Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-12-22 / 52. szám
1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 540 5. Az államok ne avatkozzanak egymás alkotmányába és kormányzatába. 6. A háború folyama alatt ne kövessenek el a hadakozók olyasmit, a mi a bekekötés után a bizalom és becsiilés helyreállását lehetetlenné teszi. (I. rész. 5-8 old.) A más véleményen levők mosolyoghatnak ezeken a tételeken, de azt hiszem mindenki kénytelen elismerni, hogy a mit Kant az örökbéke alapjaként megjelöl, az valóban helyes. Mert az nem egyéb, mint a nemzeteknek egymás iránt tartozó tisztelete. Ha a nemzetek tisztelik egymás jogát és tisztelik a saját küzdelmíik célját képező szent eszmét, akkor a háború meg fog szűnni. A mint most az egyének viszályait törvények alapján békésen intézik el az államok, úgy a jog folytonos fejlődése elhozza azt az időt, midőn a nemzetek vitái is mind békés megoldást nyernek. Akkor jön el az idő, midőn az erkölcsiség lesz a politika vezérelve s morális politikusok és nem politikus moralisták jelölik ki a nemzetek életét irányító elveket. Az ó-szövetség prófétája is örök békéről álmodik: Együtt lakozik majd a farkas a báránynyal, s a párduc a kecskefival. És látja azt az időt, midőn az emberek fegyvereikből kapákat, dárdáikból metszőkéseket készítenek, mikor nép népre kardot nem emel és hadakozást többé senkisem tanul. (Ezsa. 11, 6; 2, 4.) Ez lesz az örök béke !. .. Nagy gondolkodók sejtelme, s a próféta álma lesz-e valamikor is valóság?... Elpihen-e itt a földön egyszer a háború vihara egészen, avagy csak a horpadt sírokat enyésztő temetőkert kapujára írhatjuk ezt a szép szót: „örök béke?... Kapi Béla. Adatok a körmöcbányai ág. h. ev. egyházközség múltjából. A körmöcbányai ág. h. ev. egyházközség a legrégibbek egyike hazánkban. Két canonica egyházlátogatást éltem meg itt, 1886ban és 1900-ban. Midőn az elsőhöz az egyházlátogatási jegyzőkönyvet megszerkeszteni készültem s az utolsó, az 1863-iki egyházlátogatás jegyzőkönyvét előkerestem, vajmi keveset találtam abban e régi egyház gazdag és mozgalmas múltjából. Böngészni kezdtem s a városi gazdag, az egyházi kevésbbé gazdag levéltárban, a városi pénztári naplókban, az anyakönyvekben s ezekből s egyéb forrásokból (Klein, Hornyánszky stb.) sok, talán általános érdekű adatot találtam. Az 1900-iki vizitáció előtt még ezzel sem elégedtem meg, tovább kutattam, s ekkor a város és egyház múltját jól ismerő városi levéltáros, Krizsko Pál is volt segítségemre. Ekkor sikerült egyebek közt a lelkészek névsorát a hitjavítástól kezdve minden hézag nélkül összeállítanom. Közlöm azt; tán hasznát veszik azon testvérek, kiknek egyházai itt előfordulnak; mások tán kiegészítő, helyesbítő adatok birtokában vannak, melyeknek közlését kérem s így hozzájárulhatunk hazánk egyháztörténetének megírásához egy-két adattal. Körmöcbányán, melynek és a környék lakosai valószínűleg Szászországból, Thüringiából származnak, minden bizonynyal már a XVI. század húszas éveinek elején hirdettetett az evangeliom Luther szellemében. Van a városi levéltárban ezen korból egy némileg idevágó adat, melyet azonban nem merek a reformációra vonatkoztatni, de érdekes, azért közlöm. Egy özvegyasszony háza került eladásra, mihez a király engedélyére volt szükség; az engedély 1518-iki szeptember 1-én kelt azon megszorítással, hogy a ház eladható akár hungarus, akár bohemnus, akár alemannusnak, de mindenesetre „christiano, sed non schismatico." Korai volna a schismaticust a