Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-20 / 43. szám

I év Budapest, 1905. október 20. 43. szám. EVANGELIKUS ŐEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS -SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóliivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Erőért. Szász Károly. — Szász Károly f K. S. Egyházi élet. — Irodalom. Payr Sándor. Visszásságok. Sajóparti. — Oktatásügy. Albert József. Erőért Erőt Istenem! a kebelnek, Mely a kínok közt roskadoz. Szemeim csordulatig telnek, Miket a' bú beharmatoz. Utamon tévelyegve járok, Nem is léphetek bátorán, Segítséget csak tőled várok: Óh adj erőt, erőt Uram! Vállam oly gyenge a keresztnek Mit csüggedve alig emel. A föld láncai nem eresztnek, Hogy szállanék az égbe fel. Lekötve tart a testnek súlya, Gondoknak terhe szívemen, Lelkem a bánat tépi, dúlja : Erőt, erőt adj Istenem! Eletem száraz, puszta erdő, Nincs benne lomb, nincs enyhe árny, Borong felette terhes felhő, Es nem raggog ki szivárvány. Vad, ölyv gyanánt vijjongva jár a Keserűség, a gyötrelem, Es nem süt új napfény sugara . . . Erőt. erőt adj Istenemi Tovább nem bírja gyöngeségem A nehéz harcot vívni már. Uram! ha te nem segítsz, végem : Elvérzek, mint sebzett madár. Mint galamb, mit a héja körme Megszaggatott halálosan, Ügy vagyok én is elgyötörve. Oh adj erőt, erőt Uram! Szász Károly. I Szász Károly f j Elpihent. Nehéz elhinni, bajos beletörődni abba, hogy nem dolgozik többé. Hasztalan várjak az idén karácsonyi ajándékát, az a dolgos kéz nem mozdul, az a fáradhatatlan figyelő szem nem nyomoz ezután. Sok gyászoló áll koporsója körül. Ott áll a haza, a magyar irodalom, a melynek Kazinczy és Toldy óta legtöbbet dolgozó alakja, leghasznosabb munkása dőlt ki benne. Ifjan a honvédő seregben, azután mint tanár a kathedrán, pap az Ur pitvarában, képviselő a haza kormány vezető tanácsán, mint a halhatatlan Eötvös munkatársa a minisztériumban, mint püspök egy nagy kerület élén, mindenütt ugyanaz volt, s kötelességtudó harcos és fáradhatatlan munkás. Semmi munkát le nem nézett, a mivel hazájának, egyházának szolgálhatott. Irt költeményt, tudományos munkát, fordította Dantét, — s írt számtani kézi könyvet, — egyforma igyekezettel, szeretettel. Erezte, hogy a munka értékét nem a munka fajtája, hanem a dolgozó hűsége, becsületes, tiszta verítéke adja meg.