Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-10 / 7. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 72 légyen tehát egész életem, én is egészen néked ajánlom magamat; egész lelkem, egész szívem, egész testem, egész éltem te néked éljen, én édes életem, minthogy engemet egészen megszabadítottál; hogy engemet egészen bírnál, engemet egészen megújítottál. Szeretlek téged, Uram, én erősségem, szeretlek téged én megmagyarázhatatlan vígasságom, és élek, de többé nem magamnak, hanem te néked; az én egész életem, a mely nyomorúságomnak inartalékja lett, feltámasztott a te irgalmasságodban. Irgalmas irgalmazó Isten vagy és ezer irgalmasságú azokhoz, a kik szeretik a te nevedet. Azért parancsoltad én megigazító Uram Istenem, a te törvényedben, hogy szeresselek tégedet teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből, teljes erőmből és minden tehetségemből és szívemnek minden belső részeiből, minden órában és szempillantásban, a mikor a te irgalmasságod javai gyönyörködtetnek engemet. Mert elmerülés volna sorsom, ha te nem igazgatnál mindenkor engemet; mindenkor meghalnék, ha mindenkor nem éltetnél engemet. Minden szempillantásban közlöd velem a te jótéteményeidet. Valamint semmi óra vagy pont nincsen az egész életemben, a melyben a te jótéteményeiddel ne élnék, úgy semmi szempillantásnak nem kell lenni, a melyben te ne légy az én szemeim előtt, az én elmémben, és a melyben téged ne szeresselek minden erőmből. De ezt sem tehetem, ha csak te nem segítsz rea, a kié minden jó adomány és tökéletes ajándék, Világosság Atyja, a kinél nincs változás, vagy homály. Tiéd Uram az ajándék, a kié minden jó: Parancsold a te szeretetedet, add meg a mit parancsolsz, és parancsolj tetszésed szerint. „Meditationes ac Sociloquia" Pécsi Lukács 1591-iki fordítása szerint. Elvész az én népem . . . ii. Evangéliumi egyházunknak lényegében rejlő célja, a szellemi felvilágosodás, követeli, hogy a lelkészi hivatás és a tudomány szükségképpeni viszonya megvalósuljon. De ugyancsak az egyház érdeke követeli, hogy a nép is megtalálja a maga szellemének táplálékát. A valláserkölcsi építőirodalom nap-nap után mindig fontosabb és fontosabb lesz. A régi hitbuzgóság romba dőlt oltárai, a pusztuló szórványok, az egyháztól elhidegült szívek a próféta szavainak igazságáról tesznek bizonyságot: „elvész az én népem, mert tudomány nélkül való! . . ." A népnek tudomány kell. Olyan tudomány, mely az ő képességeihez mérten, az ő nyelve szerint tárja fel azokat az igazságokat, melyek után az emberi lélek vágyódik. És ezt a tudományt a valláserkölcsi építöirodalomnalc kell nyújtania. Ez a jobb életre vezető, az erkölcsi életre tanító tudomány. Ez a bölcseség,^ melynek kezdete az istenfélelem. És ez a tudomány az emberiség életében nagy jelentőségű. A nép lélekvilágát ez tölti be, ismeretkörét ez gazdagítja, érzéseit ez irányítja, a szívvilág mélységeit ez hozza létre. De feladata nemcsak ebben áll! A valláserkölcsi építőirodalom még többre van hivatva. Nem maradhat meg az érzelem és gondolat holt birodalmában, hanem arra kell törekednie, hogy végcélját elérvén, az általa hirdetett igazság az emberek életében nyerjen megnyilatkozást. Oly nagy ennek az irodalomnak a jelentősége, hogy a nép műveltsége, szellemi és erkölcsi intelligenciája jórészt attól függ, van-e kezében ezt a célt szolgáló építőirodalom. A most vázolt feladatokon kívül van ennek az irodalomnak egy különös feladata is, a mi azután jelentőségét még inkább fokozza. Ezek az iratok vannak hivatva arra, hogy a híveket még szorosabb kötelékkel kapcsolják az egyházhoz. Azt, a mit a lelkész a templomban hirdet, a mire az iskola tanít, az egyház int, a valláserkölcsi irodalom erősíti meg az emberek szivében. A mit a lelkész a mai nehéz viszonyok miatt, a tér és idő emelte korlátok következtében el nem végezhet, elvégezi azt a valláserkölcsi irodalom egy-egy terméke. Sőt a költői szép tetszetős köntösében jelenvén meg, talán még jobban belevési a szívbe azt a valláserkölcsi igazságot, mint a hideg okoskodás, avagy száraz magyarázat. Rövid vonásokban bár, s csak vázlatszerűen, de előttünk áll a valláserkölcsi építőirodalom nagy jelentősége. A népet a sajtó segélyével lehet leginkább egyesíteni és vezetni! Ennek az igazságnak tudatában volt a reformátió, midőn a sajtót munkatársává tette. Fájdalom a következő századok fontosságáról megfeledkeztek. És most oda jutottunk, hogy ellenfeleink eltanulták harcmodorunkat s küzdenek ellenünk a mi fegyvereinkkel. Sőt még többet mondhatunk, a mi fegyvereinket csavarták ki kezünkből, mert a jelen időben éppen nem dicsekedhetik magyarhoni evang. egyházunk azzal, hogy a sajtó az ő hatalmában van s hogy a sajtó erejét a maga céljaira elegendőképpen felhasználja. A róm. kath. egyház valósággal elárasztja a híveket épületes olvasmányokkal, melyek az egyházi dogmák szerinti türelmetlen, vakbuzgó vallásosságot terjesztik. A socialdemokratia a röpiratok egész tömegében szólal meg. Saját felfogását következetesen keresztülviszi a költői, bölcseleti, történeti műveken. Mindkét ellenfél az újságok ezer és ezer példányait szórja az emberek közé. És ezeknek minden egyes sorát a határozott céltudatosság vezeti. És az eredmény valóban meg is van! Az erő, a hatalom, az egy akarattal cselekvés ott van az ő részükön. És minél inkább erősödnek, annál nagyobb a mi veszedelmünk. Mert az ő erősödésük a mi erősségünk rovására megy. Akármelyiknek köre lesz nagyobb sugarú, a mi körünk kerülete lesz mindig kisebb és kisebb. S a veszteség nagyságát fokozza az önvád keserűsége, az a tudat, hogy nem tettünk meg ezen a téren mindent, a mit tenni kötelességünk lett volna. Azzal a nagy népies irodalommal szemben, a mit róm. kath. egyház és a socialdemokrata irányzat nyújt a népnek, mi alig tudunk valamit felmutatni. Á két evang. egyház együttes munkája a „Prot. írod. Társaság" koszorú vállalata. Egyházunk sajátos viszonyait tartja szem előtt áldásosán működő Luther-Társaságunk. Mindegyik a valláserkölcsi építőirodalom terjesztésében tűzte ki egyik feladatát. De a feladat magasztossága még nem ment fel a birálatgyakorlás jogossága alól. S ezt gyakorolva, be kell vallanunk, hogy nem minden a népnek szánt irat felel meg a maga céljának. Sokban keressük hiába a megfelelő hangot, sokban nélkülözzük a valláserkölcsi igazság közvetlen kidomborodását. Hány van