Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-22 / 52. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 539 Nagyon kívánatos tehát, hogy a modern nemzetközi jog minél inkább megerősödjék és pedig erősödjék az erkölcsi elv uralomra jutásával. A jogsérelem orvoslásának minél több útját tárja fel az állami életben érvényesülő jogi tudomány, annál ritkábban állítja a szövevényes diplomatiai élet a nemzeteket a háború kényszerűsége elé. Ha pedig az erkölcsi elv teljes uralomra jutott, akkor tölti be a nemzetközi jog a maga hivatását, akkor teremt oly jogi világot, melyben a háború teljesen mellőzhető. A keresztyénségnek nemcsak a háború céljára, hanem annak folytatására vonatkozólag is megvannak a maga követelései. A keresztyénség az egész háborút sokkal szelídebbé teszi. Arra törekszik, hogy a vérontás ne mossa el egészen a felebaráti szeretetet. Es valóban, a háború most már nem a nagy tömeg zsákmányoló, öldöklő pusztítása, hanem egy ember hadvezéri tudással és előrelátással megalkotott hadművelete. Még az a Herder is, kinek szigorú ítéletét már hallottuk, kénytelen elismerni, hogy a keresztyénség átalakította a háborút, s a pusztítás összevisszaságát művészetté, a mérget orvosszerré tette. (

Herder: „Ideen zur Phil, der Geschichte der Menschheit," III. k. 388. 1.) A béke-congressusok arra törekesznek, hogy a mi korunkban még elkerülhetetlen háború borzalmát a menynyire lehetséges, — enyhítsék a ker. szeretet és könyörületesség által. Az 1864. aug. 22-iki genfi szerződés azt a területet, a hol betegeket ápolnak semleges területnek, s azokat, kik ezt az emberbaráti szolgálatot teljesítik, semleges személyeknek jelenti ki, s biztosítja a harcraképtelenek hazájukba visszaküldését. A hol a békesség lobogoja a kereszt jelével jelezve helyet talál, onnan távozik az öldöklés angyala. A harcmezőnek a háború viharától szent sértetlenségben megőrzött helyei a keresztyénség diadaloltárai. És minél inkább terjed a szeretet vallása, annál ritkábbnak kell lennie a háborúnak, s ha mégis fellép, annál több oltárnak kell emelkednie a harcmezőn a békesség, a könyörületesség védelmére. * * * A háború tehát lehet jog és lehet kötelesség. Megszentelheti az az Isten, ki a népeknek erkölcsi méltóságot ád. és enyhítheti az a vallás, mely az önfeláldozás erényét és az Istentől nyert erkölcsi kincs szentségét tanítja. De még ebben a legjobb esetben is, a háború a bűnösség megnyilatkozása marad. Egy rovás azoknak tábláján, kik másokat háborúba kényszerítettek. Épen azért mély vallás-erkölcsi igazságot fejez ki Kant, mikor azt mondja: 7,a háború befejezésekor s a béke megkötésekor nagyon helyén volna a hálaadás után az állam nevében bűnbánati napot elrendelni, s kegyelmet kérni azért a nagy vétkezésért, a mit az emberiség még mindig elkövet." (Kant „Zum ewigen Frieden." 21 oldal.) Erre van szükség : bűnbánatra !... l)e ha ez a bűn emberi természetünk örök kifejezője s ha a háborút ez idő szerint az emberiség életéből kitörülni nem lehet, akkor legalább törekedjenek a hadviselő nemzetek arra, hogy keresztyénekhez méltóan viseljenek hadat, A háború istene ne az a fegyverbe öltözött, hadi szekéren tova vágtató Ares legyen, ki előtt testvére Eris, a viszálkodás, mögötte pedig gyermekei, Phobos és Deimos, a félelem és rettegés személyesítői száguldanak, ne is legyen a római Bellona, ki lobogó fürtökkel, egyik kezében a bosszúállás ostorát, másikban a pusztítás fáklyáját viszi a harcmezőre, hanem legyen a földi gyarlóságtól