Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 409 püspökök, felügyelők, esperesek s a ref. egyház képviselői, valamint a többi meghívott vendég. Á gyülekezet két szakaszt énekelt a lap elején közölt alkalmi énekből. Közben Scholtz Gusztáv ker. főjegyző lépett az oltár elé s imádkozott, maid alkalmi szentírási szakaszt olvasott fel. Szép imádsága a következő. Mindenható Isten, imádandó szent felség! Hozzád emelkedik a mi lelkünk mindenek előtt ezen ünnepélyes órában, midőn szentegyházunk életében ez oly igen fontos és nag}rjelentősegű szakához értünk, hol a múltnak áldott emlékei a jövendőnek biztató reménységével összeolvadva kegyeletes ünnepélylyé avatják a jelent. Á múltért s annak áldásáért legyen neked dicsőség és hála, a jövendőnek vezetését, intézését is Te, egyedül Te szentséges Isten, vedd atyai kezedbe; Tégedet, egyedül Tégedet magasztalunk és dicsőítünk, midőn szeretett, jó, elaggott volt püspökünket körülveszszük, kit másfél évtized előtt Te adtál nekünk s ki most a Te nevedben búcsút vesz tőlünk, kiket eddig vezetett és szeretett, Most, hogy a becsülettel megszolgált nyugalomba vonul ez érdemes fiad, hálákat adunk Neked Isten, ezen szived szerinti férfiúért, kit nekünk adtál és eddig megtartottál. Bizonyára ő benne is Téged tisztelünk, Atyánk, hisz az ő szavaiból és tanításából mindenkor a Te törvényeidet vettük, az ő munkájában, a te jóra vezérlő lelkedet láttuk. Vedd, Isten, vedd kedvesen népednek hálaadását, mely nem a földi embernek dicsőítése, hanem Neked, Neked egyedül szól, ki magadat e hű sáfárodban is atyailag kijelentetted a Jézus Krisztus által. Engedd, hogy távozó áldott jó vezérünk képét, emlékezetét kegyeletben megőrizzük tanító például úgy magunknak, mint az utánunk jövő nemzedéknek, hogy mi is úgy tiszteljünk és dicsőítsünk Tégedet és úgy teljesítsük azt a munkát, melyet reánk bíztál, mint ő tevé, a míg birta. Ayánk! Szent Ura a Te egyházadnak ! A Te lelkedet árasztád ki a Te nyájadra, melyet ezentúl sem akartál őrizet nélkül hagyni. A Te jóságodat és bölcseségedet imádjuk most, midőn a távozó helyébe megválasztott új püspökünk lép, kit Te rendeltél nekünk, hogy ismét legyen avatott bölcs vezérünk, ki biztos léptekkel járjon a Te néped előtt s azt mindig és minden körülmények közt egyedül te hozzád vezessen a Jézus Krisztus által. Add neki szent Lelkedet, mint adád egykoron a Te prófétáidnak és apostolaidnak, hogy hirdesse nekünk a Te nevedet és építse a Te országodat s vallást tegyen előttünk igéiben, életével, cselekedeteivel a Te szent fiadról, a Jézus Krisztusról, a mi üdvösségünk fejedelmérűl. Add, hogy lássuk és tanuljuk az ő példájából, hogy a Te utaidban kell járnunk, a Te nevedben kell munkálkodnunk s minden hasznosért, a mit cselekszünk, Neked, Neked egyedül kell adnunk dicséretet és magasztalást. Adj elméjének világosságot, akaratának erőt, add hitnek, buzgóságnak, szeretetnek és igazságnak lelkét, hogy bölcseség és szeretet sugallta vezérszavai mindenkor Te hozzád vezéreljék s Te nálad tartsák meg a Te népedet. Őrizd és oltalmazd a Te anyaszentegyházadat, hogy legyen az mindig a Te dicsőséged hajléka s nekünk erős várunk és menedékünk az élet zivataraiban és a bűn kísértéseiben. Őrizd és oltalmazd drága hazánkat, s engedj nekünk békés lakozást annak határaiban. Áldd meg ő felségét, a királyt s az ő házát, a nemzetet s annak minden gyermekét. Őrizd és oltalmazd az iskolákat, a fiatal