Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-27 / 44. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 447 KÜLFÖLDI KRÓNIKA. „Keresztyénség és korszellem." Német prot. testvéreinknek 1903 óta van egy igen jeles és tartalmas havi folyóiratuk. Cime: „Glauben und Wissen", szerkesztője Dumert, ismert nevű természettudós. Megjelenik Stuttgartban Kielmann M. irodalmi vállalatában. Ára 5 márka. E folyóirat a hit és a tudás nagy életérdekeinek összeegyeztetésére törekszik. Keresztyén világképünk védelme és mélyítése annak közvetlen célja. A keresztyén vallásos erkölcsi világnézet s a modern szellemi élet között keresi a hit és tudás érdekeit és követelményeit kielégítő átmeneti hidat. Haeckel és Ladenburg német atheista irányú természetbölcselők támadásai a keresztyénség ellen voltak közvetlenül előidéző okai ez apologétikai jellegű folyóirat megindításának. Ennek a folyóiratnak méltó kiegészítője és maradandó becsű adalékja az a fiizetcsoportozat, mely „Christentum und Zeitgeist" cím alatt koronkint megjelen s állandóan élő tudományos viszonyban tartja a keresztyénség világnézetét a modern korszellem. Tudjuk, hogy Schleiermacher is a vallásról szóló beszédeit „a műveltekhez" intézte; napjainkban Naumann, a nagy socialista lelkészíró a keresztyénséget korunk socialismusának szemüvegén nézi s vállalatunk a bibliai keresztyénség és a modern korszellem összeegyeztetését keresi. Az a helyes meggyőződés vezérli, hogy Krisztus evangéliuma a leghumánusabb világnézet, mely nem akadályozza, hanem csak elősegíti és mélyíti a modern korszellem kifejlődését. A keresztyénség az a próbakő, vagy az a kriterum, a melyen a modern korszellem megtisztul és ethikai erejében és hatásában folyton átalakul. Szükségünk van nekünk ma e füzetekben ilyen apologétikai vezérfonalakra a mindennapi élet forgatagában s ezer meg ezer bajában. Legjobban ismerjük meg e vállalat sokoldalú apologétikai feladatait, ha röviden vázoljuk az egyes, eddig megjelent füzetek tartalmát, Mindjárt az elsőben Feine bécsi tanár „Jézus és az apostolok keresztyénségét" ismerteti abból az alkalomból, hogy némely nagyon is „modern" theologus az ú. n. vallástörténeti módszer által vezetve bizonyos mesterkélt tanellentétet vesznek föl Baur és a tübingiai iskola módjára Jézus és az apostolok keresztyénsége között. Üdítő hatással van az olvasóra szerzőnek mélyen járó tudományos és vallásos erkölcsi meggyőződése egyaránt. A másodikban maga a szerkesztő: Dumert godesbergi tanár és theista irányú természetbölcselő „Darvinista keresztyénség" címe alatt Naumann „vallási leveleinek" megjelenése alkalmából a keresztyénség és a darvinismus között vonja meg a helyes párhuzamot és kimutatja, hogy a keresztyénség vallásos erkölcsi világnézetének a tudományt is megvilágosító és átalakító ereje jótékony befolyással vau a létért való küzdelem, a selectió s a descendentia darvinista elméleteire is. Haeckel, Ladenburg és Naumann hibája csak az, hogy náluk a természetbölcseleti theoria szinte absorbeálja a keresztyénséget a helyett, hogy annak világánál tekintenék a tudományt és az életet. Hisz a keresztyénség a fejlődés fogalmától elválaszthatatlan, mely mint olyan, megállapodást soha és sehol nem ismer. Különösen magvas és mélyreható tanulmány Weiss tanár műve, mely a „művelődéstörténet és természettudomány" egymáshoz való viszonyáról szól, s a melynek méltó kiegészítője a negyedik füzetben Steude műve „a keresztyén vallásról és a természettudományról". A keresztyénség a maga mély szellemvallásával és