Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-10 / 46. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 472 Gyula intézeti felügyelő, neje és leánya, dr. Szelényi Aladár, Falvay Antal, Kaufmann Kamillo, Bendel Henrik, dr. Katonáné, Moravcsik Géza, Vladár Ida és Weidner Eliz, az intézet volt tanítói és mások. Táviratban üdvözölte: Zsilinszky Mihály ker. felügyelő, Scholtz Gusztáv esperes, Nagy László képezdei igazgató, Isaák Mariska, a kőszegi ker. leánynevelő igazgatója és számtalan szülő. Személyesen tisztelgett: az aszódi ev. egyház, a többi felekezetek, az ev. algymnasium tanári kara és Bárdy Pál hévízgyörki ref. lelkész, a dunamelléki ref. egyházkerület képviseletében. Az ünnepély fényét nagyban emelte dr. Moravcsik E. Emil udvari tanácsos, ki ez alkalomból az intézetet látogatásával is kitüntette. Rövid hírek. Dr. Lajcsák János volt budapesti kerepesi-úti segédlelkész a philosophiai doctoratushoz a napokban Párisban megszerezte a theologiai doctoratust is Ezekiel prófétáról írott értekezésével, melynek címe: Ezéchiel sa personne et son enseignement. A Luther-társaságnak a dr. Kéler Zoltán-féle pályadíjra kiírt pályázata, mely egy belmissiót tárgyaló munka megírását követelte, sikerrel járt, a mennyiben a kitűzött határnapra két pályázat érkezett be a következő jeligék alatt: 1. Úgy ítéljen mi fölöttünk az ember, mint Krisztusnak szolgái felől (I. Kor. 4, 1.). 2. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már eljutottam a tökéletességre. Sőt inkább futok utána, ha tán meg is foghatnám, mivelhogy meg is fogattam Krisztus Jézustól. Jótékonyság. A sárosmegyei Kőszeg ev. fiókegyház templomi alapot gyűjt, a mihez a Gusztáv Adolf-egyleten kívül alig kapott valahonnét valamit. Most céljához egy lépéssel közelebb jutott, a mennyiben az ismert nevű igazi nemes főúr, gróf Andrássy Dénes egyezer koronát volt szíves adományozni. A gazdag Isten fizesse meg e nemes tettét bőségesen! Az 0 áldása légyen rajta és nemes adományán! Lelkészválasztási hírek, A sajóarnóti ág. hitv. ev. gyülekezet lelkészválasztás előtt áll. A pályázók közül eddig Pócza Ferenc pápai egyházkerületi káplánnak és ifj. Porkoláb Gyula volt zalaegerszegi papnak van pártja. A próbaszónoklatok folynak; a választás napja még nincsen kitűzve. — A homokbödögei ev. egyházközség egyhangúlag Takács Elek pápai hitoktató, másodlelkészt óhajtja papjául. Vele azonban az egyik filia Horváth Sándor sikátori lelkészt emlegeti. Ezen két pályázó mellett — mint hírlik — a gyülekezetnek volt lelkésze Tóth Kálmán is pályázik. Úgy látszik Szakonyból, hol alig néhány héttel ezelőtt (okt. 15-én) lett beiktatva, ismét visszaóhajtozik Homokbödögére. Hát bíz az egy kicsit furcsa. — A kiskéri ev. gyülekezet lelkészi állására pályázók közül eddig Beyer Fülöp és Jahn Jakab nevét emlegetik leggyakrabban a hívek. Határozott állásfoglalás azonban eddig nem történt. Tanítóválasztás. A vadosfai articularis ev. gyülekezet kántortanítója, Gáspáry Imre, agg korára és megrendült egészségi állapotára való tekintettel állásáról leköszönt s nyugalomba vonult. Gáspáry még azokból az öreg iskolamesterekből való volt, kik ama elavultnak hirdetett és lesajnált régi paedagogiai elvek szerint oktattak, neveltek oly szép sikerrel, hogy mellettük sok modern tanférfiú méltán szégyenkezhetnék. Gáspárynál nem volt egyedüli cél a rideg tanítás; ő is főleg a helyes nevelésre törekedett. S a nemzedék, mely az ő gondos nevelése mellett nőtt fel, bizonyságot tehet róla, hogy