Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-09-22 / 39. szám
1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 381 az ideális dolgok iránti érzéket és hogy ebben a hajlongó, szerencsétlen s alkotásra meddő időben erősítse a szép erkölcsöket termő hitet, a jobb jövőben való reménységet és a jó cselekedetekben nyilvánuló emberszeretetet. Ez a mi evang. egyházunk és Luther-Társaságunk főtörekvése. Kedves Testvéreim. Ezek a törekvések hoztak bennünket ide a ti gyülekezeteteknek kedves körébe az ország minden vidékeiről. Ide vonzott bennünket országszerte ismert hitbuzgóságtok, a mely 100 esztendő alatt jóformán a semmiből egy virágzó gyülekezetet tudott alakítani. Ide vonzott bennünket az a végtelen nagy tisztelet, a melylyel ezen egyház javára működő és ezen egyház felvirágoztatásában a nagyobb részt kivevő főpásztortok működése és mellette egyházi felügyelőtök hithűsége, evangyéliomi és hazafias munkássága iránt viseltetünk. Ne csodálkozzatok azon, hogy ide jöttünk. Tanulni akarunk tőletek, el akarjuk vinni a buzgóságot mindenhová, a hol evangelikus lélek lakik. Mi hálásak vagyunk ezért az ajándékért és az a részvét, a fogadtatás, a melylyel a Luther-Társaság ezen gyülekezet kebelében találkozott és az a részvét, a mely az itten tömegesen megjelent egyháztagoknak buzgóságában nyilatkozik, biztos záloga annak, hogy nem hiába fáradtunk ide, a felolvasásban elszórandó mag nem fog rideg kősziklára esni. Fogadjátok ezért a részvétért és a Luther-Társaság iránt tanúsított lelkesedésért az egész társaság nevében hálás köszönetemet. Ha nekünk ezen ünnepély alkalmával sikerül csak egy pár lélekben felébreszteni vallásunk iránt igaz szeretetet, a kiben eddig nem volt meg vagy szunnyadt, és a Luther-Társaság működése iránt jóakaratot, akkor célunkat elértük. Ehhez a munkálkodáshoz kívánom Isten áldását és ezzel a mai ünnepélyes gyűlésünket megnyitom. A miskolci napok. Már előző számainkban felhívtuk közönségünk figyelmét a Luther-Társaság és Egyetemes Gyámintézet miskolci gyűlésére. Közöltük a tervezett ünnepek programmját. Most, hogy kellemes emlékek, gazdag benyomások garmadájával megrakodva hazatértünk, hozzá fogunk a beszámolóhoz. Ne értsen senki félre. Nem a külső fogadás megkapó szépségére, a rendezésben nyilvánult Ízlésre célzunk, bár ebben sem volt hiány, hanem az egész két napnak hangulatára, termékeny vitáira, méltóságos lefolyására, az egész gyűlésnek, ünnepségnek a levegőjére, a melyet alig érzékelhetően magunkba szívtunk s a melynek erejét érezzük, hatását hordjuk keblünkben. Nagy jelentőségű nyilatkozatok történtek, nagy elhatározások fogantak meg s egyházunk élete ismét gazdagabb egy dátummal, a mire szégyen nélkül, sőt belső megelégedéssel s nemes büszkeséggel tekinthetünk vissza. Evek óta figyeljük a Luther-Társaság és Gyámintézet vándorlásait s az érdeklődés, az egybegyűlt sereg egyre nagyobb, esztendőről-esztendőre lelkesebb. Annak is van része e jelenségben, hogy más-más vidék, más-más élet, intézmények, szokások látásával kecsegtet. Főereje mégis abban van, hogy az őskeresztyén kor szabad, önkéntes elhatározáson alapuló, belső ösztönből fakadó közösségi élete a Gyámintézetben maradt meg legtisztábban. Munkája az első gyülekezetek mintája szerint igazodik. Benne van az első hívek élő hite, buzgó áldozni tudása, Krisztushoz való ragaszkodása, szabad, formákat kerülő, mégis serény munkakedve. Mennél jobban rákényszeríti az élet s a viszonyok fejlődése