Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-22 / 39. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 382 Majba stb. Fogadásukra szép társaság jelent meg a pályaudvaron. Az érkezőket a gyülekezet nevében Radvány István, kir. tan. felügyelő, a vármegye részéről Tarnay Gyula alispán, a város megbízásából dr. Szentpáli István polgármester üdvözölte pár meleg szóval. Az üdvözlésre Zsilinszky válaszolt. Ez után a hosszú kocsisor megindúlt a gazdagon fellobogózott városba. Az evangelikus egyház udvarán a templom előtt Zelenka Pál püspök és Szentiványi Árpád tiszaker/felügy elő várt az érkezőkre. A miskolci egyház részéről itt Dubovay Béla másodlelkész köszöntötte a két társaságot a virágvasárnapi üdvözlettel: Áldott, a ki jött az Urnák nevében!" Gyurátz válaszolt a meleg köszöntésre. „Mint vándorok, fáradtan jöttünk ide, még lábunkon a hosszú útnak pora. Hoztuk a hit szeretetét s a kultura világosságát. Nem kellett kopogtatnunk az ajtón, mint a jövevénynek, mert hiszen tárt karokkal várnak, az egyház, a város, a megye. Szerte a hazában egyház, társadalom, politika terén mindenütt meghasonlás, keserűség, kételymarja a kebleket, panasz panasz nyomában. Mi marad hátra e sokszor csillagtalan szemhatár ege alatt, mint a hit szeretete, a tudomány igazsága, a mit e két vándor ápol? Mi forraszthatná más egybe a fergetegtől űzött lelkeket, mint a szeretet és önzetlenség munkája ? Adná az ég, hogy ily módon egygyé lehessünk a polgárerények terén is —hazánk boldog jövőjéért." Végül megköszönte a szíves fogadást s Isten áldását kérte az egyházra, városra és megyére. A nagyhatású beszéd nyomán lelkes éljenzés harsant fel s az után a gyűlési tagok eloszoltak szállásaikra. A vendégek egy része délután érkezett. A kik Szécsényről jöttek, csak késő este, éjfél felé értek Miskolcra. A második nap mozgalmasabb volt az elsőnél, de a Luther-estély jóval népesebb volt, mint a gyámintézeti istentisztelet. A vidékiek közül sokan elmaradtak, azonban a résztvevők száma így is mintegy 80—100 főre rúgott. Jelen volt 2 püspök, 3 kerületi felügyelő, az esperesek közül Gyürky Pál, Hajdú János, Händel Vilmos, Jánosy Lajos, Materny Lajos, Raab Károly, Székely Gyula, Terray Gyula, Turóczy Pál, Famler Gusztáv Adolf, Lőw Fülöp ker. gyámintézeti elnökök, dr. Masznyik Endre, Mayer Endre, Raífay Sándor, dr. Szlávik Mátyás theol. tanárok ; az ismertebb nevű lelkészek közül Bognár Endre, Draskóczy Lajos, Krupec István, Liszkay János, Ruttkay Sándor, Nemes Károly, Paulik János, Sztehló Gerő. Á középiskolai tanári kart Gömöry János eperjesi gymn. igazgató és Adorján Ferenc nyíregyházi vallástanár kepviselte. A világi elem volt jelen legkisebb számmal (a helybelieken kívül). Elmaradt az Egyetemes Gyámintézet elnöke, báró Radvánszky Béla, koronaőr, a kit útra kelése előtt baleset ért Budapesten; Láng Lajos dunáninneni ker. elnök, a ki 15-én tartotta egyetemi rectori székfoglalóját, dr. Berzsenyi Jenő. Dr. Radvánszkyj György bányaker., Radványi István tiszaker. elnök azonban megjelent s ez utóbbi helyettesítette a távol levő világi elnököt. A Luther-Társaság gyűlése. A megállapított rend szerint 12-én d. u. 2 órakor kezdődött a Luther-Társaság évi rendes közgyűlése a miskolci egyház tanácstermében. Az eleje lelkes tüntetés volt Zsilinszky Mihály elnök mellett, a kit az év elején eléggé ismert oldalról méltatlan támadás ért. E támadás nem csupán az elnök személye ellen volt irányozva, hanem a Luther-Társaság ellen is, a melynek az a tragikus sors jutott osztályrészül, hogy egyesek folyton támadják, nagy feladatok