Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-24 / 48. szám

I év Budapest, 1905. november 24. 48. szám. EYAMELIKUS OßALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Ősök mondásaiból. —p. — Láng Lajos és theologiai oktatásügyünk reformja. Stromp László. — Oktatásügy. — Egyházi élet. — Irodalom. Ősök mondásaiból. (Komenius.) Értelem és Hit világa. . . . E világ- és mindenki, a ki e világban él és mozog, többnyire csak a véletlen által kormányoztatik. Egyik a másikat utánozza; a vak vezet világtalant: s nem csoda, ha így mindenki csak ötöl-hatol, bukdácsol és botorkál s a legtöbben végül is megbotlanak és elesnek. Viszont a választottak gyülekezetében kettős világosság ragyogja be mindenkinek életútját, a jHiely őt a botlástói és elbukástól megvédi: az Értelemnek és a Hitnek világossága. Miud a kettőnek igazgatója pedig a Szentlélek. Mert igaz ugyan, bogy a kik e gyülekezetbe lépnek, kénytelenek előbb természetes értelmöket megtagadni : ámde a Szentlélek megtisztítva és megszentelve visszaadja azt nekik ismét, úgy, hogy most már látások, hallások és minden érzékök annyira megélesedett, hogy mindent, valami csak közöttök, felettök, alattok létez, igaz valójok szerint szemlélnek, bennök Istennek ujjanyomait tapasztalják s így minden látások, hallások, ízlésök és egyéb érzékök boldogító és gyönyörűséges istentiszteletté nemesül. Ezért bölcsebbek ők e világ bölcseinél, a kik mindent tudni vélnek, holott pedig épen semmit sem tudnak. Nem tudják mi; >k van, mi nélkül szűkölködnek, mit cselekedjenek, mit ne; nem tudják mely cél felé futnak s vájjon azt elérik-e? Ismeretök csak a külső héjjon tapad meg és nem képesek behatolni a dolgok lényegébe, a hol Istennek dicsősége rejtőzik. Ám a keresztyén hívő mindenben, a mit érzékeivel elér, Istent látja, hallja, ízleli és találja meg s e mellett teljesen bizonyos arról, hogy a mit elért, az nem hiú látszat, nem üres képzelődés, hanem a legfenségesebb valóság. És a Lélek által így megtisztított és megszentelt Értelem világosságát tetézi még a Hitnek világossága, Csodálatos drága világosság ez, a mely a hívő lelket arra képesíti, hogy nemcsak azt, a mi körötte létez, igaz valósága szerint megláthatja, hanem, hogy tekintete kihasson oda is, a mi távolban van, a mi még csak eljövendő és így láthatatlan — és meglássa és megértse azt. Mert Isten az ő Igéjében nyilvánvalóvá tett mindent, a mi csak égen, földön és föld alatt van, a mi világ teremtése előtt volt s világ vége után lesz: a hit számára. A kegyes keresztyén lélek hisz: és e hite oly bizonyos, mintha csak eleven szemeivel látna. Ez ismeret és bizonyosság e világnak teljesen idegen és megfoghatlan dolog. Á hívő keresztyénnek teljesen elegendő Istennek bizonyságtétele: e világ ezt megérteni nem képes. Neki mindenféle bizonyosság, zálog és pecsét kell, hogy híg értelmét azokkal látszólag megelégítse: a keresztyén embernek elegendő zálog, pecsét és tanúbizonyság az ő hite. E világ e miatt örökös kételyek között vergődik s az elme tehetetlenségének, korlátoltságának tudatában örökös boldogtalansággal, sőt kétségbeeséssel küzd s a keresztyén hívő e kételyt, e kétségbeesést egyáltalán nem ismeri, ö csak hisz és e hitnek boldog világossága a dicsőség fénysugarával árasztja el egész lelke világát. . . (Világ Útvesztője a Szív paradicsoma.) Láng Lajos és theologiai oktatásügyünk reformja. Pár hete kiilönlenyomatképen egy igen érdekes és tartalmas füzet jelent meg „A harmadik egyetem" címmel. A füzet tartalma azon beszéd, a melyet dr. Láng Lajos volt miniszter, v. b. t. t., a pozsonyvárosi evang. esperesség felügyelője, budapesti tud. egyetemi jogkari tanár, a folyó 1905—1906. tanév megnyitása alkalmából rektori székfoglalóul mondott el. Ezért a beszédért a tudós rektor iránt hálával tartozik nemcsak általában hazai felsőbb oktatásügyünk, hanem közelebbről és különösen a mi hazai protestáns theologiai oktatásügyünk is: azért a mily illőnek, ép oly