Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-27 / 5. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 55 SZEMLE. Politikai hitvallások. Feszült ügyelemmel kisértük a választások mozgalmai közben a politikai pártok és vezéregyéniségek nyilatkozatait. A világért sem veszszük rossz néven, hogy most a házszabálymódosítás kérdése minden más kérdést leszorít a napirendről. A parlamenti rendszer szempontjából helyesnek tartjuk s ős hazájában, a szabad angol nemzetnél gyakori eset, hogy a pártok mérkőző kedve, noha majd minden téren teljesen kifejlett s hagyomány szentesítette álláspontjuk van, a nemzet életgyökereit érintő valamely nagy kérdésben áttöri a pártkereteket s háttérbe kényszerít más időkben népszerű programmpontokat. Mi csak azt kívánjuk, hogy az ily összeütközés igazán a meggyőződések szabad, eroszakolatlan, a gyanúsítás és rágalom mérges fulánkjától ment harca legyen s a tusák hevét igazi keresztyéni szeretet lelke mérsékelje. Kíváncsiak voltunk azonban, vájjon a pártok és vezéreik oly fontos pillanatban, a midőn a nemzet Ítéletét kérik, szólnak-e az 1848. XX. t. c. végrehajtásáról, illetőleg a protestáns egyházaknak e törvény szellemében való segélyezéséről. A valósághoz híven constatáljuk, hogy az ellenzéki nyilatkozatokból ez alkalommal — talán a szövetkezésre való tekintettel — minden ilyesfajta követelés vagy célzás eltűnt. Még a protestáns vallású jelöltek sem merték az ilyen módon megspékelt politikai hitvallást árulni attól való féltökben, hogy nem akad rá vevő. A kormány feje, Tisza István, a kit elfoglalt helye egyszerű polémiánál mélyebben szántó és tartalmasabb, hosszabb időre szóló programmra kötelez, e kérdésben határozott ígéretet tett, a mely nagyjában megegyez októberi leiratának tartalmával. így említést tesz a lelkészijövedelem kiegészítésről, a melyet a többi tisztviselők s főleg a tanítók és jegyzők fizetésével arányosítani akar, s elvül kimondja, hogy magosabb fokú képzettségnek nagyobb javadalomra van joga. A másik érdekes nyilatkozata az egyházi adóteher csökkentésére vonatkozik s ezzel roskadozó híveink javát célozza. Ha ez igéret belátható időben megvalósul, a nemzet százados igazságtalanságot tesz jóvá. Még egy észrevételünk van. Több r. kath. egyházfő pásztorlevelet adott ki a választások alkalmával. Egyik-másik, mint p. o. Vaszary Kolozs hercegprímás, megelégedett azzal, hogy a hazaellenes irányzatú pártok támogatásától óvja híveit, a harciasabb rész s épen a fővezér, Majláth erdélyi r. kath. püspök arra inti papjait, hogy oly egyénekre szavazzanak, a kik az anyaszentegyház létfeltételének biztosítékát védelmezni fogják. A mi püspökeink nem avatkoztak bele a választási harcba, ezzel is kidomborították azt az igazságot, hogy az ő tisztök vallási lelkipásztori jellemű s nem politikai tényező. Továbbá, mint protestáns emberek, a lelkiismeret szent kérdéseiben semmiféle külső hatalomnak beavatkozását el nem ismerhetik s ennélfogva maguk az ellenkezőre nem adhatnak példát. * A „Jézus-társaság" 1905. évi névtára szerint az egész világon jelenleg 15,269 jezsuita létez és pedig 6829 páter, 4504 scholastikus, 3936 coadjutor. E nagy szám 5 assistentiába van beosztva és pedig: 1. Itália, 5 tartományban 1920 taggal; 2. Germania, 5 tartományban 4302 taggal; 3. Galicia, 4 tartományban 3083 taggal; 4. Hispania, 5 tartományban 3354 taggal; 6. Anglia, 6 tartományban 2745 taggal. Az austria-magyarországi „tartomány" (provincia) a germaniai csoporthoz tartozik. E tartomány összes tagjainak száma: 360 páter, 140 scholastikus, 234 coadjutor = 734. E számból Magyarországon a következő residenciákban összesen 187-en élnek, és pedig a következő megosztással: Budapesten 8 páter, — scholastikus, 6 coadjutor = 14 Kalocsán 29 „ 7 „ 15 „ =51 Pozsonyban 21 „ 34 „ 10 „ =65 Szatmárott 6 „ 8 „ — „ = 14 N.