Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-27 / 44. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 445 az építésre új helyet kapjon. Senki — speciális daclaratió hijján — idegen felekezetű papnak ne fizessen. Harangozás és temetés mindenütt szabad legyen. Oly elvek, melyek még korunkban sem bírtak érvényesülni! A kórházak nyitva legyenek mindenki előtt, valláskülönbség nélkül. Ilyen s ehhez hasonló utasításokkal bocsátotta útnak a fejedelem a protestánsok égető sebeinek gyógyítására, panaszaik elnémítására a nemzetgyűlésből kiküldött bizottságot. Az általános elvek mellett magukban foglalták az utasítások a felekezetek képviselőinek a nemzetgyűlésben békés űton létrehozott megállapodásait is. Az országgyűlésileg kimondott elveknek, a rendek békés megegyezésének gyakorlati végrehajtása azonban igen sok akadályba ütközött. Az a szellem, a mely a fejedelmet s a békés egyezség útjára lépett kath. rendeket is vezette, nem lett úrrá a nép klerikus vezetőiben. Tiltakozások hangzottak fel majd mindenütt, a hol az erőszakkal elvett templomok s tartozékaid visszaadásáról volt szó; imitt-amott ellenhatásul megszólalt a protestánsok ellenmondása is, a minek rendszerint mélyebbre ható oka volt, a mire a szécsényi gyűlésen megegyező rendek nem is gondoltak, ez a természetes és törvényes egyéni tulajdon, avagy szerzemény birtoklásának jogában rejlett. Még 1705. dec. 12-én megkezdték a biztosok működésüket Pozsony vármegye területén és pedig Nagyszombatban, végrehajtván az egyezség rendelkezését, melynek értelmében a puszta templom jutott tartozékaival az evangélikusoknak. Modorban, a hol az evangélikusoknak a piaci templomot, iskolákkal és paróchiákkal együtt kellett volna megkapniok, Pyber püspök és a bencések ellenszegülése s Bercsényire történt appellálása következtében függőben maradt az egyezség végrehajtása; míg nem a fejedelem utasításai nyomán mégis győzött az evangélikusok igazsága. Bazinban a német evangélikusok megkapták az egyezség szerinti részt: a piaci templomot, paplakot, iskolát a tót kápolnával együtt. Szentgyörgyön, a hol az evangélikusoknak a piacon álló templom az iskolával s más tartozékaival jutott volna, ismétlődött a modori eset; teljes döntést a biztosok másodszori megjelenése sem hozott. A biztosok további működése folyamán a kajali, szelii, mísérdi, szenei, csataji, németgurábi, grinádi és limbachi evangélikusok, mint többségben levők, visszanyerték templomaikat s azok tartozékait; elvesztették azokat, illetve templom s paróchia számára helyet avagy épületeket nyertek: Taksonyban, Vezekényben, Nagyszögön, Samarján, Szent-Ábrahámon, Nagy-Mocsárdon, Vizkeleten, Kürtön, Puszta-Födémesen és Récsén. 1706. március 13-án fejeződött be a biztosok Pozsony vármegyei működése. Nyitramegyében 1706 január 16-ától március 15-ig működtek a biztosok és pedig következő eredménynyel: Átadták a templomot az evangélikusoknak: Csibicen, Nyitraszerdahelyen, Divéken, Rudnán, Kosztolányban, Bélán, Csávojon, Divékújfaluban, Livinán, (Lubinán?) Sissón, Korosson (a kis templomot), Vitkócon, Beleszen, Lipovnikon, Alsó-Attrakon, Csádon, Vecsén (közösen a reformátusokkal), Ragyócon, Vágújhelyen (szétrombolt templomot kaptak), Hradeken, Nagy-Őrvistyén,Pőstyénben (a külső templomot), Boriban, Nagy-Újlakon, Udvarnokon, (a plébános ellentállt), Galgócon és Pásztón. Templomuk birtoklásában