az ő jó öreg iskolamesterük, ha nem is ismerte a modern paedagogiai elveket, mégis jó mester, gondos nevelő volt. Most nyugalomba vonult. Élvezze sokáig az édes nyugalmat. Bizony édes r lehet neki, mert sokat és sokáig munkálkodott az Úrnak szőllejében. Helyébe az egyház a sok pályázó közel Horváth János magyargencsi Il-od tanítót hinta meg. IRODALOM. Comenius müvei. A „Monatschriften der Comenius-Gesellschaft" c. folyóirat f. évi 4. füzetében Kvacsala János volt pozsonyi lyceumi s jelenleg dorpati (Jurjew) tanár, korunk ez első rangú Comenius-kutatója s életírója tollából érdekes cikk jelent meg, a mely kétségkívül minket is közelebbről érdekel. Comenius, a XVII. század e geniális és nagyszivü paedagogusa, kinek elvein alapúi úgyszólván egész modern közoktatásunk épülete, szűkebb nemzete, a morva nemzet határain ki- és felülemelkedve, úgy áll ma napság előttünk, mint az egész emberiség egyik legnagyobb gondolkozója és jóltevője ; a kihez nekünk magyaroknak is erős történeti jussunk van, mert 4 éven át hazánkban élt és működött, örök dicsőségére a sárospataki főiskolának és hazai közoktatásügyünk történetének . . . Most a morvaországi cseh tanítóegyletek központja (Zentral-Organisation der böhmischen Lehrervereine in Mähren) elhatározta, hogy a mi eddig még mindig csak utópia volt, kiadja Comeniusnak összes munkáit s ezzel nemcsak, hogy a nagy emberbarátnak és hazafinak ércnél maradandóbb emléket állít, hanem a tudományos kutatásnak és vizsgálódásnak is megbízható és teljes forrását nyitja meg. Érdekes a visszapillantás, a melyet Kvacsala itt a Comenius művei kiadásainak történetére vet. Az első kísérlet müveinek teljes kiadására még a nagy férfiú életébe nyúl vissza. Az amsterdami városi tanács felhívására maga fog, élete alkonyán, a munkába, hogy paedagogikai és pansopliistikus müveit külön-külön egy-egy folio kötetbe összegyűjtse és kiadja. E kiadásnak azonban, a mely „Opera Didactica Omnia" címet kapta, csak az első kötete jelent meg; a második kötet kiadását már el nem végezhette sem ő maga, sem azok, a kik utána e feladattal meg lettek bízva. Azóta még csak kísérlet sem történt Comenius összes munkáinak összegyűjtésére és kiadására, jóllehet egyes művei az idők folyamán új és új kiadást éltek meg. Ezek közül azonban, főleg a régiek, részben elkallódtak, úgy, hogy nincs olyan könyvtár, a mely. Comenius eddig megjelent összes könyveinek birtokával dicsekedhetnék, sőt még csak azt sem mondhatjuk, hogy legalább a müvek teljes bibliográfiái jegyzékével rendelkezünk. Hogy pedig ez állapot mily akadályt képez a tudományos kutatás útjában, részletezni nem szükséges. A cseh-morva tanítóegyletek központja tehát nemcsak nagy őséhez méltó, de a maga hírnevének is becsületet szerző s az egész tudományos világot hálára lekötelező feladatot vállal akkor magára, a midőn 1905. január 21 és 22-én a tervezett kiadás kiszemelt munkatársainak bevonásával tartott értekezleten e feladat megvalósítását elvben kimondotta s egyúttal állást is foglalt bizonyos kérdésekkel szemben, a melyek a terv szempontjából előző tisztázást igényeltek. Megállapodásait közelebbről hét pontban foglalta össze s ezek a következők : 1. Kimondta, hogy tudományos kiadást tervez, azért is a különféle munkákat azon nyelven bocsátja közre, a melyen azokat Comenius maga eredetileg megírta. 2. Hogy a különféle természetű és tárgyú munkákat tárgyi alapon való elrendezéssel, de minden egyes csoporton belül a chronologikus sorrend megtartásával közli.