Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-24 / 48. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 492 hasznosnak is vélem, e beszéddel főleg ez utóbbi szempontból e helyen is érdeme szerint foglalkozni. A beszéd az egyetemi oktatás reformjával foglalkozik. Kiindulva a jogi szakoktatás terén tapasztalható tarthatatlan helyzetből, (magán a budapesti egyetemen 4000, a kolozsvárin 1500 joghallgató van beírva), keresi az útat-módot, a melyen a jogi tanulmányok végzése megszigorítható s a tanulók nagy száma az egyetemtől elvonható volna. Ez okból elsőben is történeti visszapillantást vet a kolozsvári egyetem létesítésének idejére, mint a melyet első sorban is az az érdek hozott létre, hogy a túltömött budapesti egyetemmel és főleg ennek jogi karával szemben levezető hatással legyen; s ebből azt a tanulságot vonja le, hogy ha 30 évvel ezelőtt a második egyetemet ily levezető-eszközként állították fel s ha alig 10 évvel e második egyetem felállítása után, a nyolcvanas évek elején, egy — Trefort miniszter által főleg a jogi szakoktatás rendezése ügyében összehítt s többségében a jogakadémiák iránt igen kedvezően hangolt — tudpmányos tanácskozmány egy újabb harmadik egyetem létesítését állította oda, mint a jog- és államtudományi tanulmányrend reformjának legfőbb szükségét: hát akkor ma, annyi idővel azután, a midőn a budapesti egyetemen a joghallgatók száma több mint kétszerese annak, mint a mi akkor (20 év előtt) volt, kétszeresen sürgetőbbé s elodázhatlanabbá is vált a harmadik egyetemnek végre-valahára való felállítása. De hát — kérdi a türelmetlen olvasó — mi köze mindennek evang. prot. theologiai oktatásügyünkhöz ? Nagy sok köze van hozzá, meglátjuk mindjárt, csak egy kis türelmet kérek. Jogászkörökben, értve az elméleti s gyakorlati jogászokat egyaránt s itt is főleg a perifériákon, a jogakadémiák székhelyein erősen hangoztatják, hogy a jo§és államtudományi tanulmányrend reformjának legbiztosabb orvosszere az akadémiai rendszer továbbfejlesztése, vagy helyesebben, a jogi szakoktatás decentralizációja a jogakadémiákba. Tudós szerzőnk evvel szemben a fent kiemelt történeti bizonyítékon kívül még bő és meggyőző statisztikai, tanulmányelvi, nemzeti és kulturális érveléssel kimutatja, hogy úgy különösen a jogtudományi oktatás, mint általában a tudományos művelődés szempontjából a jog akadémiákhoz való visszatérés a legveszedelmesebb retrográd lépés volna, a melyet a leghatározottabban ellenezni kell; hogy a magyar kultura ügyét nem lehet előre vinni „korukat mult intézmények mesterséges dédelgetésével", ellenkezőleg, ha a kérdést gyökerében akarjuk megoldani, „a pozsonyi egyetem elől* — mert ez lebeg tudós szerzőnk szemei előtt — kitérni többé nem lehet." Sőt — folytatja — „ne gondoljuk, hogy ezzel a magyar állam örökre felszabadította magát a kulturális kötelezettségek alól. Egy-két év múlva követni kell azt egy negyedik egyetemnek északon és újabb egy-két évtized múlva egy ötödiknek a délvidéken. Ha majd igy az ország körül lesz hálózva a legfőbb oktatás gyúpontjaitól, csak akkor lehet pihenésről szó ..." Láng rektor tehát a rektori székből ünnepélyesen hirdeti az egyetemi rendszer elsőségét az ú. n. akadémiai rendszerrel szemben s érvelése, a melylyel e tekintetben, főleg tanulmányi szempontból, előáll, emelkedett, megszívlelésre méltó s mindenekfelett igaz és találó. A jogakadémiák — úgymond — szakiskolai jellegekkel, egyéb tudományoktól való elzárkózottságukban és kevesebb tanerőikkel nem alkalmasak arra, hogy a fiatal * Hogy mórt első sorban a „pozsonyi" : azt szerzőnk igen tanulságosan okolja meg müve V. fejezetében. Helykímélés szempontjából s nehogy lokálpatriotismussal