tiszta Athéné, ki kötelességből a békéért harcol, a ki nem a vér gyönyöréért, nem is a külső diadalért küzd, hanem azért, hogy a pihenés idejében mint Ergane, Mechanetis, Sophia, a tudomány, művészet, ipar fejlesztésével az emberiséget annál inkább előbbre vigye és boldogítsa. * * * 5. A mint Pallas Athéné csak azért harcol, hogy azután annál áldásosabb munkát végezhessen: úgy az igazi háborúnak is célja: a béke helyreállítása. Nem a hódítás, nem a diadal, hanem a béke. Azonban a béke megkötésénél nem szabad felejteni annak erkölcsi feladatát. Nem elégedhetünk meg azzal, ha az a háborúskodást ideig óráig megszünteti, hanem általa meg kell szüntetni mindazon okokat, melyek a népet háborúra kényszeritették. A békének kell biztosítani a nemzet jövendő fejlődését. Ha ezt biztosítja, ha a nemzeti szabadság védője marad, akkor megoldotta tulajdonképeni feladatát. Erkölcsi műveltségükről tesznek bizonyságot azok a ívpek, kik a harcmezőn kivívott diadalukkal ezt az igazi békét keresik, s nem a terület-hódításban, nem is a hadisarc kikényszerítésében, hanem nemzetük független fejlődésében, s nemzeti méltóságuk biztosításában találják az erkölcsi diadalt. Nem mindig azok a nagyok, a kik sokat érnek el, hanem inkább azok, kik szent dolgokért sokról lemondanak. Azt olvastam, hogy a syrakusai tyrannus, Gelon kötött szép békét a karthágóiakkal. Állítólag 300 ezer ember leverése után főkivánsága az volt, hogy a jövőben Karthágó lakói mondjanak le gyermekeik feláldozásáról Ha ily békét kötött, úgy az valóban szép példája az erkölcsi célt szem előtt tartó békének. De mily ritkán találunk ily békét! ... Külső előny, meggazdagodás, a leigázott ellenség megalázása a béke célja, de oly ritkán a háború megszüntetése s a későbbi háború elkerülése !.., A háború borzalmát átérző gondolkodók lelkét sokszor foglalkoztatta az örök béke eszméje. Saint Pierre abbé, kit XIV. Lajos háborús politikája az állami élet merész röptű reformátorává tett, egy 5 pontból álló tervezetet akart aláíratni Európa összes hatalmas uralkodóival. („Projet de paix perpétuelle entre les potentates l'Europe. 1713.) E szerint kötelezik magukat arra, hogy a felmerülő viszályokat sohasem intézik el háború által, hanem a szövetségben résztvevők ítéletére bízzák a megoldás módját, A háborút tehát a nemzetek felett álló. általuk alkotott szövetség szüntetné meg. A szövetség hatalmát nemcsak az uralkodók adott szava, hanem az államok évről-évre történő jelentékeny pénzbefizetése tenne erőssé. De mi történik akkor, ha valamelyik állam késedelmeskedik magát a szövetség ítéletének alávetni ? ... Igazán mosolyog az ember, mikor a kegyes abbé tervezetének 4-ik pontját olvassa, mely szerint ily esetben maga a szövetség háborúval kényszeríti a renitens államot kötelességének megtartására. Egy szövetség, mely az örök békéért háborút visel Természetes az egész béke-tervezet Saint Pierre többi holt ideái között maradt eltemetve. A francia-porosz háború hatása alatt írta Kant már említett művét: ,.A örök békéröV (1795.) Telve gúnynyal és csípős szellemességgel sorolja el azokat a föltételeket, melyek megvalósulása az örök béke biztosítéka. Azt kívánja. 1. ne tekintsék békekötésnek az olyat, mely rejtetten a következő háború okát foglalja magában. 2. Szabad államot ne lehessen örökösödés, megvétel, vagy elajándékozás útján elfoglalni. 3. A fennálló hadseregeket is lassanként meg kell szüntetni. 4. Az államadósságok korlátozásával meg kell nehezíteni a háborúviselést.