Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-27 / 44. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 446 ban, mely börtönökön, vérpadokon s iszonyú üldözések vérmezein át vitte a katholicismus zászlaját diadalmasan előre, a nemzetet, igaz, sírja felé ! Imitt-amott a protestánsok is támasztottak nehézséget, de ne csodáljuk, a tiltakozásban mesterük volt a kath. klérus; ne csodáljuk, hiszen fájdalmas lehetett elválni egy maguk építette, az élet viharaiban egyetlen menedéktől, üldözés zivatara csapdosta hajlék megszentelt köveitől. Az az eszmény, melyet Rákóczinak a szécsényi gyűlés emlékére vezetett emlékérme hirdet három papi alakban, e felírással: „concurrunt ut alant", nem ölthetett való alakot, épen mert eszmény volt, élve egy nagy ember, a legnagyobb hazafi, a legeszményibb fejedelem elméjében! A vallásügy folyt tovább, a fejedelemhez tömegesen érkeztek a panaszok Miskolcra; majd a rozsnyói tanácskozmányból újra kiküldi 1707-ben a vallásügyi biztosokat ; az ónodi nevezetes nemzetgyűlés újból tárgyalta a vallási sérelmeket, panaszokat, viszályokat, engedetlenségeket s kiküldettek újra a biztosok ! A szatmári békekötés, mely véget vetett a nemzeti dicsőség álmainak, egy békeponttal elintézi s eltemeti a vallások ügyét, hogy megnyissa kapuját egy szomorúbb jövendőnek. Erről szólni nem a mi hivatásunk! De mielőtt elhagynék az események fonalát, az elválás pillanatában még egyszer visszanézünk a szécsényi nagy békeszerzőre, ki hatalmas erővel emelkedik ki az események áradatából. Fejedelemségre hivatott volt, kit esküjének szentsége, a törvényeknek sérthetetlen tekintélyben megtartása, népe boldogságának őszinte munkálása, a nemzeti szabadság szerelme legdicsőbb fejedelmeink közé emel. Mint a lelkiismereti szabadság vallója, hirdetője és követelője katholikus létére tüneményes alak a maga korában. Vezéri társai közül csak egy is nem volt hozzája hasonlítható. Még dicsőségében és szenvedéseiben is osztályos társa, a lángelméjű Bercsényi is meg nem közelíthette őt, Jött és távozott, mint üstökös, mely fényes barázdát ír az egek mélyein, jelezve a nemzeti fejlődés, a mívelődés, a lelkiismeret diktálta szabadelvűség és nemzeti nagyság útjait. Jött és távozott, de pályája fénye ott ragyog egy hálás nemzedék szívében, mely várva-várja: mikor lesz az eszményből való! És mi evangélikusok, a jelen nehéz, eszményben szegény napjaiban, tűnődve jövendőnk és történelmi hivatásunk felett, nem érezzük-e, hogy elszorul szivünk, a mikor visszanézünk két század előtti multunkra ? Egy sötét lelkű koronás uralkodó átkos uralmának minden gyötrelmei után is, mily hatalmas voltál a szabadság napjaiban, evangyéliom népe! Hol vannak Isten dicsőségére emelt templomaid? Hol vagy magad régi erőddel, törhetetetlen vezéreiddel, a kikkel együtt döntő rész jutott neked e nemzet sorsának intézésében! Sirok, azok láthatók itt s amott, romok itt s amott, vájjon nyílik-e még helyükön virág . . . ? Használt müvek: Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai IV., Thaly Kálmán: Rákóczitár I., A székesi gróf Bercsényi-család III., II. Hákóczi F. fejedelem Emlékiratai és Önéletrajza. OKTATÁSÜGY. Az ág. h. ev. országos tanáregyesület a megvalósulás stádiumába lép. Közöljük alább a tiszai ág. h. ev. egyházkerületi fo- és középiskolák vezető tanárainak átiratát, a melyet a többi egyházkerületi fő- és középiskolák vezető tanáraihoz ez ügyben intéztek. Az egyesület fontos missiójáról — különösen egyházi szempontból — kezdettől fogva meg voltunk