-Szombatb. 14 „ 13 „ 16 „ =43 A magyar tartomány feje Rosty Kálmán, egy előkelő gömöri (rozsnyói) evangelikus családnak ifjú korában szülői nagy bánatára convertált sarja. TARCA. Társadalom és erkölcsiség. Irta: Kapi Béla. A felolvasás a végéhez közeledett. Szellemmel és sok optimismussal dicsőitette a felolvasó az új századot, melynek napja erre a tökéletes emberiségre hinti sugarait. „Igen, — m. t. hölgyeim és uraim, — az emberiség bizton halad a tökéletesedés útján. Tudományában az igazságot, művészetében a szépet hozza le az égből a földre s álommá varázsolja az élet valóságát!" . . . . Lelkes tapsolás jelezte a felolvasás végét. A rendet zűrzavar, tolongás váltotta fel. Az előkelő társaság összekeveredett, a férfiak fekete frakkja s a nők estélyi öltözéke valami előkelő tarkaságot képezett. S a mint körülnéztem, pókhálószerű fonalak szövődését láttam, a társadalmi érintkezés fonalait, melyeket mint bűvös erő összebogoz, majd erőszakkal széttép maga a társadalom. S a mint ezt a szálat a maga útján mindig tovább és tovább kisértem, önkéntelen támadt gondolatom nyert alakot e kérdésben: „hát valóban olyan tökéletes a mi korunk társadalma?" . . . Magamban megadtam a kérdésre a feleletet. S úgy éreztem, ha engem állítanak vala az előadóasztal elé, máskép szólok. Azt mondanám: „Szúette fa vagy, féregrágta gyümölcs... mint a vesznitérő Róma — külsődben csillogsz csupán . . . hatalmad az utolsó sugár, jövőd reménytelen ..." Nem! rosszul kezdtem ! Hiszen így nagy úrral beszélni nem lehet!... Illő módon közeledem inkább s halkabb hangon imígyen szólok : „Köszöntlek téged, hatalmas társadalom !... Nem alázattal, mert nem vagyok rabszolgád, de nem is gyűlölettel, ellenséget bennem ne láss, hanem szeretettel, mint jó barát a jó barátját, így köszöntlek téged, hatalmas társadalom !" . . . És ha szelíd szóra bemenetelt találtam, akkor jöjjetek ti komoly érvek, kezdjük meg a harcot. De bocsánat!. . . egy kissé elkalandoztam. Feledém, hogy társadalmi kérdésekről szólani, minek előtte tudnánk, mi az a társadalom, mégis felületes dolog! Mi is az a társadalom ? Embereknek a természeti ösztön alapján egyesülése, határozott kitűzött célok szolgálatában. Vagyis egy cél elérésén, egy cél megvalósításán munkálkodó embereknek szoros viszonyba lépése. Szövetkezés arra, hogy egymást a kitűzött cél szolgálatában segítik, támogatják. Ilyen értelemben találunk társadalmat az emberi művelődés kezdetén is, mert megvolt a közös cél, s megvolt az összetartás érzete. De a társadalom mindig fejlődött! Minél tökéletesebb volt a cél, minél nemesebb volt az összetartó kapocs, 'annál tökéletesebb lett a társadalom. A társas együttélés a társadalom első alakja. Midőn erkölcsi jelleget nyer, ott áll előttünk a család, mint a társadalom alapja. Majd a törzsrendszerek homályából kialakul az állam a maga