Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-27 / 44. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 444 máció nem puszta történeti tény, hanem életelv, folyton alkotó, tisztító, békéltető, üdvözítő elv, mely az élet összes viszonyaira termékenyítőleg s megszentelőleg hat. Áldásai, vívmányainak mérlegelése nem e szerény cikk keretébe való. Csak egyik-másiknak száraz megemlítésére szorítkozom. Az egyház nem földi hatalmi intézmény, hanem az emberiség valláserkölcsi fejlesztésére, a hitélet ápolására hivatott lelki közösség. Állani és egyház nem ellenfelek, az elsőségért küzdő vetélytársak, hanem közös isteni rendelésen alapuló s közös célra törekvő különböző alakjai ugyanazon népéletnek. Mentől világosabb az elme, annál alkalmasabb a hit titkainak is megismerésére. Az egyház cultusa, szervezete, kormányzata, a család s társadalmi élet, az anyagi és szellemi jólét a reformáció szellemének hatása alatt nemcsak megújult, hanem a jogaiba visszahelyezett írás isteni elveinek érvényesülésével, a fejlődés azon stádiumához jutott, hol igaz rendeltetésének célját sokkal jobban megközelítheti. Ne legyen ünnepünk csak symboluma azon eszmének, mely emlékéhez fűződik. A magasztos történeti tényt igaz jelentőségének megfelelően csak akkor méltatjuk, ha az mi bennünk, saját kis világunkban is megvalósul. „ Tartsd meg azt, a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye koronádatV

1 (Ján. jel. 3, 11.). Poszvék Sándor. SZEMLE. Báró Bánffy Dezső s a Gusztáv Adolf-egylet. A „Magyar Állam" f. évi 230-ik (okt. 8.) számában megemlékezik a Gusztáv Adolf-egyletnek a magyar református egyház konventjéhez intézett átiratáról, a melyben a közös cél érdekében testvéri szövetkezésre szólítja fel. Tudósításához hozzáfűzi a következő sorokat: „A református konvent elnöke, báró Bánffy Dezső azt a véleményét fejezte ki, hogy ettől a szövetségtől tartózkodniok kell, mert a Gusztáv Adolf-egylet inkább lutheránus, mint református célokat szolgál, azonkívül a pang er mán törekvéseket kedvezően fogadja". Mondta-e valósággal Bánffy Dezső a neki tulajdonított szavakat, nem tudjuk megállapítani, mert az ellenőrzés módjai nem állanak rendelkezésünkre. Azonban, mivel a magyar közélet szereplő egyéniségei bírnak annyi ízléssel és tapintattal, hogy a róluk elhíresztelt alaptalan nyilatkozatokat, főkép ha bántó élük van, nagy serénységgel megcáfolják s Bánffy Dezső ezt mindezideig nem tartotta szükségesnek, jogos az a föltevés, hogy a közölt nyilatkozat megtörtént. Ha megtörtént, akkor nagyon szomorú eset áll előttünk. A bizonyítékok egész garmadája a tanunk rá, hogy a Gusztáv Ádolf-egylet tisztán vallási célokat szolgáló egyesület, mely főleg a katholikuslakta vidékek széledező nyájait gyámolítja az irgalom olajával. Nemzetiségi izgatást nem folytat; mindegy néki, akármilyen nyelvű egyház, magyar, német, tót, vend (a mi viszonyainkat véve) cseh, orosz, lengyel stb., csak azt nézi, reá szorul-e segítő kezére. Csak az idei esztendőn is 200 Mk. körül kapott tőle a pozsonyi magyar ref. egyház — bizonyára a pangermán törekvések támogatása végett. Beszéljetek, Tokaj, Diósgyőr, Tállya (a melynek templomában Kossuth Lajost keresztelték), Sátoraljaújhely, Kölesd, Pápa stb. tiszta magyar gyülekezetei, megtagadott-e tőletek csak egy árva fillért is a Gusztáv Adolfegylet, a midőn ajtaján zörgettetek? Kivánta-e, hogy németekké legyetek a szeretetadomány fejében ? Nagyon lekötelezne bennünket Ö nagyméltósága, ha csak egy árva adatot is felhozna állításunk megdöntésére. Van azonban még egy észrevételünk. A Gusztáv Adolf-egylet csak azon egyházakat részesíti segélyében, a melyek a magyarhoni Evang. Egyházi Gyámintézet ajánlását megnyerték. Ez ajánlásban része van egyházunk egész vezérkarának. Jóváhagyások nélkül minden kérvénynek mellőzés a sorsa. A midőn Bánffy Dezső a Gusztáv Adolf-egyletet pángermán törekvésekkel vádolja, a vád a mi egyházunkat is éri, mely a Gusztáv Adolfegyletnek tájékozással és tanácscsal szolgál, i^mde mi jogon és alapon állíthatja bárki, (hacsak humorizálni nem akar), hogy egyházunk fejei, Prónay Dezső báró, Laszkáry Gyula, Szentiványi Árpád, Zsilinszky Mihály, Ihász Lajos, Radvánszky Béla, Berzsenyi Jenő, Láng Lajos ós püspökeink pángermán törekvéseket támogatnak? Szövetségünk abban a pillanatban megszakadna, mihelyt első jelét látnánk annak, hogy a Gusztáv Adolf-egylet hazánkban német nemzetiségi érdekek szolgálatába szegődik. A vádolóknak Gyurátz Ferenc miskolci beszédének szavaival válaszolunk: „Kik azt állítják, hogy segédkezésének politikai, nyelvi vagy más mellékcéljai vannak, azok tudva vagy tudatlanul méltatlanul gyanúsítanak s ezekről csak azt mondhatjuk az írás szavaival: „Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek". TÁRCA. A vallásügy a szécsénvi országgyűlésen 1705-ben. Irta : Dómján Elek. (Vége.) A szécsényi végzések 16. cikke értelmében Rákóczi, a kinek jellemében egyik legjellegzetesebb vonás volt: teljesíteni esküszerinti kötelességeit, kiadta hamarosan a templomok és jövedelmeik visszaadására országgyűlésileg rendelt bizottságoknak az eljárásra vonatkozó utasításait. Magukat ezen bizottságokat a három felekezet tagjaiból alakították meg; mindegyikben volt egy-egy róm. katholikus, egy-egy ág. hitvallású és egy-egy református tag. Az evang. "tagok Breznay János (AbaújZemplén és Borsod részére); Szentmiklósy György (Gömör és Torna részére); Bohus Ferenc (Trencsén és Turóc részére); Okolicsányi Gáspár (Zólyom, Hont, Nógrád és Heves részére); Balog Gáspár (Bars, Komárom és Esztergom részére); Okolicsányi Kristóf (Árva és Liptó részére); Görgey Imre (Szepes és Sáros részére); Gosztonyi Miklós (Pozsony és Nyitra részére); Roth János (Ung, Bereg, Ugocsa, Szathmár és Szabolcs részére). A bizottságok részére kiadott utasítások a nagy fejedelmet jellemző és katholicismusán hatalmas erővel felülemelkedő szabadelvűségről tanúskodnak.Az utasítások alapelve az atyafiságos szeretet és az igazság, a melyet lelkökre köt a biztosoknak a fejedelem. Az országgyűlési megegyezés értelmében adandók át a templomok, iskolák s jövedelmeik jogos tulajdonosaiknak. A mely fél veszít,