Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-06 / 41. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 403 A 17. cikk a kötött egyezség szerinti rendelkezést kiterjeszti a Dunántúl való földre is, s általában a szövetség minden meglevő és leendő tagjaira. Nem hagyható figyelmen kívül még a 8. cikk, mely a hontalan és kimondhatatlanul sokat szenvedett egykor hatalmas s élte utolsó lehelletéig törhetetlen hazafi s hajthatatlan lutheránus Tököly fejedelemnek elrablott javait visszaadja s neki, az életét hónáért áldozó hősnek a hála legszebb szavaival szolgáltat elégtételt. Sem javait, sem szabadságát nem élvezheté azonban a hős, mert szeptember 13-án elhunyt. A jezsuita atyák elleni s fentebb már említett határozatot a 6. cikk foglalja magában. (Folyt, köv.) A soproni ünnepnapok. A Magyar Prot. írod. Társaság f. hó 26. és 27-ik napjain tartotta Sopron város evangelikus gyülekezetének meghívására, ez előkelő határszéli őrállómasunkon, kilencedik vándorgyűlését, a melyre az ország minden részéből közel 200 társulati tag gyülekezett össze, hogy mint nagyérdemű elnöke, Hegedűs Sándor, a pályaháznál történt fogadtatás alkalmával mondotta, építse közös, testvéries munkában a protestantismus erősségét, terjessze a keresztyén művelődést s ápolja a testveri szeretet szent érzelmét. Az előkelőségek közül e gyűlésen megjelentek Hegedűs S. világi elnökön kívül Zelenka Pál püspök, egyházi elnök, Zsilinszky Mihály v. b. t. t. s Antal Gábor püspök alelnökök, Gyurátz Ferenc volt egyházi elnök, Ihász Lajos dunántúli ev. egyházkerületi felügyelő (utóbbi kettő a vendéglátó kerület képviseletében) Baksay Sándor püspök, Benedek János hajdúböszörményi képviselő, számos esperes, Hegedűs István egyetemi tanár, a budapesti, debreceni, pápai, kolozsvári s pozsonyi theol. akadémiák s egyes középiskolák több tanára. A mi részünkről ott láttuk az elnökségen kívül Farkas Mihály és Varga Gyula espereseket, dr. Masznyik Enclre, Stromp László, Raffay Sándor pozsonyi és Poszvék Sándor, Bancsó Antal, Jausz Vilmos és Payr Sándor soproni theol. tanárokat, Schrődl •József pozsonyi ev. lyc. tanárt, Sántha Károly, Hérints Lajos, Breyer Jakab, Franz Vilmos lelkészeket s a soproni ev. lelkészi s főgymnasiumi és praeparandiai tanári kart teljes számban. Általánosan feltűnt — a mi egyébként állandó tapasztalat, — hogy ev. egyházi férfiaink e gyűlésen tán mindössze 15% arányában vettek részt. Igen óhajtanok, ha a számarány a jövőben előnyösen változnék. Érdekeink s a testvériség ápolása egyaránt kívánatossá teszik az óhajtást. Távolmaradásukat kimentették: báró Prónay Dezső egyet, felügyelő, dr. Darányi Ignác és dr. Láng Lajos v. b. t. tanácsosok, D. Baltik Frigyes, Sárkány Sámuel, dr. Bartók és Kiss Áron püspökök. A társaságot a soproni gyűlés alkalmából táviratilag üdvözölte a pozsonyi fiókegyesület nevében dr. Dobrovits Mátyás fiókegyesületi elnök, mely szíves figyelmet a gyűlés jóleső örömmel fogadott s jegyzőkönyvi köszönettel honorált. 26-án délután 2 óra 53 perckor érkezett meg Győr felől a vonat, mely az elnökséggel élén a társaság zömét hozta, a gazdagon feldíszített soproni pályaházba, a honnan Demi Lajos egyházfelügyelő szíves üdvözlete s Hegedűs elnök köszönő válasza után hatalmas kocsisorban vonúlt be a városba, melynek középületein s egyes magánházakon lobogó zászlók integettek az érkezők elé. Mihamar otthon találtuk magunkat s a közgyűlés kezdetéig terjedő szabad időt arra használtuk fel, hogy a históriai város nevezetességeit megtekintsük. Szép nagy csoportban haladtunk végig