Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-24 / 9. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 95 A mint egyszer a tengerparton ballagott, a sekély vízben valami könyvfélét pillantott meg. Szolgája felszedte, hollandi tolmácsa pedig megmagyarázta neki, hogy e könyv az Új-Szövetség angol fordítása, mely Perrynek valamelyik hajójáról eshetett le s, hogy ha tartalma érdekli, Sanghajból khinai nyelven is megszerezheti. Ez történt 1854-ben. Vakasza titokban szerzett is magának egy khinai Új-Szövetséget s azt ugyancsak nagy titokban olvasgatta testvérével, meg három benső barátjával, de a könyv tartalmának megértése nagy nehézséggel járt. 1862ben érintkezésbe lépett a Nagaszakiban működő Verbeckkel, kihez attól fogva hetenként eljárt egy meghitt embere, hogy ura tépelődő kérdéseire meghozza a derék missionárius írásbeli válaszát. E levélbeli oktatás megint évekig tartott, míg végre 1866-ban Vakasza és Ajabe elmentek Nagaszakiba, hol Verbeck őket egy ideig szóbelileg oktatta s aztán ugyanazon évnek pünkösd vasárnapján meg is keresztelte. Vakasza mint hű keresztyén halt meg 1872-ben. 1880-ban leánya és veje lettkeresztyénné s velük együtt hű szolgálójuk, a ki később mint buzgó hittérítő a szagai keresztyén gyülekezetet alapította. Ha sok volt az akadálya a szóbeli oktatásnak, nem csekélyebb nehézséggel járt az első vallásos iratok szerkesztése és kiadása. A japáni írás roppant kényelmetlen és nehézkes volt, a japáni nyelv a leglényegesebb és legközönségesebb keresztyén vallási fogalmakra sem rendelkezett elfogadható, megfelelő kifejezésekkel s nehezen akadt ember, a ki akár valamely kisebb vallásos irat vagy evangeliomfordítás dolgában hajlandó lett volna az első missionáriusoknak kezére járni. Azonban dr. Hepburn mégis csak elkészült nagy Japán-angol szótárával, ugyancsak ő adta ki az első vallásos értekezést japáni nyelven, melynek címe: „Könnyű bevezetés a keresztyén vallás tanaiba" (Jokoliama, 1867). Az Új Szövetség lefordításán fáradozó Brownt még az a szerencsétlenség is érte, hogy mikor fordításának javarésze már készen volt nyomtatásra, 1867-ben egy tűzvész alkalmával jokohamai háza s azzal együtt a hallatlan fáradsággal készített kézirat is a lángok martaléka lett. Csak 1871-ben jelent meg a baptista Goble szorgalmából Máté evangelioma japáni nyelven. Az új hittérítésnek tíz évi közvetlen eredménye se több, se kevesebb, mint a mennyivel beszámoltunk s a körülményekhez képest nem is lehetett több, de hogy mint alapvető, előkészítő munka mennyire becsülendő az eddig említett hittérítők fáradozása, azt majd a következő évtizedek történetéből ítélhetjük meg. Dr. Pröhle Vilmos. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Spener halálának f. év február 5-én beállott kétszázéves fordulója a német prot. lapoknak és folyóiratoknak alkalmat szolgáltatott, hogy ezen német protestantismus történetében oly mélyreható szerepet viselt, sokban félremagyarázott, sok igazságtalan üldözésnek kitett, ám egyéni értéke, kegyes jelleme és hatása szerint is igen kiváló és tiszteletreméltó férfiú személyiségével foglalkozzanak. E tekintetben igen érdekesen és méltányos igazságérzettel nyilatkoznak az ú. n. „orthodox" lap'*k is. Lapunkban annak idején mi is megemlékeztünk a ker. kegyesség e kiváló apostoláról, ezúttal csak egy-két szemelvényt idézünk gondolataiból, a melyek alkalmasak, hogy