megmaradtak a pritersdi, turolukai, verbóci, brezovai, miavai, krajnai, bottfalvi, hrussói, zellei, sági és sziládi evangélikusok. Tényleg bírt templomukat elvesztették az evangélikusok, illetőleg fundusokat kaptak az építkezésre a szécsényi végzés végrehajtás következtében: Rajcsány ban, Bajsicán (?), Sallón, Jabloncán, Holicson, Ó-Turán, Csejtén, Verbón, Semptén, Bábon, Sopornyán és Zsámbokréten. Függőben maradt a fejedelem, illetve a miskolci tanácskozmány intézkedésig: a csermendi, az érsekújvári, a szenicei, a szobotistyei templomok ügye s általában minden panasz, minden differencia úgy Nyitrából, mint Pozsonymegyéből. A barsi, esztergomi és komáromi vármegyei biztosok Barson kezdvén meg működésöket, utasításukhoz képest a nagy-ugróci, geletneki, zsénásfalvi, felső-zdányai, alsózdányai, magosparti, vihnyei, nagy-szelezsényi, simonyi és keszi templomokat tartozékaikkal együtt kellett az evangélikusoknak átadniok; Nagykosztolányban és Kamenecen pedig a többségben levő felekezeteknek. A többi templom azé a felekezeté marad, a melyik bírja. Körmöebángán a várbeli nagyobb templom a külvárosi tót templommal együtt volt feleinknek átadandó. A városhoz tartozó Lucska és Kunosova nevű falvaknak a templomok s tartozékaik szintén az evangélikusokat illették. Újbányán a kórházi templom illette az evangélikusokat. Á biztosok utasításaikat végrehajtották, csak NagyUgrócon volt nagyobb leküzdendő akadály. Nem.-Kosztolányban és Kamenicon azonban az evangélikusok elvesztették templomaikat s nyertek helyettök fundusokat. Esztergom vármegyében, Farnadon kaptak az evangélikusok egy templomomladékot, paróchiának és paplaknak való helylyel; Bátorkeszben ugyancsak fenti célra fundust. A Komárom vármegyei adatok közt nincs bennünket érdeklő. Abauj, Zemplén és Borsod vármegyékből a biztosok működésére vonatkozólag hasonlókép nem jegyezhetünk fel reánk különösebb érdekkel biró adatokat. Zólyom vármegyében, Besztercebányán a várbeli kisebbik templomot és a Szentlélekhez címzett, továbbá a kórházi templomot kapták tartozékaikkal az evangélikusok. Nevezetes itt, hogy a papok fizetése s a templomok fentartása, a jezsuitákon kívül a városi pénztárra háríttatott. Korponán templom és paróchia részére helyet és egy iskolát nyertek feleink. Az építéshez a fejedelem 400 frttal járult. Zólyomban a piaci nagytemplomot kapták; a papi fizetésekre ugyanoly intézkedések tétettek, mint Besztercebányán. Breznóbányán „az öreg templom" tartozékaival az evangélikusoké lett. A Liptó és Árva vármegyékben kiküldött biztosok Trsztenán, Turdosinban, Alsókubinban és Zábrezsen nem bírták a békés megegyezést létrehozni és a szécsényi egyezségének teljes érvényt szerezni. Liptóban 41 egyházat ítéltek oda az evangélikusoknak. (Az idevonatkozó pontosabb adatok hiányoznak). A mint az előadottakból is látható, a szécsényi egyezséget, úgy, a mint azt a rendek a fáradhatatlan fejedelem közreműködésével megalkották, a kiküldött biztosok a vármegyékben és szab. kir. városokban mindegyik fél megnyugvására végre nem tudták hajtani. A katholikus klérus majdnem minden esetben, a mikor egy-egy templomról, avagy bárminő tulajdonáról volt szó, bírta légyen a legvakmerőbb, országos törvényeinkkel ellenkező foglalások révén, protestálni el nem mulasztotta. Még a protestánsok részére kihasított fundus is fájt nekik. Hogy is ne ! Hiszen másként volt az Lipót korá-