tanuló nemzedéket s annak tanítóit, hogy nemzedékről-nemzedékre új és lelkes nyáj hirdethesse a Te dicsőségedet az evangélium győzedelmében fogyhatatlanul. Áldd meg a mi egyházunk gyámintézetét és minden testvéri szeretet sugallta segélyező munkálkodásunkat, hogy erősödjék meg a gyenge, a bátortalan csüggedő szívek pedig növekedjenek a hitben, a Te benned való bizodalomban. Hallgass meg minket kegyelmedben, hallgass meg az Úr Jézus Krisztus nevében. Mi atyánk stb. I. Kir. 8, 57. „Legyen velünk is a mi Urunk Istenünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk." Ezután az új püspök az oltár elé járult az úri szent vacsora felvétele végett. Scholtz Gusztáv rövid, a tárgyhoz illő előkészítés után elmondotta a gyönyörű gyónó imádságot a régi dunántúli ágendából. Ütána a szokásos kérdések következtek, majd a gyónó püspöknek töredelmes nyilvános bűnvallása. — Vallom és elismerem, hogy bűnös vagyok. Szivem szerint bánom vétkeimeit. Hiszem, hogy Isten szent Fia érdeméért megbocsát és kegyelmébe fogad. Szentül igérem, hogy életemet megjobbítani igyekezem és Istenem tetszése szerint élek. A bűnbocsánat hirdetése és a feloldozás szép szertartása után az úrvacsora kiszolgáltatása következett azon ősi mód szerint, a mely egyházunkban századok óla állandó tisztelet tárgya. Á megható jelenet után a choruson fölzendült az egyházi vegyeskar szép karéneke, a melyet Bruckner Frigyes karmester vezetett. Ez ének alatt a főjegyző eltávozott az oltár mellől s helyére, az oltár elé, a felavató püspök, Sárkány Sámuel lépett a két legidősb esperessel, Belohorszky Gáborral és Petrovits Somával. (Kramár Béla bánsági esperes, leánya súlyos betegsége miatt nem jöhetett el) s a következő szép beszédet intézte az új püspökhöz: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Nagyjelentőségű egy házias jellegű ünnepélyes alkalom gyűjtött minket egybe az Úrnak ezen szentélyében. Á jelen ünnepély nagy jelentősége abban rejlik, hogy ezen alkalommal Főtisztelendő Bachát Dániel Urat ő Méltóságát, a bányai ág. hitv. evang. egyházkerület szabályszerűen megválasztott püspökét vagyunk hivatalába iktatandók. Az én csekélységemnek jutott az a megtisztelő feladat, hogy mint a kerület nyugalomba vonuló agg püspöke, hivatalbeli utódom felavatásánál közreműködjem. Őszintén megvallom, hogy aggódva vállalkoztam erre a kitüntető feladatra, mert tekintve magas életkoromat ós a korral járó szellemi és testi fogyatkozásaimat, nem éreztem magamban elégséges erőt egy ily ünnepélyes tény erélyes végrehajtására. De mivel hogy ez volt Főtisztelendő utódom személyes kívánsága s mert engemet ő hozzá régi barátság, tisztelet és szeretet kötelékei csatolnak, nem zárkózhattam el méltányos kívánsága előtt. Vállalkoztam tehát erre a kitüntető feladatra, számítva az Isten megsegítő kegyelmére és a mélyen tisztelt ünneplő közönség kegyes elnézésére. Ezek után Hozzád fordulok, Főtisztelendő Testvér s előre is jelezni kívánom, hogy mindaz, a mit ez alkalommal mondandó vagyok Előtted, nem lesz új és nem lesz ismeretlen dolog. Hiszen mi mindketten ugyanegy, egyháznak áldott emlőin nevelkedtünk fel, ugyanazon Úrnak szolgálatába állottunk, ugyanazon munkamezőn munkálkodtunk, ugyanazon isteni igazságok igéjét hirdettük eddigelé is s a papi méltóság, melyre Tégedet az egyházkerület bizalma emelt, csak annyiban különbözik edclig folytatott lelkészi és esperesi munkakörödtől, hogy ezután szélesebb kör-