaság' és az állam harca Franciaországban. Franciaország minden ízében katholikus ország. A középkor legelejétől fogva különös kedvezmények jutottak osztályrészéül a pápaságtól, mint az egyház legidősebb leányának. Királyai leghamarább kerültek szent sorba; a babyloni fogság idején szárnyai alatt találtak menedéket a száműzött s megalázott pápák. Kiváltkép Párisnak minden zege-zuga a katholikus szellem emlékeivel van tele. Lakosságában ez az irányzat annyira gyökeret vert, hogy a protestantizmus aranykorában is hű maradt hozzá. Párisban a protestánsok egész a nagy forradalomig nem tarthattak nyilvános istentiszteletet. A köztársaság szembeszállt a katholikus szellem kizárólagos uralmával, a melyet veszélyesnek látott jövőjére. Az utolsó évtizedek liberális áramlata és a modern bölcsészet eszméitől áthatott politikai iskolája, Jules Ferry, Jules Simon, Paul Bert, Floquet, Brisson, Clemenceau, a köztársasági alkotmány folyományaképen a vallásoktatásnak az iskolákból való kizá-