Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 410 ben s nagyobb jelentőségű egyházi ügyek intézésében leszesz foglalatos. Eddigelé egy egyházközségnek voltál lelkipásztora és egy egyházmegyének esperese, ezentúl pedig 177 egyházközségnek, 10 egyházmegyének és 433,000 evang. léleknek leszesz egyházi feje, kormányzója és főpásztora. Valóban magasztos és nagyfelelősségű hivatalt ruházott reád a közbizalom, midőn a tisztesség oly magas polcára emelt, melynél magasabbra protestáns lelkész nem emelkedhetik. S a midőn én ezekre gondolok, önként felmerül előttem az a kérdés, hogy minek köszönheted ezt a magas kitüntetést ós mi irányította személyed felé az egyházkerület választóközönségének bizalmát? Szabadjon erre a kérdésre azonnal megadnom a választ következőképen. A Te kiváló szellemi tulajdonságaid, az egyház szolgálatában kifejtett sikeres munkád, a Te hitbuzgó vallásos lelkületed és valódi papi jellemed volt az a varázserő és tényező, mely a választóközönség szivét a Te tisztelt személyed felé irányította. Mert igenis úgy ismerünk Téged, kedves Testvér, mint tudományosan képzett nagytehetségű férfiút, ki az ismeretnek ama kincseit, miket sikeresen végzett tanulói pályádon elsajátítottál, később mint az egyház lelkes hivatalnoka a gondjaidra bízott hivek javára érvényesítetted. Éber s előre törekvő lelked felismerte azt, hogy a protestáns lelkésznek nem szabad a szellemi haladás terén visszamaradnia, mert csak így felelhet meg kellően magasztos hivatalának és csak ez úton vívhatja ki a közbecsiilés babérkoszorúját. S hogy ha már ez a tudományos előretörekvés megkívántatik minden lelkésztől, kétszerte inkább ez a püspököt ékesítse, kinek feladatához tartozik, hogy a vallásosságnak, a józan felvilágosodásnak és közművelődésnek előharcosa legyen. Ám a tudományos képzettségnek van egy külön ága, melyet a püspöknek kiváló gonddal és igyekezettel kell művelnie s ez az evangeliom kincsesbányájában rejlő, isteni üdvösséges igazságoknak alapos ismerete. Mert ha a püspök még oly jártas volna is a világ bölcseinek tudományában, de csak lanyhán és felületesen foglalkoznék a vallás isteni származású tudományával, nem töltené be méltóan a reábízott szent hivatalt. Pál apostol jól ismerte kora bölcsészeinek tudományos müveit, ele a midőn megismerte az Üdvözítő által hirdetett magasztos igazságokat, nyíltan bevallotta. Filippib. III. 1.4 Azokra, a mik mögöttem vannak elfelejtkezvén, azok felé pedig, a melyek előttem vágynák, igyekezvén a cél felé futok, az Istennek a Krisztus Jézusban való hivatala jutalmának átvételére. A Korintusbeli híveihez pedig ezeket írja : Nem végeztem egyebet valamit tudni tiközöttetek, hanem eggedül a Krisztust, azt pedig a ki megfeszíttetett, mert nem a világnak bölcseségét szóljuk, a mely eltöröltetik, hanem szóljuk az Istennek ama titokzatos bölcseségét, melyet az Isten elkészített a mi dicsőségünkre. I. Kor. II. 2. 6. Légy ebben az apostolnak hű követője, főpapi hivatalod magaslatán foglalkozz az időnként megjelenő vallásos vonatkozású müvek tanulmányozásával. Őrködj az egyházi tan tisztasága, az egyház építő és fentartó evangeliomszerű igehirdetés, a lelkészekre bízott egyházi szolgálat hű és buzgó teljesítése felett. Az lesz a Te szívednek legédesebb öröme, lelkednek legboldogítóbb tudata, ha meglátogatva a gondjaidra bízott egyházakat tapasztalni fogod, hogy az egyház tagjai apáik hitéhez rendületlenül ragaszkodnak, az isteni tiszteletet buzgón látogatják s egyébként is békeszeretőknek, áldozatkészeknek bizonyulnak. De nemcsak a templomra, a hivek hitéletére irányuljon figyelmed, hanem az iskolára, a növendékek oktatása, nevelésére is. Az iskola alapvető fontosságú tényező az egyház életében. A mily irányban lesz oktatva és nevelve az ifjúság, olyanul lép ki a közélet terére. Iskoláink, tanintézeteink, a közművelődés szolgálatában századokon át elsőrangú tényezők voltak s a hazának számos értelmes felvilágosodott és hazafias tagot neveltek. E téren is egyházunknak ma is dicsőséggel kell megállnia a nemes versenyben. Midőn az egyházkerület bizalma csak személyedet ajándékozza meg magas tudományos képzettséged mellett, egyéb személyes, valóban papi tulajdonságaidat is mérlegelte. Köztudomású volt a Te egyházias, hithű lelkületed mellett, a Te kifogástalan példás életed, szelid, emberszerető életben közkedveltségű papi jelleged. A mint az apostol ezt megköveteli 1. Timóth. IV. 12: Légy példa a híveknek a beszédben, a nyájasságban, a szeretetben, a hitben, a lélekben és a tisztaságban: az mind megvalósult a Te életedben. Az isteni gondviselés kedvező kegyelme hazánk fő- és székvárosában mutatott fel számodra működési tért, Itt a haza szívében, hol a szellemi élet és a társadalmi művelődés eszközei összpontosulvák, bő alkalom nyílt számodra, a minden tekintetbeni tökéletesedésre. És Te készséggel felhasználtad ezen kedvező viszonyokat és körülményeket. Széles körben ismertekké lettek szíved, lelked nemes tulajdonságai s tisztelték benned a szelidlelkű egyházi férfiút, a vezető szerepre hivatott, a főpásztori méltóságra méltó lelki atyát. Ezek a Te kiváló tulajdonságaid irányították a választóközönség bizalmát személyed felé, s szavazataikkal felemeltek a püspöki állás magaslatára. De van még egy vonás a tiszteletreméltó egyéniségednek, melyet nem lehet hallgatással mellőznöm, most midőn a bányai egyházkerület püspöki székét elfoglalandó vagy, és ez a Te mindig hűnek bizonyult hazafias érzületed. Ez lényeges, nélkiilözhetlen megkivántatóság egy magyarhoni evang. püspök személyében. Távol minden politikai célzatosságtól, súlyt fektetek arra, hogy az ág. hitv. ev. püspök törhetlen hűséggel viseltessék a magyar állam és nemzet iránt. Szükségszerű követelés ez kivált hazai viszonyainkra való tekintetből. Egyházkerületünk területén többféle nyelvű és nemzetiségű egyházközségek vannak, melyek a vallásgyakorlat tekintetében egyenlő jogot és szabadságot élveznek. Méltán elvárható tehát, hogy hazafiúi hűség tekintetében is egyenlők legyenek. Téves az a nézet, hogy a nem magyar anyanyelvű honpolgár nem viseltethetik odaadó szeretettel a közös haza iránt és nem munkálhatja híven annak boldogulását, valamint téves az a nézet is, hogy a magyar anyanyelvű honpolgár szükségképen kell, hogy bizalmatlansággal vagy épen gyűlölettel viselkedjék a nem magyar ajkú polgártárs iránt. Hazánk története bizonyságot tesz arról, hogy államunk nem magyarajkú polgárai a legsúlyosabb hazai viszonyok között lelkes védői voltak a magyar nemzet alkotmányos szabadságának.