szeretetben gazdag moráljával a legnagyobb kulturális hatalom a világon, mely az emberi művelődés és tudomány összes ágazatait máig is jótékonyan mélyíti és megtermékenyíti. S aztán az újabb természettudomány is minden izében a keresztyénségre utal. Egy Newton, Liebig, Hilaire, Kopernikus, Kepler, Galilei, Sechi, Pfalf és Wigand valóságos próféták, sőt apostolok valának a keresztyénség szolgálatában. S az másként nem is lehetséges. A keresztyénség feltételezi, sőt megkívánja a tudományt, s a valódi tudományos kutatás a keresztyénségre, sőt a Krisztushoz vezet. A tudományos kutatás célja és végpontja maga az Isten, mint minden lét forrása és végoka. Az ötödik füzetben König bonni egyetemi theol. tanár és ismert nevű ó-szöv. tudós „a biblia babylóniai fogsága" címmel a „Bábel-Bibel" nagy kulturhistóriai problémáját ismerteti. A legújabb keleti ásatások és irodalmi kutatások bőséges felhasználásával Schultzzal, a nagy göttingai ó-szöv. theologussal egyetemben szerzőnk is vallja, hogy az ó-világ vallási népe Palaestinában a zsidóságnál és nem Babylóniában keresendő s hogy az emberiség vallásának classikus forrása a biblia s nem a keleti ékírás könyvtára. Meggyőzően kimutatja, hogy Delitzsch mesterkélt és erőltetett babylóniai állításaival és következtetéseivel szemben a biblia vallásos-történeti adatait és kulturelemeit a legújabb babylóniai, assyriai kutatások csak megvilágítják, sőt megerősítik az egész vonalon. Szerzőnk nagy ó-szöv. szakismerete alapján annak a meggyőződésének ád kifejezést, hogy a babylóniai kultura vallásos erkölcsi tekintetben a bibliával egyenrangú forrásnak nem tekinthető. A biblia és nem Babylonia az emberi nem nevelésének a classikus forrása és könyve. A 6-ik füzetben Stiegelmann „a hinduk vallásos életét" ismerteti. Mélyen járó vallástörténeti tudomány, mely mély bepillantást enged a keleti nép vallásos spekulációjának mélységes és szövevényes hálózatába, A keresztyénség világánál nézi a hinduismust és kimutatja, hogy vallási forrásának, a vedantának legfőbb hibája a vallás és a speculátió ellentéte, exoterikus és esoterikus gondolatainak dualismusa, a haladás és az egyetemesség követelményeiben való hiánya s a morális elem tisztátalan jellege. Életerős reformációra van szüksége, a milyet neki csak a keresztyénség adhat. A mint hajdan a keresztyénség győzedelmeskedett Róma és Hellas vallásai fölött azzal, hogy fölvette és átalakította a görög bölcselet és a római jogi élet maradandó gondolatelemeit, ép úgy fog győzedelmeskedni mystikus és speculativ gondolatelemeinek fölvételével, mint annak magasabb igazsága és teljessége a hindu vallás fölött is most és mindenkoron. A keresztyénségben valósul meg igazán az indái szentnek és bölcsnek ama fohászszerű hő vágya, mely „a valótlanságról a valódiságra, a sötétségről a világosságra és a halálról a halhatatlanságba' törekszik. Az apologétikai tárgyú füzetek sorozatát bezárja Stosch „Für heilige Güter" c. műve, a melyben Urquhart „Az újabb fölfedezések és a biblia" c. 5 kötetes művének megjelenése alkalmából s Hilprecht publikációira és Gunkel tenár Genesis-ére folytonos utalással védi a Genesis elbeszéléseinek történeti megbízhatóságát a lét forrása és kezdete, az isteni törvény s a prófétai ige érvénye tekintetében. Meggyőzően fejtegeti nevezetesen Hammurabi törvénykönyvének és a mózesi törvénynek egymáshoz való viszonyát, a mózesi törvény történeti s a pogány néptörvények történetellenes jellegét s a prófécia s a múlt hagyományainak jelen és jövő vallási jelentőségét.