Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-10 / 46. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 471 EGYHÁZI ÉLET. Egyházfelügyelöi beiktatás. Valóban lélekemelő szép ünnepélyt ült okt. 29-én a sárosmegyei kapinémet­falvi ág. h. ev. egyház. A kis gyülekezet ugyanis akkor iktatta be nagy ünnepélyességgel egyhangúlag megválasz­tott egyházfelügyelőjét: dr. Wallentinyi Samu eperjesi collegiumi tanárt, a sárosi egyházmegyei világi főjegyzőjét. Az ünnepély oly bensőségteljes, oly megható volt, hogy mindenkire felejthetetlen lesz, a ki részt vett benne. A reggeli vonattal Eperjesről Kapiba érkező felügyelőt és vendégeket az állomáson az egyházi gondnok fogadta szívből eredő szavakkal, melyekre a felügyelő szeretettel válaszolt. A vendégek között ott volt: ifj: Draskóczy Lajos, a sárosi egyházmegye alesperese, Liptai Lajos eperjesi ev. lelkész és neje, Gerhard Béla tanítóképző­intézeti igazgató, Peskó Ödön coll. tanár és a felügyelő neje. Az ünnepélyes beiktatás a templomban folyt le, melyet egészen megtöltött az ünneplő hívek ájtatos serege. A liturgiát az oltár előtt Droppa Samu komlósi lelkész végezte, majd Pollyák Jenő helybeli lelkész mon­dott a szószékről tartalomban gazdag, lelkesen előadott beszédet nagy hatással tótul. Ezután az „Erős vár"-ból énekelt el két versszakot magyarul a gyülekezet. Ekkor az oltár elé lépett ifj. Draskóczy Lajos alesperes szép beiktató beszédet mondott; mindenki áhítattal hallgatta gondolatait, mély érzését, erős Krisztusi hitét és szeretetét. Ezután dr. Wallentinyi Samu egyházfelügyelő letette az esküt s előbb magyar, azután tót nyelven beszélt, szív­ből, lelkesen. Megköszönte a kitüntetést, hűséget foga­dott a szegény, de hithű gyülekezetnek. Ezután Liptai Lajos eperjesi lelkész szólott tótul a néphez, igen nagy hatással fejtegetve a bűn hatalmát, az Isten végtelen jóságát, a gyülekezet és felügyelő viszonyát. A végtelenül megható ünnepély uián az iskolában egyházi közgyűlés volt, a hol a felügyelőt előbb Pollyák Jenő helybeli lelkész, azután Dzúrik Mihály tanító, majd Liptai Lajos s végül Nudzik György kiikemezei lelkész üdvözölték megható szép szavakkal, melyekre a felügyelő válaszolt tótul, kifejtve, hogy a gyülekezet iránt szeretettel fog viselkedni, érdekeit a szivén hordja, legjobb erejével elősegíti az egyház felvirágzását. E jelentést olvasva, mi csak a legforróbb óhaj­jal zárhatjuk e lélekemelő egyházi ünnepély leírását: Üdv te néked szerény Kapinémetfalva, tiszai kerületünk kicsiny .Názárete! A mit annyi esztendő viszontagságai között hiába kerestél künn a világban, megtaláltad az ároni családapákhoz méltó fiában, a hű egyházvezért, az eperjesi collegium falai között. Példát mutattál, a mit minden egyház felügyelőjének követni kellene, hogy a legszentebb frigy megkötése örökemlékű legyen a gyüle­kezet előtt, hogy az Úr színe előtt elhangzó esküszó kösse, intse, buzdítsa magát az egyházfelügyelőt! Ez a kis ünnepi történet, híven tükrözi az idők jeleit. Sáros, valamikor az evangelikus egyházat föntartó nevekben bővölködött szinte káprázatos nagy gazdagsággal... és most örülhetünk, ha az elepedett nép számára támaszt oltalmazó vezért az Úr keze ott bent a központon, az eperjesi anyaegyház hívei között ... Az új felügyelő szegénynek vallotta magát székfoglalójában. Mi tudjuk, hogy gazdag, apjától, az agg Simeontól öröklött igazi evang. prot. jellemben, tudjuk, hogy minden akadályt legyőző lelkesedése építni fog a romokon, ezért kívánjuk a szövetkezőknek a Krisztus nevében : Ad multos annos ! A dunántúli ág. h. evang. egyházkerület kőszegi felsőbb leányiskolájában f. évi okt. 31-én tartott refor­máció-ünnepély következő sorrendben folyt le: 1. „Ima" Mozarttól, énekelték az intézet összes növendékei. 