vádoljon valaki, nem reprodukálom érvelését. A kit érdekel a dolog — az elolvassa úgyis. ember a tudomány bármely ágában elmélyedhessék. Az egyoldalú szakiskolák már a tanerők korlátoltabb száma miatt is főleg csak arra törekesznek, hogy hallgatóik a gyakorlati életre szükséges tananyagot sajátitsák el. Tudományos szellem azonban nem fejlődhetik ott, a hol a tanítás célja ennél továbbra nem terjed, hol beható, önálló munkásságra idő és alkalom nem kínálkozik. A tudományos gondolkozás műhelyeibe a hallgató nem nyerhet betekintést, hol parallel tanszékek hiányában a tudomány különböző módszereivel meg nem ismerkedhetik s azoknak a tudományok fejlődésére való hatását meg nem értheti. De nemcsak a hallgató, maga a tanár sem haladhat ott igazán tudományos irányban, hol nincs kellő és bőséges felszerelés, tanszer vagy legalább könyvtár, és a hol minden más tudománytól való elzárkózottságban a tudomány különböző ágainak egymást megtermékenyítő összefüggéséről tudomást venni nem lehet. A szakiskola ezen elzárkózottsága miatt nélkülözi az általános műveltség segédeszközeit. Ezért a szakiskolai oktatás mint legfelsőbb tud. oktatás már legsajátosabb hazájában, Franciaországban is elvesztette tekintélyét s itt is a tudományos világban mindinkább tért hódit a főleg Németországban oly nagy sikerrel kultivált egyetemi rendszer. A főiskolai oktatás jellege első sorban mindig elméleti jellegű; csak ez alapon fejlődhetik igazában vett tudományos generáció. „A nemzetek nagy küzdelmében pedig a pálma mindig a tudományé lesz." Hazánkban összesen 10 jogakadémia van. Ezekből hét felekezeti jellegű, ezekből ismét öt protestáns. Láng rektor nyíltan, büszkén hivatkozik beszédében arra, hogy ő is ágostai hitv. ev. egyházunk híve, ki mindazon hivatalokban és méltóságokban, melyekkel egyházunk őt megtisztelte, mindig buzgósággal szokott eljárni. És mi, a kik az ő egyházi téren való működését ismerjük, bizonyítjuk, hogy a nemes férfiú ez öntanúbizonysága jogos és méltó. Nem vezeti, nem vezetheti tehát elfogultság a felekezeti jogakadémiákkal szemben, a melyeket semmiben sem helyez az államiaknak sem eléje, sem möyéje: de ép ez okon velők szemben is levonja elvi álláspontjának consequentiáját, velők szemben is az egyetemi oktatásnak ad előnyt. Teszi pedig ezt nemcsak mint, a tanügy embere, de mint egyházának hű fia s mint hazafi is. Hazánk nagy szerencsétlenségének tartaná, ha kultúrájában a protestáns szellem nem érvényesülne az őt megillető arányban. Ezt pedig nem érhetjük el, ha protestáns jogászainkat gyengébb intézeteken (akadémiák) neveinők; ellenkezőleg az ilyen intézetek fejlesztése csak csökkentené és nem növelné a protestáns szellem érvényesülését a jövőben, a mit szerzőnk hazánk érdekében is elkerülni kiván. Elgondolom, hogy Láng rektor e dedukciói, melyeket igyekeztem híven visszaadni, protestáns jogakadémiáinkon nagy recensust keltettek s keltenek s azt hiszem, hogy ez ügyben még nincs is kimondva az utolsó szó. Nem lévén jogász, nem is szólok e dologhoz, nem is az e cikk célja és feladata. Mint nemzetem és egyházam hű fia azonban a magam részéről teljesen osztom a tudós rektor felfogását, meggyőződésem lévén, hogy a felső tudományok művelése, kivéve a theologiát, nem az egyház, de a kulturállam feladata s hogy az egyháznak van sok, igen sok feladata, a melyeknek megoldása sokkal életbevágóbb s a melyek részben a miatt szenvednek még mindig — és pedig egyházi életünk nagy kárára — rövidülést, mert más, távolabb eső érdeken nyargalunk ... Ilyen feladatok : a gyülekezetek árva, özvegy, szegényügyei, az elesett vagy elesőben lévő lelkek megmentése, a szórványok lelki gondozása, a leánynevelés nagy és fontos kérdése, a