lutheránusokra vonatkoztatni; ha „bohemus" benne nem volna, lehetne az itt is járt hussitákra gondolni, de inkább vonatkoztatom a schismaticust a nem egyesült görögökre, kik a bányavárosokból ki voltak zárva. A besztercebányai rk püspökségnek 1876-ban, 100 éves fennállásának emlékére kiadott, sok érdekes adatot tartalmazó történeti névtára is bevallja Körmöc történetében a 307-ik lapon: „Videtur hic maturius quam alibi protestantismus pedem figere coepisse." Hogy Cordatus Konrád és Kreiszlin János körmöci származású budai lelkész, kik másutt is működtek a hitjavítás érdekében, 1522-ben itt is megfordultak, valószínű. A selmeci jegyző, Franfordinus Pannonius Bertalan egy a helybeli városi jegyzőhöz, Eysker György Bertalanhoz 1522-ben intézett levelében örömmel megemlékezvén „de nostro Luthero", tudakozódik Cordatus felől, kiről értesült, hogy Körmöcbányán van. Bizonyos azonban, hogy Cordatus, ki Besztercebányán is buzgólkodott a reformáció ügyében s Kreislin (Kreusel) János 1525-ben Luther szellemében hirdették itt az evangéliumot. Bepanaszoltatván, Szálkái László primás Budára idézte és bebörtönöztette őket; de a helybeli polgároknak a besztercebányaiak által is támogatott közbenjárása folytán szabadon bocsátotta. Schmalnak azon általánosan hitelesnek elfogadott állítása, 1 hogy m. Scheider Pál rector 1530 körül buzgólkodott a reformáció érdekében s Achatiust is ő hozta ide Kassáról, itteni adatokkal nem támogatható. Scheider nem rector volt itt, hanem érseki pisetarius, 2 s mint ilyen aligha gondoskodott lutherszellemű papokról, sőt a reformáció ellensége volt. : i 1553—55-ig működött itt a Melanthon által ajánlt Niceus Pál 4 A város reformálása bámulatos lépésekkel haladott, a lakosok mind evangélikusok lettek, a három templom az ő birtokukba ment át, hosszú időn át (tán 1649-ig) nyilvános rk. istentisztelet nein is tartatott, az egyházi ügyek a városi tanácsban tárgyaltattak, s az egyházi szükségleteket a városi pénztár fedezte. Már a XVI-ik században virágzó főiskolájuk is volt.'' S a mint Körmöcbánya különben is a hét bányaváros feje lett (azért most is fö. bányavárosnak neveztetik), 1536-tól kezdve ezek egyházi életök központjául is tekintették 6 és zsinataikat is gyakran itt tartották, pl. 1558, 1569, 1577 és 1580-ban. É szerint Körmöcbánya bizonyos tekintetben a mostani bányakerület bölcsőjének tekinthető. ' L. Fabó Monumenta II. 54 és III. 234. 2 Az esztergomi érsekek egészen 1848-ig a kivert aranypénz után bizonyos részt, a „pisetum"-ot húzták. A verés ellenőrzése és a pisetum átvétele céljából itt külön hivatalnokot, a pisetarius-t tartották s külön házuk is volt, a pisetház, mely csak a jelenkorban lett eladva, mint felesleges. 3 Rector azon időben a városi számadások szerint Einsetzer István volt. 4 Melanthon levelének eredetije megvan most is a városi levéltárban. Hű fénykép-másolatban s Krizsko Pál magyarázatával ellátva külön-külön magyarul, németül és tótul, kiadta a Luthertársaság 1897-ben. ö Ennek történetét megírta Hlatky József föreáliskolai tanár két iskolai Értesítőben, de azután külön füzetben is jelent meg. 6 A hét bányavárosi egyházmegye 1536-ban szervezkedett, mivel azonban az egyházi ügyeket magok a városi hatóságok vezették, az első esperest mag. Eberhard Mátyás selmeci lelkész személyében csak 1577-ben választották. Ez 1580-ban meghalván, az esperesi hivatal ismét betöltetlen maradott, mert a városok nem tudtak megegyezni, hogy melyiknek a papja következzék az esperesi tisztben.