teljesítését várják tőle, de mihelyt a nagy feladatokért dolgozni, áldozni is kellene valamit, akkor a nagy kritikusok nyomban elillannak, mint a kámfor. Feltétlenül megkívánjuk a bírálat szabadságát a LutherTársasággal és elnökével szemben is, a mint hogy ő maga is egyenesen megköveteli, a mint hogy egész egyházi életünk a felelősség nagy elvére van alapítva, de viszont természetes, hogy e bírálatnak a közérdek szeretetéből kell fakadnia s legelső sorban a tagok egyeteme előtt, a közgyűlésen kell felhangzania. Végül pedig a bírálat tartalmának igaznak is kell lennie. A gyűlés kezdete előtt pár perccel megjelent a teremben Gyurátz Ferenc püspök és felhívta a tagok figyelmét a Luther-Társaság és elnöke ellen intézett igazságtalan s durva támadásra. „Mi mindenkiben az embert nézzük — úgymond — mindenekelőtt a nemes szent ügy önzetlen bajnokát keressük. Ezt az embert Zsilinszky Mihályban mindnyájan és mindig megtaláltuk és mégis megtámadták. Nekünk bizonyságot kell tennünk e támadással szemben arról, hogy bizalmunk, elismerésünk, ragaszkodásunk most is a régi és a méltatlan megtámadást elitéljük, az ellene emelt vádakat visszautasítjuk. Sajnálatunkat kell kifejeznünk azon, hogy egyházi életünkben ily jelenségek is előfordulhatnak s zavarják köztünk az egyetértés kötelékét, (Általános élénk helyeslés). Zsilinszky Mihály elnök belép. Viharos éljenzés fogadja és a jelenlévők felállanak. Zelenka Pál püspök felszólal: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mielőtt a gyűlési napirendre vonatkozó tárgyakat elkezdenénk, meg kell emlékeznünk azon támadásokról, a melyek Elnök Urat érték. Kinek a részéről? Minő indító okból ? Minő eszközökkel, igen jól tudjuk. Nekünk most kötelességünk botránkozásunkat kifejezni a támadás felett; másrészt biztosítjuk, hogy mi, mint hűséges munkatársai azok leszünk, a kik eddig voltunk. Engedje meg, hogy mi ezt a nyilvános elégtételt megadhassuk. Méltóztassék ezt elfogadni és atyafiságos jó kedvvel tovább működni. (Éljenzés). Szentiványi Árpád, tiszaker. felügyelő : Én is, mint világi ember, csatlakozom ezekhez a szavakhoz. Föl kell említenem, hogy a király is nem rég tűntette ki Nagyméltóságodat a valóságos belső titkos tanácsosi címmel. Jól esett mindnyájunknak e kitüntetés, mert annak a bizonyságát, elismerését látjuk benne, hogy lehet szolgálni a hazát s lehet dolgozni az egyházért. Felszólalok, mert az a támadás a lehető legnagyobb igazságtalanságvolt, erre osztatlan elismerésünk és bizalmunk lehet csak a válasz. (Helyeslés.) Ihász Lajos: Dunántúl nevében örömest hozzájárulok az elismerés és bizalom nyilvánításához. Nagyméltóságod élete nyitott könyv, a ki bele tekint, a szilárd kötelességérzet s a fáradhatatlan kötelességteljesítés élő példáját ismeri meg belőle. (Úgy van!) Zsilinszky Mihály elnök! Mélyen tisztelt közgyűlés, mélyen tisztelt urak í Az előttem felszólalt mélyen tisztelt tagtársaink nyilatkozatát a magam részéről hálás köszönettel veszem. En, mint a közpályán élő és 40 esztendőn keresztül működő ember megszoktam a harcokat, akár a politikai téren, akár az egyház munkamezején; de nem szoktam meg azt a modort, a melylyel egy lelkész úr, a lelkészi méltóságon alul, ellenem támadást intézett. Azt, hogy a személyem ellen történt valami igaztalan és rágalmazó nyilatkozat, nem vettem annyira zokon, mint azon társulat megtámadását, a melynek élén évek hosszú során át benső meggyőződéssel, ügyszeretettel állok s a melynek fontosságát én éveken keresztül sokkal magasabbra becsültem, semhogy jogosnak tartanám, személyi sértés következtében