Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-10 / 7. szám

I év Budapest, 1905. február 10. 7 szám f&MELÍKUS ÖEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A NÉGY HAZAI EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Az Istennek jótéteményeiről. „Meditationes ac Socioloquia". — Elvész az én népem. Kapi Béla. — Szemle. — Tárca : Missió. Dr. Prőhle Vilmos. — Egyházi élet. — Szerkesztői üzenetek. Az Istennek jótéteményeiről. (Augustinus). Én a te szolgálód fia, a ki magamat kezedben ajánlottam, már ezen szegény megvallásimmal dicséretet mondok tenéked én szabadítóm teljes szívemből és előszámlálom elmémben minden jótéteményidet, a melyeket cselekedtél velem ifjúságomtól fogva minden életemben. Mert tudom, hogy a háladatlanság nálad igen utálatos, a mely minden lelki rossznak gyökere, minden jónak szárasztó, égető s az emberhez való Isten irgalmasságának kútját bezáró szele. Uram hálákat adok neked, hogyha talán tán háládatlan legyek, néked én szabadítóm, mert megszabadítottál engemet. Hányszor elnyelt volna már a sárkány, de te Uram az ő szájából kivontál. Valahányszor vétkeztem, készen volt elnyelni, de te Uram Istenem megoltalmaztál. Midőn te ellened gonoszul cselekedném, midőn a te parancsolatidat megszegném, készen állott, hogy pokolra ragadna, de te tilalmaztad őtet. Én tégedet megbántottalak és te engemet oltalmazol vala; én tégedet nem féltelek, és te engemet őrizesz vala; te tőled eltávoztam, és az ellenségnek adtam magamat, te őtet, hogy engemet el ne vigyen, elijesztetted. Ezen javaidat közlötted velem én Uram Istenem és én nyomorult meg nem ismertem; mert sokszor kiszabadítottál engemet az ördög torkából, az oroszlán szájából kiragadtál és a pokolból (ámbár tudomásom nélkül) sokszor visszahoztál. Lementem egész a pokol kapujáig és hogy oda be ne mennék, te tartóztattál; közelítettem a halál kapujához és hogy az engem be ne fogadna, te cselekedted. A test halálából sokszor kivájtál engemet én szabadítóm. Midőn nehéz nyavalyák tartóztatnának, midőn sok veszedelemben voltam a tengeren és földeken, tűztől, fegyvertől és minden szerencsétlenségtől megmentvén, mindenkor mellettem állottál és irgalmasan megszabadítottál. Tudtad Uram, hogy ha a halál akkor elfoglalt volna engemet, a pokol fogta volna fel az én lelkemet és örökre elkárhoztam volna. De a te irgalmasságod és kegyelmed megőrzött, kiragadtál a testnek halálából én Uram Istenem. Számtalan sok jó voltodat mutattad én hozzám, de én vak voltam és meg nem ismertem, valameddig meg nem világosítottál. Lelkemnek világossága, én Ujam Istenem és életem, a ki által élek, szememnek ^világossága, aki által látok, íme felvilágosítottál engemet és ismerlek tégedet, mert te általad élek és hálákat adok néked, noha az én háladatosságom szegény és erőtlen semmiség és hitványság a te jótéteményedhez, de a mije van gyarlóságomnak, kész szívvel felajánlom. Minthogy te magad vagy én Istenem az én kegyelmes teremtőm, a ki szereted a mi lelkünket és semmit sem utálsz azok közül, a miket alkottál. íme én, első a bűnösök között, a kiket megváltottál, hogy vele másoknak kegyelmes jóságodnak példáját adjam, magasztalva áldom a te nagy jótéteményedet. Kihoztál engemet az első pokolból, egyszer, kétszer, háromszor, százszor és ezerszer, én mindenkor pokol felé igyekeztem, te engemet mindenkor visszavezettél. Ezerszer elkárhoztattál volna engemet, ha akartál volna, de nem akartál elkárhoztatni, mert szereted a lelkeket s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért. Én Uram Istenem, sokak a te irgalmasságid minden utaidban. Most látom csak én Uram Istenem és most ismerem mindezt a te világosságod által. Elmerül az én lelkem a te irgalmasságodban, melyet reám öntöttéi. Kiragadtad az én lelkemet az alsó pokolból és engemet útra hoztál. Már egészben halálban voltam, de te egészben feltámasztottál: Tied