győződve; lapunk hasábjait ép ezért kész örömmel bocsájtottuk e mozgalom kezdeményezőinek rendelkezésére, mert — az eredmény is bizonyítja — joggal reméltük, hogy ezzel közelebb jutunk az eszme megvalósításához. Lapunk ezentúl is rendelkezésére áll a megalkotandó egyesület előkészítésében fáradozóknak. Az átiratban jelzett értekezletnek feladata leend az egyesület szervezését megbeszélni, az egyes iskolák tanárainak óhajait e tekintetben meghallgatni s megvitatni; e mellett az alapszabályok elkészítésére s az alakuló gyűlés egybehívására bizottságot küldeni ki. Az átirat a következő: Igen tisztelt Kartárs Úr! A tiszai ág. h. ev. egyházkerület fő- és középiskoláinak tanárai 1904. évi április havában Eperjesen tartott értekezletükön egyhangúlag elhatározták, hogy az ág. h. ev. tanárok országos egyesületének megalkotása érdekében mozgalmat indítanak meg; egyben az előkészítő lépések megtételére bizottságot küldöttek ki. E bizottság az egyházkerületi tanári értekezlet jegyzőkönyvének ez ügyre vonatkozó pontját a magyar ág. h. ev. fő- és középiskolák tanári testületeinek azzal a kérelemmel küldötte meg, hogy ez egyesület megalakítására nézve legyenek szívesek véleményt mondani. Örömmel jelenthetjük, hogy a tiszai egyházkerületi tanári értekezlet e kezdeményező lépése a testvéregyházkerületek fő- és középiskoláinak tanári testületei részéről kedvező fogadtatásra talált. A bérkezett. válaszokból meggyőződhetünk ugyanis arról, hogy az összes hazai ág. h. ev. fő- és középiskolák — egy középiskola kivételével, a mely várakozó álláspontot foglal el — a tervbe vett ág. h. ev. tanáregyesület megalkotása mellett nyilatkoztak. Ha már most tekintetbe veszszük azon figyelemreméltó körülményt, hogy az Evangelikus Őrálló 19, 22., 23. számaiban — tehát a sajtó útján, a nagy nyilvánosság előtt — az egyesülés eszméjét az e tárgyhoz szólók kivétel nélkül szintén melegen üdvözölték és helyeselték, mi alulírottak, azt hiszszük, hogy a magyar ág. h. ev. tanárok helyeslésével találkozunk akkor, a midőn az orsz. tanári egyesület alakuló-gyűlésének és alapszabályainak előkészítése ügyében egy értekezlet egybehívására e sorainkkal a testvéregyházkerületek iskoláinak t. tanárait tisztelettel megkeressük. Egy ilyen értekezlet megtartására igen alkalmas időpontnak Ígérkezik az evang. egyetemes közoktatásügyi bizottság őszi értekezletének ideje. Ugyanis e bizottságban összes fő- és középiskoláink tanári testületei képviselve vannak. Felkérjük tehát az igen tisztelt Kartárs Urat, hogy azon tanárkari értekezleten, a melyen az egyetemes közoktatásügyi bizottsági tag kiküldetése felett döntenek, legyen szíves indítványozni, hogy a tanári testület részéről kiküldött közoktatásügyi bizottsági tag az ev. orsz. tanári egyesület megalakulását előkészítő értekezleten (a melynek helyét és idejét pontosan közölni fogjuk) részt vegyen s ott tanári testületének, illetve tanártársainak ez ügyben elfoglalt álláspontját képviselje. Szívélyes kartársi üdvözlettel: Eperjes, 1905. évi október hó, Bruckner Károly, késmárki ág. h. ev. ker. lyc. igazgató. Leffler Sámuel, nyíregyházi ág. h. ev. főgymnasiumi igazgató. Loysch Ödön, rimaszombati egy. prot. főgymn. igazgató. Szántó József, a rozsnyói ág. h. ev. főgymnasium igazgatója. Csengey Gusztáv, collegiumi igazgató. Dr. Szlávik Mátyás, coli. theol. akad. dékán. Dr. Mikler Károly, coll. jogakad. dékán. Gömöry Járás, coll. főgymnasiumi igazgató. Gerhard Béla, coll tanítóképezde! igazgató. Fischer Miklós, iglói ág. h. ev. főgymn. igazgató.