Sopron utcáin, élünkön az aranyos lelkű s kedélyű Baksay Sándor költőpüspökkel, s ez óra bizonynyal a soproni napok egyik legkedvesebb emléke lesz azok számára, a kik e társaságban részt vettek. Csak úgy sziporkázott az elméje az aranyos humortól. Egy helyen egy vizevesztett zsilipnél, megjegyezte, ez tán az a hely, a hol Berzsenyi, saját feljegyzései szerint, soproni tanuló korában „a vízbe dobált 12 németeket," E sorok íróját különösen érdekelte, a midőn az ősz, de lélekben ifjú püspök elmondotta neki, hogy járta be a felvidék némely evang. templomát s mint meghatotta őt a mélyseges buzgóság, a melyet e vidék tót népénél tapasztalt. Ez aztán alkalmat szolgáltatott annak a kérdésnek a fejtegetésére, hogy mint érvényesül a népjellem a cultusban s mint érthető meg ez alapon a magyar, német és tót nyelvű gyülekezetek lényeges liturgiái eltérése egymástól. Es e beszélgetés közben azt a tapasztalatot szereztem, hogy a dunamelléki ev. ref. egyházkerület agg püspöke nemcsak Isten kegyelméből való költő, de bölcs is a legnemesebb fajtából. Észre sem vettük, mikor a lyceum elé értünk, a melynek tornatermében 5 órára volt kitűzve a közgyűlés kezdete. E gyűlésnek melyet Gyurátz Ferenc püspök gyönyörű üdvözlete után Hegedűs elnök hasonló emelkedett válaszszal nyitott meg, lefolyása egészben nem volt valami lélekemelő. A vándorgyűléseknek főhibája, hogy tagjai folyton váltakoznak s csak egy kisebb törzs az, ci mely mindenüvé elmegy, hogy az ügyek vezetésébe közvetlenül befolyjon. Ily formán érthető, hogy a nagy tömeg tájékozatlan lévén az előző közgyűlések dolgaiban s végzéseiben, rendszerint egy-egy oly dolognál ragad meg, a melyek őt különösen érdeklik, de a melyeket már az előző közgyűlések alaposan letárgyaltak. Igy volt ez most is, a midőn a közgyűlés munkaprogrammja során, a titkári jelentés kapcsán csakhamar előkerült a népies kiadványok kolportázsának ügye, a mely aztán teljesen ki is merítette az időt, a mely a közgyűlés rendelkezésére állott, jóllehet ez ügy már két előző közgyűlés beható tárgyalásának tárgyát képezte s azzal legutóbb az igazgató-választmány is igen alaposan foglalkozott. Hát mi is abban a véleményben vagyunk, hogy a népies koszorú-füzetek kolportázsa nem megfelelő, s hogy annak lendítésére okvetlen tenni kell valamit. Úgyde azt hiszszük, hogy ezt a kérdést csak úgy incidentaliter a közgyűlésen elintézni nem lehet. A kinek ez ügyben eszméje van, azt hozza az igazgató-választmány tudomására: ez bizonynyal köszönettel fogadja azt s ha életrevaló, alkalmazza is az iigy érdekében. Általában arra kellene törekedni, hogy az ügyek vezetését bizzuk csak teljes megnyugvással az igazgató-választmányra, s a közgyűlés teendője főleg a financiális ellenőrzésre s a költségvetés megszavazására szorítkozzék. A heves és alig kikerülhető viták nem alkalmasak arra, hogy az illető városok jelenlévő közönségében különös jó véleményt keltsenek a társulat iránt: ezért a vándorgyűléseknek inkább a propagandacsinálás legyen a feladata, amelynek legjobb eszközei a felolvasó-estélyek s a díszülés. E jóindulatból fakadó és az ügy érdekét szolgálni törekvő megjegyzések után megemlítjük, liogy a közgyűlés jóváhagyta egészben a titkári jelentést, a mely az 1904. évi számadást s az 1906. évi költségvetést foglalta magában; megállapította 15,934 K 21 fillérben az 1906- évi szükségletet, melylyel szemben 16,265 K 50 fillér fedezet áll, úgy hogy a várható fölösleg 329 K 29 fillérre volt pralliminálható. Megjegyzendő, hogy a fedezetrovatban nem foglaltatik benn sem az 1905. évi