Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-24 / 9. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 94 szerét ejthették, le is vágták, csak hazájuk törvényeinek voltak végrehajtói. Nem szabad továbbá figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az említett szerződések kényszerűségből köttettek, mert Japán nem érezte magát elég erősnek arra, hogy a nyugati hatalmakkal ujjat hozzon, s ezenkívül Japánra nézve anyagilag végtelenül károsak, erkölcsileg pedig nagyon is megalázók voltak s így szükségképen előtérbe lépett újból az a gondolat, hogy a keresztyén hatalmak Japánt anyagilag és szellemileg le akarják igázni s a mit a papjaik egyetemes emberszeretetről és sok hasonlóról prédikálnak, merő tettetés és népbolonditás önző anyagi célok eltakarására. Különösen felháborodott a nemzeti becsület sérelmei miatt a szamurai kaszt, mely minden pillanatban kész lett volna mesés hírű kardját használni akár ágyúk és kartácsok ellen is. A legkiválóbb daimiók a beállott új helyzetet a Tokugavák megbuktatására igyekeztek kihasználni s erre elég volt ürügynek, hogy a sógun képtelen megvédeni az ország érdekeit, s így nem érdemli meg a maga méltóságát. A sógunellenes érzelmű daimiók a mikádót kezdték biztatni, hogy segítségükkel kergesse el a sógunt meg az idegeneket, s vegye kezébe az uralmat maga, s Kióto utcáin egymást érték a véresnél véresebb összeütközések a különböző pártállású főurak csapatai között s a császári palota környékét hol egyik, hol a másik fél vitézei tartották megszállva. A helyzet egyre jobban bonyolódott, a szerződések káros volta egyre jobban kitiint: milliókra ment a kár, mely a kincstárt az idegen pénznemek kötelező beváltása miatt érte, s az egyre emelkedő rizs-kivitel s a nyomában beállott drágaság éhínséggel fenyegette a nép alsó rétegeit. Élihez járult még az európai hatalmak dölyfös, kíméletlen magatartása, mely a szamuraikat végtelenül elkeserítette. Mikor az izgalom már tetőfokra hágott, a daimiók mindkét párton lázasan fegyverkeztek s a róninok kisebbnagyobb bandákba verődve járták be az országot egyre hangoztatva híres jelszavukat: „Le az idegenekkel, tisztelet a császárnak!" Kómei tennó meghalt (1867) s helyét nagyrahivatott fia, az alig tizenhatéves Mucuhito, foglalta el, kinek uralkodása nemcsak Japánnak, hanem az egész Keletnek történetében örökké emlékezetes és korszakalkotó marad. Az ifjú császár udvarában hamarosan felülkerekedett a sógunellenes párt s még 1867-ben ki is tört a forradalom, mely a Tokugavák bukásával s a császárság világi hatalmának helyreállításával végződött. 1868ban az utolsó sógun hívei új zavarokat támasztottak, de ismételt súlyos vereségek után kénytelenek voltak belenyugodni a változtathatatlanba. 1869-ben Mucuhito áttette székhelyét Jedóba, melyet a megelőző évben neveztek el Tokiónak (Keleti főváros) s ott fogadta a hatalmak képviselőit megújítván a korábbi szerződéseket. Azóta Amateraszu istenasszony késő ivadéka kiváló politikusoktól, nemzetgazdászoktól és katonai tehetségektől környezve biztos kézzel vezeti népét a nemzeti nagyság és dicsőség útjain. Uralkodásának főbb történeti mozzanatai, melyek tárgyunk szempontjából is érdekelnek bennünket, a következők: 1871. a daimiók mediatizálása s a feudalizmus eltörlése. 1874. a jobbágyok váltsága, majd a kasztrendszer eltörlése, a közteherviselés kimondása. 1877. Szaigo Takamori lázadása Kiusú szigetén; leveretése után a belső nyugalom teljes helyreállása. 1889. a népképviseleti alkotmány kihirdetése. 1894. a khinai háború, Japán nagyhatalmi állásának biztosítása. 1900. az új kereskedelmi szerződések életbeléptetése, Japán felvétele az európai nemzetközi jog kötelékeibe s azóta döntő befolyása a távol Keleten. Ez volna nagyjában az a politikai és történelmi háttér, melynek ismerete nélkül az újabb keresztyén hittérítésnek se lefolyását megérteni, se eredményeit méltatni nem lehet. Az első protestáns missionáriusok, kik 1859-ben, az első szerződések életbelépése után Japánban megjelentek, a következők voltak: az E. A. Egyesült-Államok protestáns püspöki egyháza részéről Liggins és Williams, az Egyesült-Államok presbyteriánus egyháza részéről az elévülhetetlen érdemű dr. Hepburn, a ki korábban már Khinában műküdött s így a japáni nyelvet és írást igen hamar és alaposan elsajátíthatta; az Egyesült-Államok németalföldi református egyháza részéről Brown, Simmons és Verbeck és végre az amerikai Szabad Baptista Missió Társaság (Baptist Free Mission Society) részéről Goble. Ezek közül Verbeck Nagaszakiban telepedett le, a többiek Kanagavában, Jedo közelében. A római katholikus missiót a Congregatio de propagande fide francia kiküldöttei kezdették meg 1861-ben, Kiusú szigetén keresve a kapcsolatot a jezsuiták XVI. századbeli működésével. 1867-ben ki is derült, hogy Urakamiban vagy 3000 lélek még titokban a Szent Szűzhöz imádkozik s a keresztnek csudatévő erőt tulajdonít, azonban a japáni hatóságok menten összefogdosták őket s részint börtönbe, részint a bányákban való kényszermunkára hurcolták őket. Az orosz keresztyén egyház képviselőjeként 1862ben a nagyérdemű Nikolai lépett fel Hakodatéban. Kezdetnek ez megjárja, s voltak elegen, kik az igét hirdették volna, de nem igen akadt, a ki reájuk hallgatni kész volt. A keresztyénségnek rettenetes rossz híre volt s a japáni ember szemében úgy tünt föl, mint valami szörnyűséges bűn, mely apagyilkossággal és hazaárulással határos; a ki pedig ezt hinni nem akarta, általüti tilalomfákon, utcasarkokon, középületeken lépten-nyomon olvashatta Jemicu rendeletét s láthatta belőle, hogy alapos oka van a hittérítőktől való tartózkodásra. A kormány ugyan időnként rászorult a missionáriusokra, illetve azoknak nyelvismeretére s az angol nyelv tanulására kötelezett hivatalnokok is kénytelenek voltak tőlük tanulni, de az idegenkedés csak nem akart megszűnni. Az ilyen nyelvtanulásnál rendesen az Új-Szövetség angol fordítása szolgált olvasókönyvül, de a tanítványok rögtön megszüntették a tanulást, ha a nyelvi magyarázatot mesterük hitbeli oktatásra akarta átváltoztatni. Ép ily hozzáférhetetlenek voltak az egyes missionáriusok japáni nyelvmesterei is; de ezek között kivételt képezett Jano Riu, ki Ballagh hittéritőt tanította a japáni nyelvre Jokohamában. Szívében régen keresztyén volt, de csak közvetlen halála előtt vette fel a keresztséget, mikor már érezte, hogy az ő fejére földi biró többé nem lát törvényt. Jano Riu után legközelebb Vakasza és testvére Ajabe keresztelkedtek meg Nagaszakiban. Vakasza a hizeni daimiónak volt háznagya s reá volt bízva a partvidék védelme.