lelkébe világítsanak. íme egynehány. . . . „Minél sűrűbben olvasom Luther iratait, annál inkább megerősödöm a mi evangeliumi tanunk igazságában . . Ezért nem is tagadom, hogy a mi theologiámban kiváló, azt az Isten igéje mellett az én kedves Lutheremnek köszönhetem. Sajátságos módon épen azon tanok, a melyeket leginkább hangoztatok s a melyek miatt oly sok megtámadtatásban részesülök, mind olyanok, mintha egyenesen tőle vettem volna, vagy legalábbb bennök ő erősített volna meg. Lényegében tehát Luther tanai azok, mert ő hangoztatta azokat a legbuzgóbban. A mint hogy erről kell, hogy bizonyságot tegyenek mindazok, a kik az ő iratait szorgalmasan olvassák, miután bizonynyal majd jobban beleélik magukat az enyéimbe is." . . . „Az én drága Lutheremből nem hat meg engem semmi oly mélyen, mint az a tapasztalat, mintha Isten néki az evangéliumnak és a hit lényege s ereje felfogásának módját, nemkülönben a fogékonyságot az igazi szentség iránt a világosság sokkal nagyobb mérvében adományozta volna, semmint az az apostolok óta bármely egyházatyánál tapasztalható. A mikor az evangéliumot tárgyalja, ott Luther ő a maga páratlanságában, a maga különös isteni adományával." „ . . . Látom, hogy Isten a maga szolgáit különfélekép szerelte fel az adományokkal. Lutherünket felvértezte hősi bátorsággal és oly buzgósággal, a mely nem törődik senkivel s még azok barátságát is, a kiket pedig szívesen megtartana, minden percben feláldozni kész: minthogy őt arra rendelte, hogy ledöntse Bábelt s emeljen új épületet. Arnd viszont maga az elbűvölő szelídség, még ha a legigaztalanabbúl támadják is, mégha benne magát az isteni igazságot rohanják is meg. 0 azonban mindig szenvedelem nélkül válaszol s megnyerni igyekszik még azok barátságát is, a kik ellene felléptek." . . . „Isten legnagyobb jótetteinek, a melyekkel a mult évszázad elején az egyházat a mi drága Lutherünk üdvös reformációi művében elárasztotta, egyik legnagyobbika, hogy általa a Maga szent Igéjét, a kedves Bibliát a mi német anyanyelvünkre fordíttatta s azt az alapszöveg alapján így érthetővé is tette, hogy népünknek oly tolmácsa legyen, a mely mindig rendelkezésére áll s a melynek segélyével hitét az Isten Igéjére alapítva egyedül, üdvösségét munkálja. És ez a mi német tolmácsunk oly kiváló, hogy nemcsak veszedelem nélkül reá bízhatja magát minden lélek, minthogy belőle egyedül az isteni ismeretet, mely egyedül elégíthet meg, meríti: hanem bízvást eldicsekedhetünk, hogy eddig még fordítás egyáltalán nem jelent meg, a mely világosság, erő és mélység dolgában az alapszöveget így visszaadná. Annyira, hogy azóta is, új fordításokon, és pedig még idegen felekezetek által készítetteken is, rendszerint megérzik a fordítás hatása." . . . „Hiszem, vallom és tanítom, hogy a lutheri egyház és a lutheri theologia lényege s eredete szerint igaz és isteni theologia, mert Isten Igéjén alapul s mert az ez alapon álló symbolikus könyvek szerint tanítandó." . . . „Az óriás óriás marad, a törpe meg törpe, s a kettő közt összevetésről szó sem lehet Luther megmarad mindig az egyetemes nagy tanító. Ám azért olykor a tanítvány észrevehet egy-két tévedést, a melybe tanítója eshetett. Nem tolakodás s nem is vakmerőség azért, ha Luther fordításában, vagy egyik-másik iratában egy-más ellen kifogást teszünk s annak javítására törekszünk; nem is akar az az ő személye ellen intézett