2. „Mi Atyánk" írta Sántha Károly, szavalta Nagy I. III. é. n. 3. Ünnepi beszéd tartotta Stráner Vilmos lelkész. 4. „Lar­ghetto" Bethoventől, zongorán előadták Lányi Magda V. o. és Urban Jusztin VI. é. n. 5. „Erős vár a mi Istenünk" irta Vojtkó Pál, szavalta Izák Anna III. é. n. 6. Ária Mendelssohn „Elias" c. oratóriumából, énekelte Hanély Flóra úrnő, zongorán kisérte Frejder Emmi úrnő. 7. „Luther" írta Porkoláb Gyula, szavalta Flieger M. V. é. n. 8. „Erős vár a mi Istenünk" énekelték az intézet összes növendékei. 50 éves papi jubileum. Meghatóan szép ünnepély­nek volt színhelye a nógrádi Szirák e hó 5-én. Vladár Miksa nógrádi főesperes tiszteletére jöttek össze egy­háziak és világiak, hálát adni a Mindenhatónak, hogy az érdemes férfiúnak megérnie engedte papsága 50, és sziráki lelkészkedése 40 évi fordulóját. Az ünnepély istentisztelettel kezdődött, melyen Maróthy Emil vanyarci és Hrk János alesperes málnapataki lelkész mondottak eszmékben gazdag beszédeket, Holies Dániel dobroci lelkész pedig a megjelent testvéreknek kiszolgáltatta az úrvacsorát. Azután a paplakon szerencsekivánataikat fejezték ki az egyházmegye nevében Beniczky Árpád felügyelő, a szomszédos egyházmegye képviseletében Händel Vilmos honti főesperes, gr. Degenfeld-Schönborn Lajos a presbyterium élén az egyházközség nevében; megjelent azonkívül a róm. kath., az izraelita egyház küldöttsége, a nőegylet számos tagja fenkölt gondolko­zású elnöke, gr. Degenfeld-Schönborn Lajosné vezetése alatt és még számos testület, kiknek az ünnepelt külön­külön meleg szavakban mondott köszönetet. A casinóban tartott díszebéden Laszkáry Gyula egyházkerületi fel­ügyelő nyitotta meg a sikerült felköszöntők hosszú sorát a jubilánsra. Estére a papi lakban gyűltek össze, kiket a közeledő egyetemes gyűlés bizottsági tárgyalásai el nem szólítottak, mindnyájan egy magasztos ünnepély emlékével hagyva el a már majdnem teljesen magyar Szirákot, melyben ezen alkalommal minden ténykedés édes hazai nyelvünkön ment végbe, a mi Vladár Miksán kívül első sorban a fáradhatatlan munkásságú és a leg­nagyobb áldozatra is kész egyházi felügyelőnek, gróf Degenfeld-Sehönborn Lajosnak az érdeme. Aszódról. Folyó hó 5-én szép és minden ízében sikerült ünnepség zajlott le a bányakerület aszódi leány­nevelő intézetének dísztermében. Genersich Karola igaz­gató 10 éves igazgatói működését ünnepelte a tanítványok serege és a tanári testület számos és előkelő közönség jelenlétében. 11V 2 órakor kezdődött a tanári testület rendezte matiné, melynek 11 pontból álló műsorát, a növendékek üdvözlő beszédei, magyar, német és francia nyelvű szavalatok és zongorajáték képezték. Könyek között mondott az ünnepelt igazgató köszönetet tanítvá­nyainak, társnőinek és a megjelent vendégseregnek azon megtisztelő ünneplésért, melyben részesítették és ismé­telten hangoztatta, hogy munkája nem érdemel kitünte­tést, mert ő csak kötelességét végezte, hazáját és egy­házát kívánta ezzel mindenkor a leghívebben szolgálni. Pedig ha valaki, úgy ő valóban rászolgált az elismerés őszinte szavaira. Tagja volt már annak a tanári testület­nek, melyre azelőtt 14 évvel a kerület rábízta az intézet vezetését. Mert csak az ő önzetlen, fáradságot nem ismerő buzgalmának, bölcs és önfeláldozó vezetésének köszön­hető az intézetnek mai országos hírneve. Hogy érdemeit elismeri mindenki, ki az intézetben megfordult, azt legyen szabad bizonyítanom azon számos levéllel és távirattal, melylyel az ünnepelt igazgatót e napon elhalmozták. Levélben üdvözölték: Bachát Dániel, báró Podmaniczky

Next

/
Thumbnails
Contents