Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-06 / 41. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 402 tekben nyer kiképzést, az evangyéliom szellemének hatását érzi még, de az egyetemeken s más nem ev. főiskolákon tanuló ifjaink attól el vannak zárva. Ezekről is pedig gondot kell viselnünk. Jól van vegye kezébe a Luther-Társaság ezt az ügyet, szervezze országosan, a hivatalos egyház pedig mint olyan támogassa ebben a munkájában, akkor majd más képet fog mutatni rólunk a jövő. Frenyó Lajos. TÁRCA. A vallásügy a szécsényi országgyűlésen 1705-ben. Irta: Dómján Elek. A 26-iki ülésen ismét felvették a rendek az evangélikusok írásba foglalt gravameneit és a katholikusoknak is immár elkészült és benyújtott replikájának alapján a félbehagyott vallásügyek tárgyalását. Azonban sem a gravamenek sem a replika nem nyithatta meg a kibontakozás útját. „Nagy elkeseredettség is uralkodott a két párt között, a mi a megnyugtatást fölötte megnehezíti vala." A kibontakozás lehetőségének legfőbb biztosítéka, magának a fejedelemnek egyénisége volt. Mind a két párt bizalommal viseltetett iránta, mert a protestánsoknak sem vala immár semmi okuk a fejedelem őszinte jóindulatában, törvénytiszteletében és esküje megtartásában kételkedniük. És a fejedelem latba is vetette tekintélyét, ékesszólását, a kiegyenlítést és kibékítést, megegyeztetést nagyban előmozdító komoly ítéletét és bölcseségét. Látván, hogy a megegyezés a törvényes jogok alapján a megváltozott felekezeti viszonyok következtében és a klérusnak országos érdekből kívánatos kíméléséből folyólag lehetetlen, másrészt pedig a protestánsoknak elégtételt kell szolgáltatnia már csak esküje alapján is, minden törekvése arra irányult, hogy a protestáns rendeket a jogosság álláspontjáról letérítse és az érdekek kielégítését barátságos megegyezés alapján tegye lehetővé, „a mely egyedül a lelkiismereti szabadságon és minden vallás szabad gyakorlatán alapszik." Magok az evangélikusok sem idegenkedtek ettől a gondolattól, sőt ellenkezőleg magok gondolkoztak a vallásügyek, templomok visszaadása kérdésének a katliolikusokkal egyetértőleg kötendő barátságos megegyezés útján való elintézéséről. A fejedelem törekvése tehát sikerrel járt; a kérdés megadására irányuló őszinte törekvése párosulva a protestánsok készségével, létrehozta a kölcsönös méltányláson alapuló békés megegyezést. Az eljárás mikéntjére nézve hármas elvben állapodtak meg az érdekelt felek: 1. A földesúri jog a hit dolgában minden helységben megszűnik. 2. A mely vallás hivei valamely községben többségben vannak, azoké legyen a templom tartozékaival. 3. Ez az egyezség tartson a szövetség ideje alatt, a végleges rendezkedés lehetőségét ill. jogát az evangélikusok a jövő országgyűlésre tartván fel. Ezen hármas elv alapján tárgyalta a gyűlés a templomok visszadásának ügyét a három következő napon, szeptember 27—29-én vármegyék szerint sorrendben. Legelőször is a Tiszántúl való vármegyék templomainak sorsa felett döntöttek. Az ismeretes határozatok értelmében Ung, Bereg, Szabolcs, Ugocsa és Szatmár vármegyékben a protestánsok minden templomot, a melyet követeltek, négynek kivételével visszakaptak. Zemplénben, Sárospatakon, Tokajban és Tállyán a templomok róni. kath. kézen maradtak, de jövedelmeik a protestánsoknak adattak. Zólyomban öt templom lett a katholikusoké. Kassán a nagy templom a katholikusoknak, a tót templom az evangélikusoknak maradt; az eperjesi nagy templom az evangélikusoké lett, a lőcseit kétfelé osztották. A vallásügyi tárgyalások lényege ezzel véget ért. E három nap próbára tette úgy a fejedelem, mint a rendek türelmét és kitartását. A fejedelem áthatva a vallási kérdésnek az egész szövetség ügyére való döntő jelentőségének tudatától, nem szűnt meg hosszú és ismételt kérésekkel és beszédekkel kölcsönös szeretetre és barátságra buzdítani a pártokat; s íme három napi, néha a késő éjszakába nyúlt munka után a kedélyeket lecsillapította és a nagyfontosságú ügy, „a melytől múlhatatlanul szakadást remélt a bécsi udvar, a pártok egyértelműségével elintézést nyert." A vallási küzdelmek fölé emelkedett a hazafiság géniusza. Még a kath. papság is, mely „hivatalból" ellenzette a templomok visszaadását, a vallás szabad gyakorlatát, négyszem között bevallotta, hogy vallásán sérelem nem esett. A szeptember 30-iki ülésben nagyfontosságú határozatokat hoztak azok ellen, kik a gyűlést negligálták vagy arról elszöktek. A német jezsuitákat kitiltották az országból, a magyaroknak megengedték a benmaradást a szövetségre való eskütétel és az osztrák provinciától való elszakadás feltétele alatt. Ugyané napon történt meg a senatorok választá sának kihirdetése is. Végül az eperjesi vértörvényszéken kivégzettek vagyonának visszaadása törvényes utódaiknak. Az október 1-én tartott ülésben választották meg a rendek a templomok visszaadását végrehajtó biztosokat és pedig a 13 vármegye részére : Csete Józsefet, Orosz Györgyöt, Görgey Györgyöt és Szatmáry Jánost. Másnap aztán kihirdették a gyűlés folyamán alkotott 20 törvénycikket, a mely aktus után a fejedelem megáldotta a gyűlést s „úgy lett vége a szécsényi mezőn confoederált magyarok országgyűlésének." A következő napon a „Te deum laudamus" énekhangjai után szétmont a gyűlés. A szécsényi országgyűlésnek a vallásügyekre vonatkozó és bennünket első sorban érdeklő végzései a 13., 14., 15., 16., 17. cikkekben foglaltatnak. A 13. cikket hivatkozással a confoederáció megerősítésére szolgáló békés megegyezésre, a mely a katholikus személyek és az evangelikus rendek közt létrejött: kimondja az ágostai és helvét hitvallásúaknak az 1608. és 1647-iki törvénycikkek és az 1659-iki diplomák értelmében szabad vallás gyakorlatát; a lelkiismereti szabadságon a földesúri jog ürügye alatti uralkodást az 1647-iki articuláris büntetés terhe alatt megtiltja s megengedi a három bevett vallásfelekezet tetszés szerinti követését. A 14. cikk az 1647. évtől versengés tárgyát képezett templomok feletti békés megegyezést és a fejedelem által ugyané tárgyban kibocsátott utasítást emeli törvényerőre. A 15. cikk kinyilatkoztatja végzésképen, hogy a fenti módon végzésbe ment egyezség az 1647. törvénycikkben megszabott büntetés terhe alatt a katholikus klérus bejelentett és esetleg bejelentendő tiltakozása dacára végrehajtassák, sőt a kath. rendeket kötelezi a szövetség erejénél fogva az evangélikusokat törvényes jogaikban megvédelmezni. A 16. cikk felhatalmazza a fejedelmet a végzéslevélben felsorolt templomok visszaadása érdekében biztosok kinevezésére, mind a két rend közül, kik az utasítás értelmében tartoznak a végzést végrehajtani.