a hivatalos egyházra a jogszabályok és pragrafusok igáját, mennél inkább odaszorítja a közigazgatás munkájának korlátai közé, — annál vonzóbbnak, alaposabbnak, sikeresebbnek tetszik a gyámintézet munkája. Mintegy készíti most is az utat az Eljövendő előtt s a korlátlan szabadság, mely életét átlengi, az egyéniségek tettvágyának teljesen méltó helyet biztosít. A Gyámintézet a szeretet sareptai olajos korsajával vándorol, — a Luther-Társaság a szellemi világosság fáklyájával. E két testvér kezében van most a két hatalmas fegyver, a melyek az evangyéliomnak s a reformációnak diadalt szereztek a világon. Szerencsésnek tartjuk a gyűlés helyének megválasztását is. Miskolc evang. egyházunknak egyik büszkesége, mely jelenlegi lelkésze, Zelenka Pál püspök vezetése alatt szegényes küzködő egyházból igazi vezérlő s viruló egyházzá lett. Hite erős volt mindig, de az utolsó évtizedek alatt intézményileg is megerősödött s az egész emberöltők lelkén uralkodó nagy célok iránt érzéke, lelkesedése hatalmas lángra lobbant. A miskolci egyháztag egyúttal ama nagy egyetemes egyház tagjának is érzi és tudja magát, a mely felé e bujdosás völgyén vándorlunk. Joggal s az igazságot átérezve mondta ünnepi beszédében Zsilinszky Mihály, hogy „tanulni jöttünk ide, el akarjuk vinni a ti buzgóságtokat mindenhová, a hol csak egg evangelikus lélek lakik." A másik érdekes jellemvonása Miskolcnak az, a mit Borsodmegye emelkedett lelkű alispánja, Tarnay Gyula classicus tömörséggel fejezett ki pályaudvari fogadó beszédében : „ Olyan föld ez, a melyet sohasem fertőztetett meg a felekezeti türelmetlenség szelleme, s a hol az igazi emberszeretet és felvilágosodás mindig talált apostolokra." Igazán olyan föld. Ereztük a jézusi lélek lehelletét: „Arról ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek." Ünnepeken, közebéden ott volt a város közönségének színe-java, protestáns, r. katholikus vegyest. Filléreik oda hullottak a mi filléreink közé. A gyámintézeti gyűlés után pedig megjelent a parochián a testvér református és róni. kath. egyházközségek elöljárósága, hogy üdvözölje a vendég Luther-Társaság és Gyámintézet elnökségét, Zsilinszky Mihályt és Gyurátz Ferencet. Örömmel, boldogan hallgattuk a testvéri szeretet őszinte megnyilatkozásait. Egyúttal annak bizonyságát is láttuk megjelenésökben, milyen előkelő tisztelethely jutott Miskolcon a mi ev. egyházunknak. Mert hiszen senki sem tagadhatja, hogy a mi disz ezen jelenségekből reánk háramlik, azt a miskolci egyház elöljárósága, első sorban püspök papja, Zelenka vívta ki. Az evang. egyház ünnepének lelkes visszhangot adott a miskolci helyi sajtó is. Az „Ellenzék" például beköszöntőül s üdvözlet gyanánt a Gyámintézet és LutherTársaság keletkezésének, múltjának, céljának, jelen munkásságának, alapszabályainak, vezetőségének részletes ismertetését közölte két oldalnyi terjedelemben minden tekintetben avatott tollból. Részletesen, alaposan tudósított az ünnepélyekről, a gyűlési tárgyalásokról, úgy hogy olvasói tökéletes tájékozást meríthettek belőle. Teljes elismerésünkre tarthat számot a Miskolci Napló is. Ebből látszik, hogy a legfőbb rendező kéznek gondja mindenre kiterjedt. A fogadás és részvevők. A vendégek első s legnagyobb raja Budapest felől érkezett a déli gyorsvonattal, így a két egyesület központi vezetősége s a dunántúli meg a déli „végek." Ekkor jött Zsilinszky Mihály, Gyurátz Ferenc, Ihász Lajos, Famler, Lőw, Bognár Endre, Falvay, dr. Kéler, Bendl,