Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-27 / 44. szám

V. I év Budapest, 1905. október 27. 44. szám._ EVAIGELÍEUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Október 31-én. Poszvék Sándor. — Szemle. — Tárca: A vallásügy a szécsényi országgyűlésen 1705-ben. Doniján Elek. — Oktatásügy. — Külföldi krónika. „Keresztyénség és korszellem". Dr. Szlávik Mátyás. — Egyházi élet. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. — Reformáció-ünnepi melléklet. A wittenbergi búcsú. (Halae.) — Asszonyokról-asszonyoknak. Ginevcrné Győri Ilona. — Tompa erkölcsi célzatú költeményei. Gagyhy Dénes. „Erős várunk az Űr Isten" keletkezése. Dr. Szelényi Ödön. Október 31-én. „Ez a nap, melyet az Úr rendelt, örvendezzünk és víg adjunk azon!" (118

% zsolt. 24). „Hatol. mas dolgokat cselekedett az Úr mi velünk, azért vigadunk(126. zsolt. 3). Ez azon diadali ének alaphangja, mely e k napon milliók szivéből, ihletett ajkakról hangzik, bizonyságául annak, hogy valóban „erős vár a mi Istenünk". [ ] E szűk keretbe szorított ünnepi cikknek feladata összeesik a nagyobbszabású zeneköltemény bevezetőrészének, az úgynevezett nyitánynak ismeretes céljával. Az alaphangnak néhány akkordban való kifejezésével, ünnepünk jelentőségének néhány vonással való kidomborításával megoldotta feladatát. Mi volt a reformáció? Első sorban a keresztyén egyházban, a hívek istenadta szent jogainak visszahódítása végett megindult szabadságharc. Október 31-én tűzte ki ott a Avittenbergi vártemplom kapuján a harcra szólító zászlót Lnther Márton, az Isten szive szerint való férfiú. Szava nemcsak óramutatója volt egy önmagával meg^ hasonlott kor kínos vergődésének, az elvilágiasodott egyház gyámsága alatt nyögő szív szabadság után 1 való vágyának, hanem biztos útmutatója is az igazság drágagyöngyét kereső, „széles úton" tévelygő léleknek az egyedül célhoz vezető „keskeny út" felé. 0 maga ott, az erfurti klastrom komor falai közt, az önmagával vívott kemény, hosszú harccal egy világ harcát harcolta meg. S e diadallal végződő harc után Isten szent lelke a világtörténelem nagy hősévé avatta. A belső megnyugvás, a béke pálmája lön az ő jutalma s e jutalmat megosztani a világgal volt az ő történeti missiója. E missió sikei'es betöltése ugyanazon feltételhez volt kötve. A reformáció áldásainak a világ számára való biztosítása csak harc útján vált lehetővé. Teljesednie kellett a haladás, a tökéletesedés, az isteni üdvintézkedések történetében folyton megújuló azon törvénynek, melynek szomorú jelenségére már a Megváltó utal e szóval: „nem_ azért jöttem, liogy békességet bocsássak, hanem fegyvert (Máté 10, 34.). A béke evangélioma, melyet a nagy reformátor az ő 95 tételében hirdetett, harci riadóvá lőn. Harci riadóvá annak a zsarnoki hatalomnak táborában, mely századok óta r&Mgáfe hajtá a keresztyén szabadságra hivatott lelkeket. A középkori egyház a közjólétnek egymást feltételező s egymást kiegészítő tényezői közt nemcsak választó falat emelt, hanem köztük egymást kizáró s egymást megsemmisítő ellentéteket teremtett. E pusztító dualismus az anyagi, a szellemi, a valláserkölcsi viszonyok fejlődésének útját állotta. A közboldogulás elé emelt gát, az aránylag kisszámú „választottak "-nak védő gátul szolgált azon áramlat ellen, mely hatalmát előbb-utóbb a nagykorúsága tudatára ébredő laikus nép bosszújában megsemmisítéssel fenyegette. Az egyház megcsontosodott hivatalos tana szemben a renaissance termékenyítő hatása alatt megújult, fejlett köztudattal, hit és tudomány, állam és egyház a vallásos kegyelet s a hazafias érzület, a jogait követelő egyéni szabadság szemben a hagyományos kiváltságokra támaszkodó közrend érdekével, megannyi éles ellentétek, melyeknek meg-megújuló heves összeütközése a keresztyén világot válságos helyzetbe sodorta. A társas élet organismusának egyes szervei a helyett, hogy a közjólét fejlesztése terén egymást támogatták volna, irigykedve s féltékenykedve megbéníták egymást s a hatalomért való versengésben kimeríték erejüket. E pusztító dualismusnak vetett véget a reformáció az által, hogy az írás, az isteni kijelentés örök üdvigazságainak alapjára helyezkedett. A refor-